Rengetegen hallgatunk zenét munka közben. Akár a külső zajok elcsendesítésére, akár csak a tevékenység ritmusát elősegítendő, de szeretjük, ha szól a fülünkben valami. Nem is kell, hogy a zene megfeleljen a legmagasabb esztétikai követelményeknek. Én például most egy chill-hop mixet hallgatok, miközben ezt a cikket írom.
Ahogy számos embertársam, én is zenére működöm, és ha dolgozom, általában szól a fülesben valami.
Érdekes, hogy nem tudjuk, miért szereti az agyunk a zenét, sem azt, hogy miért jobb zenére munkát végezni. Készült viszont néhány kutatás a témában, többek között azt is megállapították, hogy némely zenei jellemzőkért odavan az agyunk. Például a mérsékelten szinkópált ritmust jobban szeretjük – legyen a zene funkys, de ne túlságosan. Nem kell ezt sokat magyarázni: egy lötyögő metronóm mellett nem túl jó tevékenykedni. De ha az ember szabálytalan ritmusú free jazzt hallgat, amellett sem kezd téglavetésbe, nem veti magát kombájnnal a búzatáblába, és nem lát excel-táblák szerkesztéséhez sem. Túl bonyolult zene.
Az a jó, ha a zene eltalálja azt a kellemes arányt a kiszámítható és a kiszámíthatatlan között.
Ahogy például ez a James Brown-dal:
Na de miért jobb zenére?
Erre a kérdésre a válasz kulcsa: figyelem.
Az emberi agy alapvetően nem ahhoz fejlődött, hogy absztrakt információkat fogadjon be vagy hosszú időt töltsön egy-egy témán való gondolkodással. Kétfajta figyelemmel tudunk áldozni. Az egyik az, amiről mi döntünk. Ez a figyelem tudatos, és mi határozzuk meg, mire irányuljon. A másik tudattalanabb, és nagyjából mindig arra irányul, amit az érzékeink érdekesnek találnak. Ez utóbbi ösztönösebb, felületesebb és gyorsabb.
A gond csak az, hogy ez utóbbi sosem kapcsol ki igazán. Még szép. Máskülönben hogyan figyelnénk fel egy ránk törő ragadozó állatra? Vagy egy dőlő házfalra?
De amikor az irodában ülsz, nem kell ragadozóra számítani, és nem fog összedőlni az épület sem. A kollégád viszont a kávéval csörömpöl vagy macskás videókat néz, te pedig mindig felfigyelsz a zajra. A zene ilyenkor segít: non-invazív hangforrást jelent, ráadásul élvezetet okoz a hallgatása. Segít kikapcsolni a külvilágra ösztönösen irányuló figyelmedet.
Milyen zene?
A vállalati munkakörnyezet a modern ember legőrültebb élőhelyévé vált, ahol a főnökeid nagyobbnál nagyobb baromságokat találnak ki, hogy te hatékonyabban dolgozz nekik. Így történt, hogy néhány vállalat kipróbálta, milyen, ha ún. pink noise-t (rózsaszín zajt) sugároznak az irodáikban. A pink noise a white noise-nál is barátságosabb, sistergő, folyamatos zaj, de hogy mennyire hatékony – az korántsem egyértelmű.
Hogy milyen zenét hallgatunk, az persze személyes ízlés kérdése. Érdemesebb instrumentális dolgokkal próbálkozni, arra jobban kikapcsol az agy, de sokszor az is működik, ha a zene szövege más nyelvű, mint amilyen nyelven épp a munkádat végzed. Mostanában hódít a lo-fi, a jazz hop, de maradhatsz a klasszikusoknál is. Ne felejtsd el, az agyunk jobban figyel az ismeretlen zenére, érdemes olyan trackek mellett dolgozni, amit már ismersz.
A cikk Dean Burnett írása alapján készült. A szerző Az idióta agy című könyvét ajánlom mindenkinek, aki kíváncsi rá, hogyan akadályoz minket az agyunk néha a boldog életben.
Fejléckép forrása: Stas Knop / Pexels
hírlevél
