Jazz/World

Tony hazai hangjai

2014.09.12. 06:59
Ajánlom
Tony Lakatos, Európa egyik legelismertebb szaxofonosa német-amerikai kvintettel érkezik az Európai Hidak Fesztiválra a Művészetek Palotájába szeptember 13-án. Külön öröm, hogy főleg HomeTone című lemezét mutatja be nálunk - írja Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. TAKE7

Feltételezem, hogy az olvasó ismeri Tony Lakatos művészetét, ezért csak arra emlékeztetek, hogy a kiváló magyar szaxofonos Hessen tartományi közszolgálati rádió big bandjének szólistájaként 1981 óta stabil helyen tartózkodik, és ez a hely az európai mainstream jazz élvonalában található. Saját kisegyütteseiben régóta fantasztikus, New York és az öreg kontinens legjobbjai között számon tartott zenésztársak szerepelnek. Felejthetetlen számomra Kirk Lightsey, Joanne Brackeen vagy Dave Kikoski fellépése vele Pesten, hogy csak a zongoristákat emlegessem.

Szeptember közepi koncertjére bemelegítésként elővettem három utolsó megjelent CD-jét (The Coltrane-Hartman Fantasy vol. 1 - 2010; HomeTone 2011, Standard Time - 2012), egy negyediket pedig csak megemlítek: ez a Porgy and Bess (2009) - mindegyiket a Skip Records német kiadó jelentette meg. Ez utóbbi nagydíjas duplalemezről csak azért nem írok most, mert lehetetlenség szépségeit egy teljes cikknél rövidebben számba venni, és mert a szaxofonos ezt a Frankfurti Rádió Bigbandjével vette fel. Hosszú idő után végre megint az aktuális felállású kvintettjével látogat haza a szaxofonos, amelyben egy német ritmusszekció: Michael Flügel, Thomas Heidepriem és Jean-Paul Höchstädter hallható - a két utóbbi, a bőgős és a dobos Lakatos kollégái a rádiós big bandben. A másik fúvós szólista az amerikai John Marshall trombitás, aki szintén régóta tagja egy német közszolgálati rádió jazz-zenekarának, a kölninek. Marshall és Lakatos így szólóznak egymás után (amatőr felvétel, de óriási a hangulat):

Lakatos az a fajta szaxofonos és zenekarvezető, akinél mindig Standard Time van, vagyis álmából felkeltve is káprázatosan meg tudja „rázni" a jazzrepertoár örökbecsű darabjait. A magától értetődőségnek, a természetességnek ezt a fokát, amit ő mutat ezen a lemezen, csak kevesen érték el. Mintha csak levegőt venne. Minden megszólalása mögött azt érzem, hogy ezt nem is lehetne másképp mondani. Az All or Nothing At All, az első szám középtempóban ezt rögtön úgy exponálja számomra, hogy: „Adj bele mindent, különben bele se kezdj! Viszont ha mindent beleadsz és izzadtságszaga lesz, gyorsan tedd le a hangszert!"

A híres zongoristák helyét Lakatos együttesében ezúttal a nem kevésbé híres Jim McNeely tölti be úgy, mintha mindig is Lakatossal játszott volna. A dobos Nussbaum Lakatosnak, a bőgős pedig Nussbaumnak régi kollégája. Standardeznek, nem átallnak olyan elcsépelt számokat is elővenni, mint a Michelle a Beatlestől. Csakhogy ennyi mesterségbeli tudás, ízlés és mélyreható anyagismeret mellett szinte bármi arannyá válna a kezükben. De nagyon is tisztelik is ezeket a standardeket, és persze egymást, nem mindegy, mit játszanak. A kedvencem a lemez közepén elhelyezett Thad Jones-szerzemény (a címe Love Walked In - de visszafelé leírva). Tenoron dolgozik a zenekarvezető, elég keményen veszi kézbe a dolgokat, a négyezésnél már magasan szárnyal. A visszatérésre úgy húzza be a féket, hogy előredőlünk - és úgy maradunk. Jön a következő szám, amin viszont Lakatos szopránon folytatja az elbűvölést - fuvolaszerű sejtelmességgel. Ó, de hát ez a Michelle! Igen, standardeznek. Lenyűgözően.

A HomeTone és a Standard Time között az a döntő különbség, hogy ez nem kvartett-, hanem kvintettlemez. A zongorista a Torontóban élő, nagy karriert befutó magyar, Botos Robi. Bob Hurst és Billy Drummond egészítik ki a ritmusszekciót, a trombitás pedig Axel Schlosser. Robi és Alex egy-egy számot írtak, de ez Tony szerzői lemeze. Jellegzetes és minden szempontból irányadó a Dark Passengers, a kezdőszám. A szerzemény tesz egy-egy főhajtást a Blue Note korszak-beli klasszikus kvintettek stílusa felé, de inkább a film noir híres darabjainak kísérő zenéjét idézi, ugyanígy a Kovalam című szám is, de mindezt tökéletesen mai hangszerelésben kell elképzelni. Álljon itt egy olyan felvétel, amelyen ezt a saját szerzeményét Tony Lakatos Bobby Martinez együttesének vendégszólistájaként játssza, az első szóló is az övé.

Van egy kis huncutkodás is a lemezen, több átvezető, rövid tracken sistergő tempóban feltűnik, majd nagyon hamar eltűnik, kiúszik a hangképből a zenekar - távolságtartást ad ez a zenének, a negyedik ilyen átvezető pedig egyben egy játékos lezárás is. Lakatos művészetében mindig megfontolás, művészi válaszkeresés témája, hogy a nagy elődök, a legendás jazz-alkotók után ő maga és nemzedéktársai mit tudnak felmutatni. Erről a kérdésről sokat gondolkodik, egyszer, hosszú évekkel ezelőtt, egy vele készített interjúmban azt mondta: a jazz gyönyörű szép nő, de halott, amivel főleg arra célzott, hogy nem érhetnek a fiatalok a mesterek nyomába.

Különösen akkor vetődik fel az ilyenfajta önvizsgálat, kritikus viszonyulás, ha „sztenderdezik" az ember, vagy ha egyenesen „tribute" lemezt készít, mint amilyen a Coltrane és Hartman szerepét felöltő, vagy másképp mondva, éppen a legendájukat megidéző projekt. De Lakatos és Mahogany, meg a lemezen őket kísérő Thomas Rückert, Henning Gailing, Martijn Vink ritmusszekció nem egyszerűen újrajátszották a jazztörténet egyik nagy pillanatát, nem vették elő újra szépen sorban azt néhány standardet, amelyet ők annakidején műsorra tűztek. Hanem azokat próbálták megtalálni, amelyeket műsorra tűzhettek volna, ha további felvételeket készítettek volna. De bevállaltak olyat is, ami megvalósult a két klasszikus előadásában:

Kevin Mahogany baritonénekes Gregory Porter váratlan befutásáig uralta a mezőnyt, és persze attól nem lett kevésbé művészi, hogy egy jól marketingelt másik énekes került pozícióba. Mahogany már a Budapest Jazz Orchestrával is dolgozott egy emlékezetes lemezen. A Tonyval 2009 nyarán felvett lemez a szóban forgó Lakatos-lemez közül a legintimebb. Persze akad rajta nagyon húzós, hátradőlős groove is, mint például az A Night In Tunisia, amely a Coltrane-életműben is kitüntetett helyet foglal el. Mivel ez a korong még viseli a Vol. 1. alcímet, ezért bízom benne, hogy a Skip Records erejéből futja majd a folytatásra is.

Bármelyik lemez anyagát boldogan meghallgatnám a három közül klubban vagy koncerten, de ha Tony szerzői, zenekarvezetői és szólista erényeit együtt akarnám a leginkább kiélvezni, akkor a HomeTone-t választanám. Hosszú idő utáni első ilyen itthoni koncertjére ő is főleg erről fog válogatni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Kamarazenei gyöngyszemek festői környezetben – jön a 28. Haydn Fesztivál Pápán

A Budapesti Vonósok minden évben megrendezett eseményén megcsodálhatjuk a pápai Esterházy-kastély történelmi jelentőségű épületét, valamint a klasszikus és a népzene határvidékére is elkalandozhatunk, neves vendégek hangversenyein.
Zenés színház

Kísértethajó életnagyságban – A bolygó hollandi Szentmargitbányán

Első alkalommal adták elő Wagner valamely művét a Szentmargitbányai Kőfejtőben, A bolygó hollandi azonban nem csupán igazolta a választást, hanem az utóbbi évek egyik legjobban sikerült produkciója lett. A július 9-i premieren jártunk.
Vizuál

Egy ismeretlen, akire tízezrek kíváncsiak – vasárnapig látható az MS mester-kiállítás a Szépművészetiben

Július 20-ig látható az MS mester és kora című tárlat a Szépművészeti Múzeumban.  A magyarországi középkori művészet titokzatos alkotóját, az MS mesterként ismert művészt és korát bemutató kiállítást eddig több mint ötvenezren tekintették meg.
Színház

Harmincötödször is Szegeden találkoznak a függetlenek – itt a THEALTER programja!

Július 26. és augusztus 2. között rendezik meg a 35. THEALTER színházi fesztivált Szegeden. A nyolcnapos rendezvény hét helyszínén lesz többek között inkluzív táncelőadás, vitaszínház, koncertszínház, monodráma és bábelőadás is.
Színház

Az Apertúra kapja a Színházi Kritikusok Céhének Jövő díját

A Színházi Kritikusok Céhe 2022-ben alapította meg a Jövő díjat. Az elismerést a társadalmi folyamatok alakításán innovatív színházi gondolkodással, elkötelezetten dolgozó alkotók kaphatják meg. Idén a Jövő díjat az Apertúra érdemelte ki.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Új tehetségek nyomában – elindult a jelentkezés a Jazz Showcase-re

A Müpa eseménysorozata jövőre is hat együttesnek biztosít bemutatkozási lehetőséget a Fesztivál Színház színpadán. 2026-ban a régió legjelentősebb tehetségkutató fesztiválja január 30. és február 1. között várja a jazz műfaj régi és új rajongóit.
Jazz/World ajánló

Világsztárok a Balaton-felvidéken: jön a Paloznaki Jazzpiknik 

Lukas Graham, Judith Glory Hill, Zaz, Mario Biondi, Lehmanns Brothers, a Kennedy Administration, az Earth, Wind & Fire Experience, valamint a Deladap is Magyarországra látogat július végén.
Jazz/World ajánló

Duke Ellington Orchestra – az amerikai jazz aranykorának legjobbjai a Margitszigeten

Július 19-én varázslatos nyári estét kínál a Margitszigeti Színház a jazz legnagyobbjaival. A világ egyik leghíresebb Grammy-díjas és Oscar-jelölt szupercsapata, a Duke Ellington Orchestra ad koncertet élőben.
Jazz/World ajánló

Jazz és komolyzene Kapolcson – ilyen lesz a Művészetek Völgye felhozatala

Az ország legnagyobb összművészeti fesztiválján nincs olyan érdeklődő, aki ne találná meg a számára kitalált programot. Július 18. és 27. között a jazz és a komolyzene szerelmesei is élvezhetik a számukra legkedvesebb programokat.
Jazz/World magazin

Ács Dominika: „A légzés nemcsak technika, hanem tükör is egyben”

Ács Dominika Junior Prima díjas fuvolaművész július 9-én a Benczúr Kertben mutatja be a közönségnek legújabb, BREATHING című albumát. Az előadóval – aki egyben a felcsendülő dalok szerzője is – a közelgő koncert kapcsán beszélgettünk.