Jazz/World

Terence Blanchard: „Itt az ideje az előítéletekről nyíltan beszélni”

2018.11.20. 16:50
Ajánlom
A többszörös Grammy-díjas jazztrombitás, filmzene- és operaszerző azok közé tartozik, akiknek határozott véleménye van a világról, és ezt zenéjükben sem rejtik véka alá. Terence Blanchard november 21-én a Budapest Jazz Clubban játszik E-Collective nevű zenekarával, ezt megelőzően beszélgettünk telefonon.

Azt hiszem, sokunkat érdekel, milyen volt a hangulat a legendás Art Blakey Jazz Messengers zenekarban. Milyen ember volt Art Blakey és mi volt a zenekar fő üzenete?

Ez csodálatos tapasztalat volt! 19 éves voltam, és a hőseimmel, példaképeimmel játszottam együtt. Folyamatosan le voltam nyűgözve attól, amit csináltak a színpadon, ugyanakkor Art Blakey egy kedves és közvetlen ember volt. Támogató, pozitív légkört teremtett, tudta, hogy közös érdekünk a zene létrehozása, ezért soha nem versenyeztetett minket. De a fő üzenetet mindig nehéz megfogalmazni, ugyanis ő soha nem beszélt ilyesmiről a közönséghez - csak a zene érdekelte.

Ön azonban vállaltan társadalmi, politikai üzeneteket is megfogalmaz. Például azon kevés operaszerzők egyike, akik színesbőrű hősről írnak zenés darabokat. Mi vezérelte, amikor az akaratán kívül gyilkossá vált, biszexuális bokszoló, Emile Griffith életéről írt operát Champion címmel?

Azt gondoltam, ez a sztori ma is releváns. Nagyon megfogott Emile Griffithnek az a mondata, hogy

„megöltem egy embert és a világ elfelejtett engem, szerettem egy férfit és a világ meg akart ölni engem”.

Ez egy nagyon erőteljes állítás. Számomra egy furcsa mondat is, hiszen az, hogy kit szeretsz, nem az én dolgom, az már inkább, hogy milyen ember vagy, mennyire hasznos tagja a társadalomnak. Ezt a darabot ötször adták elő, most pedig Kanadában, a Montreáli Operában mutatják be. Mivel nem készült belőle CD, csak a nézők visszajelzéseire hagyatkozhatunk, hogy mennyire volt számukra érvényes ez az élmény. Számomra azért fontos ez a darab, mert még mindig vannak emberek, akik a nemi identitásuk miatt árnyékban, zárt ajtók mögött kényszerülnek élni.

Emile Griffith 1962. március 24-i, drámai mérkőzése kapcsán vált igazán ismertté. A találkozón olyan súlyosan kiütötte kubai riválisát, hogy az előbb kómába esett, majd április 3-án életét veszítette. Az ominózus összecsapás előtt Paret nyíltan homoszexuálisnak nevezte Griffith-t, azonban ő csak jóval visszavonulása után, egy interjúban vállalta fel, hogy biszexuális.

És az opera zenei nyelve a jazzből, vagy pedig az európai klasszikus zenéből táplálkozik?

Inkább európai klasszikus zenéből, mivel nem akartuk és nem tudtuk volna megoldani, hogy végig egy jazz-zenekar játsszon. Rengeteg pont volt a librettóban, ami megkívánta a nagyzenekart és a kórust. Tehát ez egy olyan opera, amiben nagyon sok jazz van, ezért lett az alcím An Opera in Jazz.

A következő, 2019-ben bemutatandó operája, a Fire Shut Up in My Bones sem ígérkezik könnyű témának, hiszen a The New York Times fekete újságírója, Charles M. Blow 2014-es memoárját dolgozza föl. Mi inspirálta ebben az önéletírásában?

Már évekkel azelőtt rajongtam Charles M. Blow írásaiért, még mielőtt megismertem az ő személyes történetét. A feketék szócsöveként tekintettem rá. Amikor megtudtam, hogy milyen út vezetett odáig, hogy Amerika egyik leginnovatívabb közszereplőjévé váljon, méginkább elkezdtem őt csodálni. Volt szerencsém vele személyesen is találkozni, az opera az ő történetét dolgozza föl, mert úgy gondoltam, sokaknak segíthet, akik hasonló helyzetben vannak.

Charles M. Blow egy öt gyermekét egyedül nevelő, rabszolga felmenőktől származó, szegregált negyedben élő asszony legkisebb fia. 7 éves korában egyik idősebb unokatestvére, később nagybátyja is kihasznált szexuálisan. Charles Blow húszévesen megpróbált bosszút állni az erőszaktevő unokatestvérén, de végül nem volt lelki ereje meghúzni a ravaszt. A könyvben biszexualitásáról is nyíltan ír.

Tavaly pedig Live címmel jelentetett meg albumot az E-Collective-vel, amit három olyan koncerthelyszínen vettek föl, ahol (fegyveres) konfliktus volt a fekete közösség és a rendőrség között. A tragikus események és az erőszaktétel hogyan jelennek meg magában a zenében?

Konkrétan csak a címekben. A második szám címe Kaos, az utolsó előtti szám címe pedig Can Anyone Hear Me. Utóbbi arra utal, hogy gyakran nem nézünk a történések mögé, az ember hajlamos ítélkezni, és sokakat ártatlanul zárnak börtönre. Például – már nem emlékszem, melyik városban – valaki lövöldözött egy épületben. A helyszínen jelenlévő, fegyveres fekete biztonsági őr megpróbálta őt elkapni, de sikerült elmenekülnie. Mire a rendőrség a helyszínre érkezett, csak a fegyveres fekete biztonsági őrt találták ott, és egy férfit, aki a lövöldözésben meghalt. A bíróság a fekete férfit ítélte el. Szóval azt gondoltam,

itt az ideje ezekről az előítéletekről nyíltan beszélni.

Azzal, hogy Ön kiírja magából ezeket a témákat, a saját zaklatottságát, dühét is feldolgozza?

Nem, ez nem a dühről szól. Ez az igazságkeresésről szól. És azt hiszem, hogy a zenének és a művészetnek mindig a világ történéseit kell tükröznie kreatív módon. Mint ahogy John Coltrane az Alabama című számában tette. (Coltrane ezt az szerzeményét válaszként írta az 1963. szeptember 15-én az alabamai baptista templom ellen elkövetett bombázásra. A Ku Klux Klan merényletében négy afroamerikai kislány megsérült, két fiú pedig életét vesztette – a szerk.)

Szóval én egy tradíciót követek: a zene arra szolgál, hogy gyógyítsa az emberek lelkét.

Ön sokáig az egyik legnevesebb jazzintézmény, a Thelonius Monk Intézet művészeti vezetője volt, és ha jól tudom, még mindig tanít. Mi a legfontosabb dolog, amit igyekszik átadni a tanítványainak?

Az egyik az, hogy nekik is megvan a lehetőségük és a képességük bármire.

Én sem vagyok különb náluk azzal, hogy filmzenét írok, operát szerzek és az E-Collective-vel járjuk a világot – ez csak munka és szorgalom kérdése.

Másrészt a tanítványaimmal kompozíciós technikákat is gyakorolunk. Próbálom nekik megmutatni, hogyan tudnak megfogni és kibontani egy apró zenei ötletet. Tehát, hogy ami a kedvenc zeneszerzőnk hatalmas ötletének tűnik, az is egy kis motívumból indult ki. Például Bartók műveit tanulmányozva megnézzük, hogyan indult ki a magyar népzenéből. És mindig nagyon felemelő látni, ahogy a tanítványok tehetsége szikrázik és fejlődnek.

GettyImages-453172482-161438.jpg

Terence Blanchard (Fotó/Forrás: Getty Images)

Ha már itt tartunk, ismer magyar jazz-zenészeket?

Persze, például a kiváló magyar zongoristát, Tzumo Árpádot vagy Németh Ferenc dobost. Mindketten a Thelonius Monk Intézetben tanultak és csodálatos zenészek.

És mit fogunk hallani holnap az E-Collective zenekartól és Öntől a Budapest Jazz Clubban?

A Live című lemezről fogunk játszani, a lemez címéhez hűen próbáljuk „életben tartani” ezt a zenét, amíg nem készül új lemez. (nevet)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Liszt Ferenc szépunokája ez a csodakamasz zongoraművész

Ahogy a középkorú és idősebb generációk birtokba vették a közösségi médiát, úgy futott fel Michael Andreas Häringer karrierje is. A most tizenhét éves zongoraművész nem csak ragyogó tehetség, de kivételesen népszerű is.
Vizuál

Mutatjuk, hol találja a ma 75 éve elhunyt Róth Miksa alkotásait!

Sőt, galériánkban azokat az enteriőröket is, amelyek már elpusztultak. Róth elsőként ismerte fel a monarchiában a Tiffany-üveg alkalmazásában rejlő lehetőségeket, és mesteri szintre emelte az üvegművészetet. 1944. június 14-én halt meg Róth Miksa üvegfestő és üvegmozaik-készítő.
Vizuál

Elhunyt Franco Zeffirelli

A hosszú betegség után elhunyt rendező 96 éves volt. Firenzében helyezik örök nyugalomra – számolt be róla a hvg.hu.
Könyv

12 izgalmas kötet a Könyvhétről

Mi ezeket a könyveket szeretnénk látni a könyvespolcunkon. Szubjektív válogatás a most megjelenő újdonságokból.
Könyv

Simon Márton nyitotta meg a 90. Ünnepi Könyvhetet Budapesten

Simon Márton költő ünnepi beszédével megnyílt a 90. Ünnepi Könyvhét és 18. Gyermekkönyvnapok csütörtök délután a Duna-korzón, Budapesten.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World magazin

Portréalbum jelent meg a tízéves KOBUCI emblematikus zenészeiről

Tíz éve nyílt Óbuda egyik legkellemesebb szabadtéri koncerthelyszíne, a Kobuci Kert. Az évfordulót a Szent Margit Kórház javára rendezett jótékonysági koncerttel és a hely mikroközösségét bemutató portréalbummal ünneplik június 19-én.
Jazz/World hír

Tíz évig titkolták, hogy félmillió történelmi jelentőségű felvétel égett el

500 ezer master, köztük jazz- és poptörténeti jeletőségűek váltak a lángok martalékává a los angeles-i Universal Studióban kitört tűzvészben, 2008-ban. A hatalmas veszteségre most derült fény.
Jazz/World ajánló

Dzsesszben formált Bartók-művek

A Bartók Plusz Operafesztivál megnyitja a komolyzenei műfaj határait. Báb- és animációs operaelőadások mellett Bartók-művek dzsesszátiratait mutatja be a mai magyar dzsesszélet egyik legmeghatározóbb együttese, a Sárik Péter Trió közreműködésével.
Jazz/World Partitúra

„Itt, Budapesten valójában csak imitáljuk a népzenét” - Interjú Kuczera Barbarával

Minden év júliusának első hetében rendezik meg a Méta népzenei tábort, más-más helyszínen, rendszerint apró falvakban. Idén Karádon, nem messze a Balatontól lesz a tábor, a Partitúra forgatásán Kuczera Barbara mesélt róla.
Jazz/World lemez

Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint bejárják az országot új lemezükkel

Kilenc állomásos magyarországi turnén mutatja be februárban megjelent Shapeshifter című lemezét a Harcsa Veronika & Gyémánt Bálint Quartet.