Jazz/World

Terence Blanchard: „Itt az ideje az előítéletekről nyíltan beszélni”

2018.11.20. 16:50
Ajánlom
A többszörös Grammy-díjas jazztrombitás, filmzene- és operaszerző azok közé tartozik, akiknek határozott véleménye van a világról, és ezt zenéjükben sem rejtik véka alá. Terence Blanchard november 21-én a Budapest Jazz Clubban játszik E-Collective nevű zenekarával, ezt megelőzően beszélgettünk telefonon.

Azt hiszem, sokunkat érdekel, milyen volt a hangulat a legendás Art Blakey Jazz Messengers zenekarban. Milyen ember volt Art Blakey és mi volt a zenekar fő üzenete?

Ez csodálatos tapasztalat volt! 19 éves voltam, és a hőseimmel, példaképeimmel játszottam együtt. Folyamatosan le voltam nyűgözve attól, amit csináltak a színpadon, ugyanakkor Art Blakey egy kedves és közvetlen ember volt. Támogató, pozitív légkört teremtett, tudta, hogy közös érdekünk a zene létrehozása, ezért soha nem versenyeztetett minket. De a fő üzenetet mindig nehéz megfogalmazni, ugyanis ő soha nem beszélt ilyesmiről a közönséghez - csak a zene érdekelte.

Ön azonban vállaltan társadalmi, politikai üzeneteket is megfogalmaz. Például azon kevés operaszerzők egyike, akik színesbőrű hősről írnak zenés darabokat. Mi vezérelte, amikor az akaratán kívül gyilkossá vált, biszexuális bokszoló, Emile Griffith életéről írt operát Champion címmel?

Azt gondoltam, ez a sztori ma is releváns. Nagyon megfogott Emile Griffithnek az a mondata, hogy

„megöltem egy embert és a világ elfelejtett engem, szerettem egy férfit és a világ meg akart ölni engem”.

Ez egy nagyon erőteljes állítás. Számomra egy furcsa mondat is, hiszen az, hogy kit szeretsz, nem az én dolgom, az már inkább, hogy milyen ember vagy, mennyire hasznos tagja a társadalomnak. Ezt a darabot ötször adták elő, most pedig Kanadában, a Montreáli Operában mutatják be. Mivel nem készült belőle CD, csak a nézők visszajelzéseire hagyatkozhatunk, hogy mennyire volt számukra érvényes ez az élmény. Számomra azért fontos ez a darab, mert még mindig vannak emberek, akik a nemi identitásuk miatt árnyékban, zárt ajtók mögött kényszerülnek élni.

Emile Griffith 1962. március 24-i, drámai mérkőzése kapcsán vált igazán ismertté. A találkozón olyan súlyosan kiütötte kubai riválisát, hogy az előbb kómába esett, majd április 3-án életét veszítette. Az ominózus összecsapás előtt Paret nyíltan homoszexuálisnak nevezte Griffith-t, azonban ő csak jóval visszavonulása után, egy interjúban vállalta fel, hogy biszexuális.

És az opera zenei nyelve a jazzből, vagy pedig az európai klasszikus zenéből táplálkozik?

Inkább európai klasszikus zenéből, mivel nem akartuk és nem tudtuk volna megoldani, hogy végig egy jazz-zenekar játsszon. Rengeteg pont volt a librettóban, ami megkívánta a nagyzenekart és a kórust. Tehát ez egy olyan opera, amiben nagyon sok jazz van, ezért lett az alcím An Opera in Jazz.

A következő, 2019-ben bemutatandó operája, a Fire Shut Up in My Bones sem ígérkezik könnyű témának, hiszen a The New York Times fekete újságírója, Charles M. Blow 2014-es memoárját dolgozza föl. Mi inspirálta ebben az önéletírásában?

Már évekkel azelőtt rajongtam Charles M. Blow írásaiért, még mielőtt megismertem az ő személyes történetét. A feketék szócsöveként tekintettem rá. Amikor megtudtam, hogy milyen út vezetett odáig, hogy Amerika egyik leginnovatívabb közszereplőjévé váljon, méginkább elkezdtem őt csodálni. Volt szerencsém vele személyesen is találkozni, az opera az ő történetét dolgozza föl, mert úgy gondoltam, sokaknak segíthet, akik hasonló helyzetben vannak.

Charles M. Blow egy öt gyermekét egyedül nevelő, rabszolga felmenőktől származó, szegregált negyedben élő asszony legkisebb fia. 7 éves korában egyik idősebb unokatestvére, később nagybátyja is kihasznált szexuálisan. Charles Blow húszévesen megpróbált bosszút állni az erőszaktevő unokatestvérén, de végül nem volt lelki ereje meghúzni a ravaszt. A könyvben biszexualitásáról is nyíltan ír.

Tavaly pedig Live címmel jelentetett meg albumot az E-Collective-vel, amit három olyan koncerthelyszínen vettek föl, ahol (fegyveres) konfliktus volt a fekete közösség és a rendőrség között. A tragikus események és az erőszaktétel hogyan jelennek meg magában a zenében?

Konkrétan csak a címekben. A második szám címe Kaos, az utolsó előtti szám címe pedig Can Anyone Hear Me. Utóbbi arra utal, hogy gyakran nem nézünk a történések mögé, az ember hajlamos ítélkezni, és sokakat ártatlanul zárnak börtönre. Például – már nem emlékszem, melyik városban – valaki lövöldözött egy épületben. A helyszínen jelenlévő, fegyveres fekete biztonsági őr megpróbálta őt elkapni, de sikerült elmenekülnie. Mire a rendőrség a helyszínre érkezett, csak a fegyveres fekete biztonsági őrt találták ott, és egy férfit, aki a lövöldözésben meghalt. A bíróság a fekete férfit ítélte el. Szóval azt gondoltam,

itt az ideje ezekről az előítéletekről nyíltan beszélni.

Azzal, hogy Ön kiírja magából ezeket a témákat, a saját zaklatottságát, dühét is feldolgozza?

Nem, ez nem a dühről szól. Ez az igazságkeresésről szól. És azt hiszem, hogy a zenének és a művészetnek mindig a világ történéseit kell tükröznie kreatív módon. Mint ahogy John Coltrane az Alabama című számában tette. (Coltrane ezt az szerzeményét válaszként írta az 1963. szeptember 15-én az alabamai baptista templom ellen elkövetett bombázásra. A Ku Klux Klan merényletében négy afroamerikai kislány megsérült, két fiú pedig életét vesztette – a szerk.)

Szóval én egy tradíciót követek: a zene arra szolgál, hogy gyógyítsa az emberek lelkét.

Ön sokáig az egyik legnevesebb jazzintézmény, a Thelonius Monk Intézet művészeti vezetője volt, és ha jól tudom, még mindig tanít. Mi a legfontosabb dolog, amit igyekszik átadni a tanítványainak?

Az egyik az, hogy nekik is megvan a lehetőségük és a képességük bármire.

Én sem vagyok különb náluk azzal, hogy filmzenét írok, operát szerzek és az E-Collective-vel járjuk a világot – ez csak munka és szorgalom kérdése.

Másrészt a tanítványaimmal kompozíciós technikákat is gyakorolunk. Próbálom nekik megmutatni, hogyan tudnak megfogni és kibontani egy apró zenei ötletet. Tehát, hogy ami a kedvenc zeneszerzőnk hatalmas ötletének tűnik, az is egy kis motívumból indult ki. Például Bartók műveit tanulmányozva megnézzük, hogyan indult ki a magyar népzenéből. És mindig nagyon felemelő látni, ahogy a tanítványok tehetsége szikrázik és fejlődnek.

GettyImages-453172482-161438.jpg

Terence Blanchard (Fotó/Forrás: Getty Images)

Ha már itt tartunk, ismer magyar jazz-zenészeket?

Persze, például a kiváló magyar zongoristát, Tzumo Árpádot vagy Németh Ferenc dobost. Mindketten a Thelonius Monk Intézetben tanultak és csodálatos zenészek.

És mit fogunk hallani holnap az E-Collective zenekartól és Öntől a Budapest Jazz Clubban?

A Live című lemezről fogunk játszani, a lemez címéhez hűen próbáljuk „életben tartani” ezt a zenét, amíg nem készül új lemez. (nevet)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Alig várja Boros Misi, hogy bejárja az országot

Országos turnéra indul Boros Misi. Tizenhét évesen tizenhét városban lép fel, de mielőtt elindulna, szóra bírtuk tinédzserkorról, szlogenekről és továbbtanulási tervekről.
Jazz/World

Cseh Tamás fia is színpadra lép a magyar kultúra napján édesapja dalaival

Születésének 77. évfordulóján Cseh Tamásra emlékeznek a Kolibri Színházban január 22-én, a magyar kultúra napján.
Zenés színház

Gyönyörű színházban kap helyet Bayreuth második operafesztiválja

Újabb operafesztivál kezdődik Bayreuthban 2020-ban. A Bayreuthi Ünnepi Játékok mellett ősztől a Bayreuth Barokk is várja a komolyzene kedvelőit.
Könyv

Volt rendőr és mosogatott is az 1984 írója

Szemben állt az imperializmussal és az osztálytársadalommal, ugyanakkor támadta a szervezett szocialista mozgalom legtöbb formáját. 1950. január 21-én hunyt el George Orwell angol író, kritikus, újságíró, az Állatfarm szerzője.
Vizuál

Meghalt Terry Jones, a Monty Python tagja

A legendás angol humorista csapat tagja hosszú betegség után, 77 éves korában hunyt el.  

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Világszínpad? – Zenei felkészítő magyar zenekaroknak 

A magyar zenészek, énekesek és zenekarok többnyire a műsorra helyezik a hangsúlyt, ez viszont már közel sem elég az ismertség eléréséhez. Ebben segít a Hangvető, a Halmos Béla Programiroda és a Hagyományok Háza ingyenes zenei felkészítő workshopja, amit a budapesti Womexhez kapcsolódóan szerveznek.
Jazz/World bmc

Francia barátaival közös koncerten játszik Ávéd János

Az elismert magyar jazzszaxofonos zenekara, az Ávéd János Balance két francia formációval, a D.U.O.-val és a REVERSE-zel mozdul ki a műfaji keretek közül: január 25-én az Opus Jazz Clubban kép és hang szenvedélyes, szoros házasságát kötik meg performatív estjükön.
Jazz/World ajánló

Micheller Myrtill örökzöld swingdalokat énekel a Müpában

The Great American Songbook címmel ad koncertet Micheller Myrtill a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben január 24-én.
Jazz/World kult50

Két énekes, két stílus – Lakatos Mónika és Dolhai Attila a Kult50-ben

Mit jelent örömmel zenélni? Mit jelent a csend? És mi a legborzasztóbb egy énekes számára? Ezek a kérdések is szóba kerültek Dolhai Attila és Lakatos Mónika között, akik ugyan más stílusokban tevékenyek, de egyvalami összeköti őket: a hangszalagjaikkal dolgoznak.
Jazz/World ajánló

Cseh Tamás fia is színpadra lép a magyar kultúra napján édesapja dalaival

Születésének 77. évfordulóján Cseh Tamásra emlékeznek a Kolibri Színházban január 22-én, a magyar kultúra napján.