Csak hiányosan írnánk le a jazztörténetet, jegyezte meg a Downbeat nekrológja Pannonicáról 1988-ban, ha csak a nagy zenekarvezetőkre - általában férfiakra - koncentrálunk. Hiszen nem is mindenki volt zenész, aki jelentősen hozzájárult a műfaj eredményeihez, érvelt a cikk. Nica, vagyis Kathleen Annie Pannonica Rothschild, aki felvette férje, Jules de Koenigswarter báró nevét, példátlan odaadással és nagyvonalúsággal akkor állt a műfaj mellé, amikor annak művészi értéke, eredetisége valamint társadalmi elismerése között talán a legnagyobb volt a szakadék.

Jövőre lesz Nica születésének századik évfordulója. Már most is több film és könyv eredt a műfajért mindenét odaadó rejtélyes nagyasszony életének nyomába. A legújabb könyvet, amely ebben a hónapban jelenik meg Angliában, Hannah Rothschild jegyzi, aki ötven évvel idősebb nagy-nagynénje utolsó éveiben közel került hozzá. Dokumentumfilmet is forgatott Nicáról, amit a BBC és a HBO is bemutatott. Nica életének talán legalaposabb feldolgozását egy tavalyi monográfia nyújtja, a New York-ban élő újságíró, David Kastin tollából. Nica magyar gyökereiről pedig egy erdélyi lapban Sárközy Mátyás is közölt nemrég egy jegyzetet.

A Három kívánság című fotóalbum viszont Nica saját, művészi tehetséggel és ízléssel bőven megáldott keze nyomát őrzi. Ehhez már 1956 táján elkezdte az anyagot gyűjteni. Ugyanis nem csak mecénása, hanem empatikus közönsége és dokumentátora is volt a New York-i jazzéletnek bő harminc éven keresztül. Először orsós magnót vett, az egyik első kapható típust, azután Polaroid fényképezőgépet, amellyel szenvedélyesen fotózta a műfaj hőseit. Közben rendszeresen kikérdezte őket, mi volna három kívánságuk a mesebeli tündértől.

Jellemző a korabeli ideológiai és kulturális viszonyokra, hogy a több száz zenészről készült fotóval és a vallomások kéziratával Nica hiába kilincselt New York kiadóvállalatainál, a faji megkülönböztetés falaiba ütközött. A kézirat csak posztumusz jelenhetett meg, egy másik unokahúga, Nadine végül franciául tudta kiadatni, azóta angolra és németre is lefordították. Ugyan nem került elő arra vonatkozóan megdönthetetlen bizonyíték, hogy a fasizmus és nácizmus ellen Európában és Afrikában frontszolgálatot vállaló zsidó bárónő a különböző fajgyűlöletek között ekvivalenciát látott volna, de ez nem is kizárható.

Sokáig azt hittem, hogy a Pannonica név, ami Thelonius Monk hozzá és róla írt örökzöldjének is a címe (egyébként vagy kéttucatnyi, pompásnál pompásabb szerzeményt dedikáltak a bárónőnek a hálás jazz-zenészek), Pannónia provinciára utal, de ezt nemigen tudtam mire vélni. Friedrich Károly tanár úrtól hallottam először arról, hogy brit Rothschild-örökös lett a jazz földre szállt védőangyala.

Nica apja, a megszállott természetbúvár Charles Rothschild egy általa felfedezett lepkét nevezett el Pannonicának. A Kárpátokba is hasonló, expedíciós céllal utazott először. Felfedezte továbbá Nagyváradon a Rothschildékhoz hasonlóan nemesi rangra emelt zsidó bárók, a von Wertheimstein család végtelenül bájos, teniszben és európai műveltségben egyaránt verhetetlen Rózsikáját is, és 1907-ben elvette feleségül. Nem teljesen világos az évszázados távlatból, hogy a lepkék vagy a házasodás volt-e a Monarchia-beli úthoz Charles elsődleges indítéka, de az esküvő viszonylag hamar létrejött, a házasság hírét többek között Ady és Nagy Endre is kommentálták írásaikban. Charles és Rózsika ("Magyarország Rózsája" - írták róla hízelgően) közös életének első hat évében négy gyermekük született. Közülük a legfiatalabb  kapta a Pannonica nevet. Charles később egy súlyos betegség következményei alatt megroppanva öngyilkos lett, Rózsika azonban a palotában az egész személyzetet és a teljes családi életet tévedhetetlen kézzel igazgatta tovább a konzervatív angol nemesség pedagógiai elveinek jegyében.

Nica viszont kilógott a sorból, eleinte a gyors kocsik és a repülés vonzották. Tinédzserként mindig beült a szobába, amikor bátyja, Victor zongoraórákat vett Teddy Wilsontól, a jazztörténet egyik legnagyobb zongoristájától. Repülési szenvedélye hozta össze leendő férjével, akivel nászútjukon egy sportgépen berepülték majdnem egész Európát, Pesten is leszálltak. Franciaországban éltek, és négy közös gyereküket nevelték, az ötödik még Jules első házasságából született. A német megszállás miatt menekülniük kellett. Mindketten csatlakoztak a francia ellenálláshoz, és először Afrikában, majd Európában szolgáltak a fronton, Jules több kitüntetést is kapott. Pannonica hol mentőautót vezetett, hol a szabad francia rádióban volt bemondó. A háború után Jules magasrangú diplomata lett, Norvégia és Mexikó után végül az Egyesült Államokban. A Rothschildok nagycsaládjának valamint Jules életének története számtalan krimibe vagy irodalmi szintű kalandregénybe illő epizódot ölel fel, amelyek Pannonica életére is befolyással voltak. Például Victor a háború idején egyszer annyit mondott csak otthon, hogy meglátogatja Teddy Wilsont New Yorkban: valójában a legmagasabb szinten tárgyalt az amerikai kormánnyal titkos brit kormányküldöttként.

Nica Mexikóban élt, amikor New York-ban látogatott és felkereste Wilsont, aki azzal tartóztatta, feltéve egy lemezt, hogy nem mehet tovább anélkül, hogy meg ne hallgatná a Round Midnight című szerzeményt Thelonius Monktól. Nica élete a lemez (rögtön hússzor megismételt) meghallgatásával gyökeres fordulatot vett: először csak a repülőt késte le, később már soha többet nem tudott viszzatérni a diplomata és az arisztokrata élet szigorú kötöttségeihez, New York-ban maradt. Férjétől sok mindenben gyökeresen eltérő felfogása miatt egyre jobban elhidegült. Csak a katonazene hozza lázba, mondta róla megvetően. Miután 1955-ben a bulvársajtó eltorzítva felkapta azt a hírt, hogy Charlie Parker Nica szállodai apartmanjában halt meg, Jules haladéktalanul beadta a válópert. De azt, hogy Bird mit keresett a Baroness szobájában, csak a folytatásban áruljuk el.