Jazz/World

Tony hazai hangjai

2014.09.12. 06:59
Ajánlom
Tony Lakatos, Európa egyik legelismertebb szaxofonosa német-amerikai kvintettel érkezik az Európai Hidak Fesztiválra a Művészetek Palotájába szeptember 13-án. Külön öröm, hogy főleg HomeTone című lemezét mutatja be nálunk - írja Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. TAKE7

Feltételezem, hogy az olvasó ismeri Tony Lakatos művészetét, ezért csak arra emlékeztetek, hogy a kiváló magyar szaxofonos Hessen tartományi közszolgálati rádió big bandjének szólistájaként 1981 óta stabil helyen tartózkodik, és ez a hely az európai mainstream jazz élvonalában található. Saját kisegyütteseiben régóta fantasztikus, New York és az öreg kontinens legjobbjai között számon tartott zenésztársak szerepelnek. Felejthetetlen számomra Kirk Lightsey, Joanne Brackeen vagy Dave Kikoski fellépése vele Pesten, hogy csak a zongoristákat emlegessem.

Szeptember közepi koncertjére bemelegítésként elővettem három utolsó megjelent CD-jét (The Coltrane-Hartman Fantasy vol. 1 - 2010; HomeTone 2011, Standard Time - 2012), egy negyediket pedig csak megemlítek: ez a Porgy and Bess (2009) - mindegyiket a Skip Records német kiadó jelentette meg. Ez utóbbi nagydíjas duplalemezről csak azért nem írok most, mert lehetetlenség szépségeit egy teljes cikknél rövidebben számba venni, és mert a szaxofonos ezt a Frankfurti Rádió Bigbandjével vette fel. Hosszú idő után végre megint az aktuális felállású kvintettjével látogat haza a szaxofonos, amelyben egy német ritmusszekció: Michael Flügel, Thomas Heidepriem és Jean-Paul Höchstädter hallható - a két utóbbi, a bőgős és a dobos Lakatos kollégái a rádiós big bandben. A másik fúvós szólista az amerikai John Marshall trombitás, aki szintén régóta tagja egy német közszolgálati rádió jazz-zenekarának, a kölninek. Marshall és Lakatos így szólóznak egymás után (amatőr felvétel, de óriási a hangulat):

Lakatos az a fajta szaxofonos és zenekarvezető, akinél mindig Standard Time van, vagyis álmából felkeltve is káprázatosan meg tudja „rázni" a jazzrepertoár örökbecsű darabjait. A magától értetődőségnek, a természetességnek ezt a fokát, amit ő mutat ezen a lemezen, csak kevesen érték el. Mintha csak levegőt venne. Minden megszólalása mögött azt érzem, hogy ezt nem is lehetne másképp mondani. Az All or Nothing At All, az első szám középtempóban ezt rögtön úgy exponálja számomra, hogy: „Adj bele mindent, különben bele se kezdj! Viszont ha mindent beleadsz és izzadtságszaga lesz, gyorsan tedd le a hangszert!"

A híres zongoristák helyét Lakatos együttesében ezúttal a nem kevésbé híres Jim McNeely tölti be úgy, mintha mindig is Lakatossal játszott volna. A dobos Nussbaum Lakatosnak, a bőgős pedig Nussbaumnak régi kollégája. Standardeznek, nem átallnak olyan elcsépelt számokat is elővenni, mint a Michelle a Beatlestől. Csakhogy ennyi mesterségbeli tudás, ízlés és mélyreható anyagismeret mellett szinte bármi arannyá válna a kezükben. De nagyon is tisztelik is ezeket a standardeket, és persze egymást, nem mindegy, mit játszanak. A kedvencem a lemez közepén elhelyezett Thad Jones-szerzemény (a címe Love Walked In - de visszafelé leírva). Tenoron dolgozik a zenekarvezető, elég keményen veszi kézbe a dolgokat, a négyezésnél már magasan szárnyal. A visszatérésre úgy húzza be a féket, hogy előredőlünk - és úgy maradunk. Jön a következő szám, amin viszont Lakatos szopránon folytatja az elbűvölést - fuvolaszerű sejtelmességgel. Ó, de hát ez a Michelle! Igen, standardeznek. Lenyűgözően.

A HomeTone és a Standard Time között az a döntő különbség, hogy ez nem kvartett-, hanem kvintettlemez. A zongorista a Torontóban élő, nagy karriert befutó magyar, Botos Robi. Bob Hurst és Billy Drummond egészítik ki a ritmusszekciót, a trombitás pedig Axel Schlosser. Robi és Alex egy-egy számot írtak, de ez Tony szerzői lemeze. Jellegzetes és minden szempontból irányadó a Dark Passengers, a kezdőszám. A szerzemény tesz egy-egy főhajtást a Blue Note korszak-beli klasszikus kvintettek stílusa felé, de inkább a film noir híres darabjainak kísérő zenéjét idézi, ugyanígy a Kovalam című szám is, de mindezt tökéletesen mai hangszerelésben kell elképzelni. Álljon itt egy olyan felvétel, amelyen ezt a saját szerzeményét Tony Lakatos Bobby Martinez együttesének vendégszólistájaként játssza, az első szóló is az övé.

Van egy kis huncutkodás is a lemezen, több átvezető, rövid tracken sistergő tempóban feltűnik, majd nagyon hamar eltűnik, kiúszik a hangképből a zenekar - távolságtartást ad ez a zenének, a negyedik ilyen átvezető pedig egyben egy játékos lezárás is. Lakatos művészetében mindig megfontolás, művészi válaszkeresés témája, hogy a nagy elődök, a legendás jazz-alkotók után ő maga és nemzedéktársai mit tudnak felmutatni. Erről a kérdésről sokat gondolkodik, egyszer, hosszú évekkel ezelőtt, egy vele készített interjúmban azt mondta: a jazz gyönyörű szép nő, de halott, amivel főleg arra célzott, hogy nem érhetnek a fiatalok a mesterek nyomába.

Különösen akkor vetődik fel az ilyenfajta önvizsgálat, kritikus viszonyulás, ha „sztenderdezik" az ember, vagy ha egyenesen „tribute" lemezt készít, mint amilyen a Coltrane és Hartman szerepét felöltő, vagy másképp mondva, éppen a legendájukat megidéző projekt. De Lakatos és Mahogany, meg a lemezen őket kísérő Thomas Rückert, Henning Gailing, Martijn Vink ritmusszekció nem egyszerűen újrajátszották a jazztörténet egyik nagy pillanatát, nem vették elő újra szépen sorban azt néhány standardet, amelyet ők annakidején műsorra tűztek. Hanem azokat próbálták megtalálni, amelyeket műsorra tűzhettek volna, ha további felvételeket készítettek volna. De bevállaltak olyat is, ami megvalósult a két klasszikus előadásában:

Kevin Mahogany baritonénekes Gregory Porter váratlan befutásáig uralta a mezőnyt, és persze attól nem lett kevésbé művészi, hogy egy jól marketingelt másik énekes került pozícióba. Mahogany már a Budapest Jazz Orchestrával is dolgozott egy emlékezetes lemezen. A Tonyval 2009 nyarán felvett lemez a szóban forgó Lakatos-lemez közül a legintimebb. Persze akad rajta nagyon húzós, hátradőlős groove is, mint például az A Night In Tunisia, amely a Coltrane-életműben is kitüntetett helyet foglal el. Mivel ez a korong még viseli a Vol. 1. alcímet, ezért bízom benne, hogy a Skip Records erejéből futja majd a folytatásra is.

Bármelyik lemez anyagát boldogan meghallgatnám a három közül klubban vagy koncerten, de ha Tony szerzői, zenekarvezetői és szólista erényeit együtt akarnám a leginkább kiélvezni, akkor a HomeTone-t választanám. Hosszú idő utáni első ilyen itthoni koncertjére ő is főleg erről fog válogatni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Vizuál

Frida Kahlo személyes tárgyai a Victoria és Albert Múzeumban

A Frida Kahlo: Making Her Self Up (Hogyan építette fel magát Frida Kahlo) című kiállítás több mint 200 tárgyat mutat be a művész mexikóvárosi szülőházából, a Kék Házból, ahol 1954-ben, 47 éves korában meghalt. Festményei július elején Budapestre érkeznek.
Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World quincy jones

Andreas Varady nem akar iskolába menni

A magyar származású, csodagyerekként felfedezett gitáros a leghíresebb jazzmagazin, a Downbeat címlapján szereplő cikkben mondja el, miért nem akar a legjobb jazziskolákban továbbtanulni.
Jazz/World lukács miklós

Lukács Miklóssal lép fel Charles Lloyd Budapesten

A tervezettől eltérő helyszínen, a RAM Colosseumban lesz a világhírű amerikai jazzszaxofonos, Charles Lloyd és formációja, a Marvels budapesti koncertje július 1-jén.
Jazz/World ajánló

90 évesen is a legjobbak között a BJC-be látogató Lee Konitz

A Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat következő vendége az idén 90 éves Lee Konitz, aki a jazz történetének élő legendája és egyben krónikása.
Jazz/World rustico

Alázattal kísérletezni

Kubinyi Júlia már tizenévesen nyakig benne volt a népzenei koncertéletben, hiszen a Dűvő Zenekar énekeseként rengeteg helyen játszottak. Most izgalmas mérföldkőhöz érkezett, amikor Szokolay Dongó Balázzsal és Zimber Ferenccel közös, Rustico című lemezén újraértelmezték a népi hangzásvilágot.
Jazz/World

Billy Cobhammal és Richard Bonával vár a SopronDrum Fesztivál

A június 15-én kezdődő SopronDrum ütősfesztiválon világhírű ütőszenészek és világzenei előadók muzsikáján keresztül ismerhetjük meg az ütős zene sokszínűségét a fertőrákosi barlangszínház gyönyörű környezetében és Sopronban.