A testvérekből álló, eredetileg öttagú formáció gyakorlatilag már fél évszázada létezik – a basszusgitáros Victor ötévesen lépett először közönség elé a bátyjaival. Gyerekként színházakban és klubokban játszottak, majd mindössze egy évvel később a Wooten Brothers az Amerika-szerte népszerű, legendás soul előadó, Curtis Mayfield előzenekaraként turnézott – a napjainkig vezető, teljes történeti áttekintés fellelhető a zenekarról az interneten. A testvérek mindegyike komoly egyéni karriert is visz, külön is elismert előadói a szakmának, így a már említett Victor mellett Reggi (gitár), Roy „Future Man” (dob, drumitar) és Joseph (bilentyűs hangszerek és ének) is – az ötödik fiút, a szaxofonos Rudy-t 2010-ben elvesztették, azóta The Wooten Brothers-ként négyen járják a világot.
Csak a májusi turnéjukat áttekintve sűrű program bontakozik ki, Budapestre a milánói Blue Note, Madrid és Varsó színpadai után érkeztek, a következő állomás Szlovákia, majd Anglia és végül Hollandiában fejezik be az európai sorozatot, melynek során tíz koncertet adnak.
A The Wooten Brothers fellépése az Erkel Színházban a JazzFest Budapesten (Fotó/Forrás: Kleb Attila / JazzFest Budapest)
Pesten közel kétezres, lelkes közönségük jól felépített műsort élvezhetett zenei és színpadi show értelemben is. A csapatról sugárzik a természetesség és a családias hangulat, ha nem ismernénk a relációkat, akkor is érezhető lenne a köztük lévő kapocs. Rendkívül változatos programot hoztak, amiben a szakmai közönség is megtalálhatta az igényeinek megfelelő részleteket, de
a hétköznapi zenerajongó sem érezhette magát kirekesztve.
Az első pár szám alatt nem igazán állt össze a hangosítás, kicsit kusza volt a hangkép, viszont hamar korrigálták a problémákat. Mindvégig széles dinamikai spektrumon mozgott a banda, ami segített a hallgatónak könnyen fókuszban maradni a közel kétórás koncert alatt. Hoztak régi, Victortól ismert nótákat a Palmystery (2008) vagy a Soul Circus (2006) albumról, de elhangzott a 2 Timers is, amit Victor és Future Man már a 90-es években játszott Béla Fleckkel. Medley-ket is hallhattunk Victor különféle korszakaiból merítve, ezekben Victor Wooten Trio- és szólólemezes anyagok voltak összegyúrva. Elhangzott például a Liz & Opie-ból (Victor Wooten Trio) egy részlet, ami egy dobszólót vezetett fel. A kifejezett Wooten-rajongóknak igazi csemegézés volt ez a koncertanyag.
A The Wooten Brothers fellépése az Erkel Színházban a JazzFest Budapesten (Fotó/Forrás: Kleb Attila / JazzFest Budapest)
Az egyéni szólóblokkok ízléses arányban osztották föl a műsort. Victor saját szólóját rá jellemzően groove orientáltan építette fel, a kíséret jellegű érzet és egy határozott lüktetés mindvégig megvolt. Természetesen a loop-pedállal történő varázslás sem maradhatott ki. Nagyívű szólója aztán – egészen váratlanul – a végtelenül könnyed Sex In A Panbe torkollott. Két régi Wooten Brothers-számot is eljátszottak, amiket még gyerekként rögzítettek magnókazettára annak idején. Ezen a ponton mindannyian vokáloztak játék közben, így
a négyfős funky zenekar érzetben egy négyfős jazz vokál kórussal egészült ki.
Victor Wooten a számok között családi sztorikat is felelevenített, megosztotta a közönséggel, hogy bátyja, Reggi (The Teacher), tízévesen már tanárként foglalkozott a testvéreivel. Kétéves volt, amikor először (egy négyhúros) gitárt adott a kezébe, és egy év múlva gyakorlatilag meglett a teljes felállás – és amíg mesélt, hangulatfestésként végig játszott a zenekar, de messze nem „liftzene” jelleggel.
A The Wooten Brothers fellépése az Erkel Színházban a JazzFest Budapesten (Fotó/Forrás: Kleb Attila / JazzFest Budapest)
A programban valamennyien megvillanthatták egyéni zenei és hangszeres tudásukat is. Mindegyik szóló arányos volt, egyikük sem tolta túl, a többiek pedig mindig tökéletes időben léptek be, és húzták át a közönséget a következő nótába. A billentyűs blokkban megszólaltak népszerű dalok is – például Stevie Wonder My Cherie Amour-klasszikusa, amit a nézők is énekelhettek Joseph kíséretével.
Jó volt látni, ami a színpadon történt, teljes volt az egység.
Kirándulást egyébként mindannyian tettek karrierjük különböző pontjain, session-zenészekként a legnagyobbakkal játszottak egyéb formációkban. Victor és Future Man sokat dolgozott együtt a korábban már említett elektromos bendzsóssal, Béla Fleckkel (Béla Fleck and The Flecktones). Future Man ebben a zenekarban saját fejlesztésű, szokatlan hangszerén, drumitaron működött közre, ami az Erkelben is előkerült. Leginkább egyébként erről a nyakba akasztható elektromos dobról ismert, voltaképpen az volt meglepő, hogy dobszerkóval turnézik a ma már ötszörös Grammy-díjas dobos.
A The Wooten Brothers fellépése az Erkel Színházban a JazzFest Budapesten (Fotó/Forrás: Kleb Attila / JazzFest Budapest)
Victornak 1990-től exponenciálisan felfelé ívelő karrierje a Béla Fleck and The Flecktones formációban indult. A tagok szólistaként is lehetőséget kaptak technikai virtuozitásuk megmutatására, ekkoriban kezdett igazán felfigyelni Victorra a szakma, egyre keresettebb lett, rövid időn belül pedig a basszusgitározás megkerülhetetlen alakjává vált. Nemcsak muzikális oldaláról lett ismert, hanem szólista kvalitásairól is, a basszusgitár titánjaként kezdték tisztelni – későbbi interjúiban mesélte, hogy több jó lehetőségről maradt le
az őt övező hype miatt, sokan azért nem kérték fel, mert úgy gondolták, amit kínálnak, túl egyszerű lenne számára.
Pedig, hogy milyen csapattag és partner, azt budapesti szereplése is jól példázza: a látványos szólók után alázattal töltötte be a szerepét a zenei képben. Minden díjat besöpört, amit basszusgitárosok elnyerhetnek, a Bass Player Magazin Az év basszusgitárosa címét háromszor kapta meg, a Rolling Stone Magazin 2011-ben minden idők egyik legjobb basszusgitárosaként írt róla, szólólemezei kuriózumnak számítanak.
A koncert vége felé sorra kapta a közönség a jól bevált szórakoztató elemeket, Victor forgatta a gitárt, jött a tánc, a műsor szerinti utolsó szám után következett a szokásos visszatapsolás, és csak ezután ütötték a legnagyobbat: trükkös kézcsere, látványos dobolás – az igazi show a ráadás volt. Kár, hogy ültünk.
A cikk szerzői:
Mohai Szabolcs dobos, dobtanár
Várkonyi Judit író, a Játékszín sajtófőnöke
Fejléckép: Victor Wooten a Wooten Brothers fellépésén az Erkel Színházban a JazzFest Budapesten (fotó/forrás: Kleb Attila / JazzFest Budapest)
hírlevél
