Jazz/World

Tomasz Stańko

2008.02.01. 00:00
Ajánlom
Tomasz Stańko: egyike a modern jazztörténet alapfiguráinak. A legnagyobb trombitások szűk körű klubjának tagja. Minden megmozdulására érdemes odafigyelnünk. Sose tudhatjuk, nem épp akkor és ott szólal-e meg valami új, addig még nem hallott zenei csoda a lengyel muzsikus hangszerén.

A krakkói Zeneakadémián végzett trombitás húsz évesen, 1962-ben alapította első zenekarát, amelyben a későbbi lengyel jazz egyik meghatározó alakja, Adam Makovicz zongorázott. Stańko csapata az akkori legmodernebb amerikai jazz nyomdokain indult el, példaképük a free jazzt népszerűsítő Ornette Coleman, a modális zenére váltó Miles Davis és a zeneelméleti íróként is roppant jelentős George Russell volt. A Stańko-együttes azonban nem sokáig maradhatott együtt, mivel a trombitás 1963-ban nem tudott ellenállni a lengyel jazz pápája, Krzystof Komeda (1931-1969) meghívásának: csatlakozzon a kvintettjéhez. Ma, hatvanhét évesen is azt állítja, hogy a korán meghalt zongorista-komponista senkiéhez se hasonlítható hatással volt játékára és szemléletére. Stańko tőle tanulta meg többek között azt is, hogyan kell mindig csak a lényeget elmondani hangszerünkkel.

Komeda iskolája tökéletes előkészítőnek bizonyult a nemzetközi jazzporondon való boldoguláshoz. 1970-ben Stańko újabb mérföldes lépést tett a csúcs felé: csatlakozott Alexander von Schlippenbach Globe Unity Orchestrájához. A német zongorista együttesében, illetve az ottani szereplés kapcsán ismerkedett meg az akkori európai jazzvilág jeleseivel, s szinte bizonyosra vehető, hogy ezzel nem csupán saját nemzetközi szerepléseinek vetette meg az alapját, hanem az egész lengyel jazz azóta is töretlen internacionalizmusát erősítette (az akkori GUO-nak többek között Albert Mangelsdorff, Peter Brötzmann, Evan Parker, Gerd Dudek, Derek Bailey és Han Bennink volt a tagja). Ekkoriban alapította Stańko második saját zenekarát, egy kvintettet, amelyben a hegedűs Zbigniew Seifert is közreműködött. Ezzel az együttessel vette fel Music For K című első albumát, egy Komedának dedikált tribute-lemezt. Itt még nyersebb a hangzás, mint majd a későbbi Stańko-lemezeken. A lemez fő attrakciója a hosszú címadó szám – a fiatal (28 éves) Stańko zenei gondolkozásának legjellemzőbb lenyomata.

A GUO-beli szereplést már 1971-ben egy újabb zenetörténeti jelentőségű akció követte: Stańko tagja lett a The New Eternal Rhythm Orchestrának, egy, a GUO összeállítását követő alkalmi társulásnak, amely azt a feladatot kapta, hogy az 1971-es Donaueschingen Jazz Festivalon adja elő Krzystof Penderecki Actions For Free Jazz Orchestra című darabját a szerző vezényletével. Az egyedi megbízatásokon túl Stańko az 1970-es években több lemezen együtt dolgozott a finn jazz egyik úttörőjével, a dobos Edward Vesalával (1945-1999). A finn ütős először az 1974 áprilisában rögzített TWET-en tűnik fel, majd az 1975. decemberi Balladyna következik, egy németországi felvétel, amelyen Stańkón és Vesalán kívül Tomasz Szukalski szaxofonos és Dave Holland bőgős vett részt. A Balladyna minden bizonnyal Stańko egyik legjobb lemeze: a játékában beállt lírai fordulat talán itt érzékelhető először. A kvartett szabad balladákat játszik, s míg a free játékot Vesala, addig a kötöttebb harmóniák pólusát a két lengyel képviseli. Holland bőgőjátéka képez hidat a két zenei felfogás között. Személyes hangú és szívhez szóló album, amely jelentős mértékben öregbítette a müncheni ECM cég hírnevét.

Vesala 1976-ban adta vissza a meghívást Stańkónak: Finnországban vették fel a Rodina című nagyzenekari albumot, amelyen Nazim Hikmet versei hangzanak el, s a jazzistákat egy vonószenekar kíséri. Stańkóra egyébként azóta is jellemző, hogy a társművészetekből – irodalomból, festészetből – merít ihletet. Ezt a vállalkozást még ugyanabban az évben követte a Satu című tentettalbum, majd egy finn-lengyel közös koncertlemez, a Live In Remont. Ismereteim szerint kettejük zenei kapcsolatának utolsó állomása az 1983-as <iyBad Luck, Good Luck című Vesala-lemez volt, amely sajnos máig csak LP-formában létezik.

Tomasz Stańko az 1980-as években végképp megszilárdította előkelő pozícióját a nemzetközi jazzéletben. Lengyelországban különböző jazz/rock és jazz/funk formációkat alapított (C.O.C.X., Freelectronic), külföldön pedig többek között Cecil Taylor együttesével turnézott. Két fontos lemezfelvétel őrzi ennek a zenei találkozásnak az emlékét 1984-ből és 1988-ból; Stańko mindkét lemezen másodmagával, az olasz Enrico Ravával trombitált – valószínűleg a Taylor-féle zenekar nyújtotta egyedülálló élmény, a felemelő közös játék mondatta vele később, hogy Chet Bakeré és Miles Davisé mellett Rava trombitajátéka hatott rá elsősorban.

Az ECM-hez való 1994-es visszatérése előtt még elkészített néhány lemezt nemzetközi csapattal. Ezek közül, úgy vélem, 1991-es trióalbuma, a Bluish érdemli a legtöbb figyelmet. A lemez akár az ECM katalógusában is szerepelhetne, nemcsak magas művészi színvonala, hanem összeállítása okán is: Arild Andersen bőgős és Jon Christensen dobos kulcsfigurái voltak számos, Manfred Eicher produkciójában megjelent albumnak is. A Bluish összefoglalása az addigi Stańko-életműnek: a Bosanetta például egy Vesala-féle tangó-pastiche idézete, az Under The Volcano újabb irodalmi allúzió (Malcolm Lowry), a Dialogue pedig mintha a Balladyna Stańko-Holland párbeszédét folytatná. Stańko hangja éretten meditatív, alkalmasint két nagy amerikai példaképének melankóliáját idézi.

A Bluish megjelenésének idején még az a furcsa helyzet volt Stańkóval, hogy bár a nemzetközi kritika elismerően szólt róla (elsősorban az avantgarde jazzt figyelő bírálók), munkássága jórészt hozzáférhetetlen maradt, főleg a nyugat-európai érdeklődők számára. Például a Balladyna csak jóval később jelent meg CD-változatban, a lengyel albumok szintén LP-formátumban léteztek csak. A nagyobb közönség csak 1994 után fedezte fel magának a lengyel trombitást, miután visszatért az ECM kiadóhoz, és régi lemezei is lassanként hozzáférhetőkké váltak CD-formátumban. A Kawalerowicz-film ihlette Matka Joanna, a Leosia, majd az ismét Komeda szellemét evokáló Litania alapozta meg világhírét. Új fejezetet nyitott Stańko 2002-ben, amikor szinte teljesen ismeretlen lengyel fiatalokból álló új triójával jelent meg a zenei piacon. A tizenhárom részes Soul Of Thingsen mutatkozott be a mind líraibb muzsikát játszó Stańko szenzációs új együttese: Marcin Wasilewski (zongora), Sławomir Kurkiewicz (bőgő) és Michal Miskiewicz (dob). Tomasz Stańkónak az új trióval előadott zenéit kell a legkevésbé bemutatni a magyar közönségnek, mivel többször is jártak és felléptek Magyarországon. Először – néhány évvel ezelőtt – a Sziget Fesztivál jazzsátrában lehetett hallani őket.

Tomasz Stańko öregszik, ami az évek számát jelenti, de a szelleme ma is mindig az újabb kalandokat keresi. Miután fiatal triójával meghódította a világot, már újabb formációk és kísérők felé kacsintgat: 2007 novemberének végén Bielsko-Bialában lépett fel a jazzfesztiválon egy alkalmi (?) szeptettel, amelyben Joey Baron dobolt, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe pedig egy új kvartett élén érkezik. Új zongoristája a finn Alexi Tuomarilla, dobosa a dán Stefan Pasborg lesz, míg a bőgőt továbbra is a kipróbált Sławomir Kurkiewicz kezeli. Lehet, hogy újabb fejezet kezdődik Lengyelország és Észak-Európa jazzkapcsolataiban?

(2008. február 16. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Tomasz Stańko Quartet koncertje; tagjai: Tomasz Stańko (trombita), Alexi Tuomarila (zongora), Sławomir Kurkiewicz (bőgő), Stefan Pasborg (dob)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kovács János az Operaház korrepetitorainak munkáját méltatta

"Szívből gratulálok nagyszerű billentyűs kollégáimnak" - írja.
Színház

Zongoraművésznek taníttatták, mégis inkább édesanyja nyomdokaiba lépett – Voith Ági 75 éves

Már debütáló előadása, A kaktusz virága megmutatta komikusi és zenei tehetségét, partnere pedig későbbi férje, Bodrogi Gyula volt. Március 17-én ünnepli hetvenötödik születésnapját Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő. 
Klasszikus

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Plusz

Látott már kottaírógépet?

Az 1950-es évekbeli találmány soha nem terjedt el széles körben, furcsa alakjával azonban ma már zene- és dizájntörténeti ritkaság.
Klasszikus

Egy piros játékzongorával kezdődött a karrierje

A Zeneakadémia nagytermében ad szólóestet Nyikolaj Luganszkij, az ünnepelt orosz zongoraművész.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World Nők a zenében

Akik megmutatták, hogy melltartóban is lehet szaxofonozni

A híres jazzmagazin, a DownBeat 1937-ben közölt egy cikket, melynek címe így szólt: How Can You Blow A Horn With A Brassiere? Aki ezt megválaszolta, Peggy Gilbert volt, aki egy egész korszak női zenészének törekvését foglalta össze.
Jazz/World demokrácia

A jazz úgy működik, ahogy egy demokratikus társadalomnak kellene

Kölcsönös tisztelet, egymásra figyelés és őszinte kommunikáció - ezek nélkül még a legtehetségesebb jazz-zenészek sem képesek együtt játszani.
Jazz/World magazin

Ezüst koronával kapta becenevét Nat 'King' Cole

Legnagyobb slágereit, a Nature Boy-t, az Unforgettable-t és a Route 66-et, ma is felismerjük: 100 éve született a bársonyos baritonhang tulajdonosa, Nat 'King' Cole.
Jazz/World interjú

Kenny Garrett: „Én vagyok a fiatal generáció Miles Davise”

A jazzszaxofonosok számára az egyik legfontosabb hivatkozási pont jelenleg az 58 éves amerikai post-bop szaxofonos, Kenny Garrett, aki meglepő természetességgel viseli az „élő legenda” szerepet. Telefonon adott nekünk exkluzív interjút.
Jazz/World szakértők zenekar

Legendás magyar színházi zenék találkoznak egy női szaxofonbandával

A nemrég New Yorkot megjárt Szakértők összefogva az amerikai The Tiptons Sax Quartettel végre összekalapálják a New York – Budapest – Kaposvár – Tel-Aviv tengelyt március 17-én a TRIP hajón.