Jazz/World

Tschaba 75

2014.03.02. 07:01
Ajánlom
Sokat lehet tanulni Deseő Csabától, aki február 15-én ünnepelte hetvenötödik születésnapját - írja Zipernovszky Kornél. Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

Deseő Csaba, a magyar jazz egyik legtekintélyesebb alakja, személyes sorsában kellett megtapasztalja a huszadik század traumáit, életrajza mégis egyenesen felfelé ívelő vonalat mutat; kitartásának, hitének, mély szakmaiságának és erkölcsi mércévé emelt zeneszeretetének köszönhetően. Már akkor profi volt, amikor ezt a szót csak pejoratívan használták, és mindig ugyanaz az az úriember volt, aki a jazzt felemelte másik hivatásának, a klasszikus zenének a presztízséhez, és nem pedig olyan, aki „leereszkedett" az undergroundba, miután megoldotta nyakkendőjét.

Érdemes az első magyar jazz interjúkötetet, Turi Gábor könyvét fellapozni ott, ahol a szerző Deseő Csabával beszélget. Rögtön kiderül belőle: Deseő Csaba most is azt gondolja magáról és a jazzről, amit harminchárom évvel ezelőtt. Egyébként pályáján az az interjú a második saját néven kiadott LP utáni időre esett. Az első jazzlemeze a nyugatnémet MPS kiadónál jelent meg Four String Tschaba címen 1974-ben. Még a Downbeat kritikusainak is feltűnt, ötödik lett a nagyobb figyelmet érdemlő tehetségek között, de a hegedűs hazatért, nem „disszidált".

Itthon is kiadott egy nagylemezt két évvel később (amin elkészülte után otthon meghallgatva nagyon kétségbe esett, olyan rossz volt a technikai minősége). Nyitott volt egyrészt a technikai újításokra, a hangszer lehetőségeit tágító elektronikára, másrészt a populáris stílusárnyalatokra, hogy a jazzt minél szélesebb közönség ismerje meg ezáltal, de attól még számára mindennek alapja a szvinges lüktetés. Hangsúlyozta a külföldi zenei példaképeknek, a trendek ismeretének, az élő kapcsolatoknak a fontosságát, részt vett ifjúsági, a műfajt népszerűsítő koncerteken.

Abból az interjúból az is kiderül, hogy sosem akart „sztár" lenni, inkább nagyon gondosan ügyelt a produkció összes körülményére a zenészek öltözetétől a hangtechnikai megszólalásig. Mindig többet várt a magyar intézményrendszertől a színvonalas és az igényes zene, főleg a jazz érdekében, mint amit az nyújtott. De ezt sohasem passzív vagy önös módon tette: különböző non-profit egyesületekben vállalt szerepet, bizottságokban ülésezett a szabadidejében. Sok száz órányi jazzműsort készített a Magyar Rádióban, majd a Civil Rádióban, itt már ingyen is. Szerencsémre mindkét helyen dolgozhattam vele együtt, vagy párhuzamosan, ezért első kézből fecseghetem ki azt a műhelytitkot, hogy az utóbbi, önkéntességre és társadalmi munkára (most már szerezzük vissza magunknak ezt a szót, azt javaslom) alapuló adóhoz Csaba a teljesen készre vágott műsorait elektronikus úton adta le - még csak a stúdióidőt és a technikust se vette igénybe (mint például én, aki inkább támaszkodtam a technikus fülére és kezére). 

A fentebb már hivatkozott interjúban így foglalta össze művészi pozícióját:

„Nem várok semmi világmegváltó újdonságot, de előfordulhat, hogy sikerül olyan színt kikeverni, amilyen még nem volt. Abban a zenében, amit játszunk, van swing is, rock is, latin-amerikai és klasszikus beütés is. Szeretnénk intimebb zenét játszani; a magyar jazzben nagyon kevés a dinamika, a pianót sokszor elfelejtik. Meggyőződésem az is, hogy a melódiára mindig szükség van. Szóval, ha ez sikerül, ezt szeretném folytatni, egy szín maradni továbbra is a jazzvilágban." (Turi Gábor: Azt mondom, jazz)

Ha sorra vesszük az interjú óta, az elmúlt bő három évtizedben készült felvételeit, több mint tíz előadói lemezt és legalább kétszer ennyi közreműködőit, azt fogjuk tapasztalni, hogy kevés magyar muzsikus tudta ennyire komoly és konstans művészi tartalommal megtölteni azt a fogalmat, hogy mainstream, a "középút" szónak a művészi értelemben vett, nem pedig a gondolattalanságra utaló értelmében. Abban a hosszabb interjúban, amelyet Deseő Csabával a Fidelio számára hetvenedik születésnapi gálája alkalmából készítettem, erre a kérdésre is kitért: mit jelent, mit jelentett számára a mainstream:

"A mainstream érdekel a legjobban. Elő lehetne ugyan rukkolni egy fúziós produkcióval, szerintem volna is rá igény. Ami, hadd említsem meg ezt is, sohasem érdekelt, az a free jazz, azt nem játszanék most sem. Ez persze szubjektív, aki azt játssza és azt szereti, lelke rajta, de tőlem mindig távol állt. A mai világban dívó etno-vonal is felvet számomra bizonyos kérdőjeleket, elgondolkozom, hogy felkapott sztárok nagy sikereket aratnak ezzel a zenével. Nem vagyok benne biztos, hogy ezek maradandóak. Mert vannak a jazznek bizonyos alapelemei, amelyeket ha kiemelünk ebből a zenéből, az többé nem jazz. Itt van mindjárt a szving, ha egy zene nem szvingel, és azt jazznek nevezzük, akkor az igazán mégsem jazz. Aztán itt van az az irányzat, amikor a kortárs zenét próbálják erőltetve összeházasítani a jazz-el. Kevés olyan produkciót hallottam, ami ennek az igazáról meggyőzött."

Deseő Csaba szakmai éthoszával kapcsolatban még egy dologra feltétlenül fel szeretném hívni a figyelmet. Idén januárban ismét tartottak Jazz Showcase-t a Müpában. Talán egy olyan jazz-szakember sem volt, se a magukat keresztes lovagoknak tartó jazzvitézek, se a nagyhatalmú producerek, se a tévés-rádiós fődöntnökök, akik olyan szorgalmasan végigülték volna a kifejezetten nekik rendezett forgószínpados parádét a fiatal tehetségekkel, mint Deseő Csaba (remélem, legalább a netközvetítést figyelték). Mindezt miért? Mert 2008 óta ő a művészeti vezetője, és egyszer-egyszer a közreműködője, a katolikus Háló Egyesület rendezvénysorozatának, a havi rendszerességű Háló Jazz Klubnak, amely jelenleg a Párbeszéd Házában működik. Ezért neki természetes, hogy végigüli a nála ötven évvel fiatalabbak, a tehetségek és a pályakezdők bemutatóit. Hát ezt az attitűdöt is meg kellene tanulni tőle.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Ők az évad legjobbjai a kritikusok szerint

A Színházi Kritikusok Céhe idén 40. alkalommal ismeri el az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit. A díjátadót szeptember 22-én tartják a Katonában.
Tánc

Novák Ferenc "Tata": Egyszer csak rájöttünk, hogy a Táncszínház nem a miénk

Elkészült a Nemzeti Táncszínház épülete, aztán kiderült, hogy nem is az övék. „Megalázó volt” – mondta az ügyről Novák Ferenc „Tata” Kossuth-díjas koreográfus.
Klasszikus

Hiphopra gyúrja a zongorát, és kavicsot dob a klasszikus zene állóvizébe

Chloe Flower az idei Grammy-gálán tűnt fel, most pedig leszerződtette a Sony. Nem, nem klasszikus zenész a szó szoros értelmében, de a hiphopban is előny lehet, ha egy zongoraművész a Juilliard Schoolban tanult.
Vizuál

14 érdekesség Rembrandt épp restaurálás alatt álló Éjjeli őrjáratáról

A Rijks Múzeum július elején megkezdte a festmény nyílt színi restaurálását. A projektet online és a helyszínen is nyomon követhetik az érdeklődők. Ennek apropóján összegyűjtöttünk néhány izgalmas tényt a képről.
Klasszikus

Légy világsztárok tanítványa!

A Fesztivál Akadémia egyik elsődleges célja a jövő muzsikusainak nevelése, ezért a programok között központi szerepet kapnak az előadások, a mesterkurzusok és a Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny. A verseny július 17-én kezdődik, és a nagyközönség számára is nyitott.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hegedű

Ez Amerika egyik legjelentősebb hegedűkollekciója, mégis fel fogják darabolni

David Bromberg 263 historikus értékű hegedűjét tudósoknak, hangszerészeknek kellene tanulmányozni, de az amerikai Library of Congress nem akarja megvenni a gyűjteményt. Pedig megígérték.
Jazz/World gyász

Elhunyt a zenész, aki Mandelával egy színpadon énekelte az apartheid-ellenesek himnuszát

Hatvanhat éves korában kedden meghalt Johnny Clegg dél-afrikai énekes, dalszerző. Ő írta az Asimbonanga című dalt.
Jazz/World hír

Keresik Erdély legszebb magyar dalát

A zenei pályázatra erdélyi zenészek és zenekarok, amatőr és hivatásos zenészek jelentkezését várják.
Jazz/World hír

Budapesten is bemutatják a Miles Davisről szóló friss dokumentumfilmet

Fantasztikus hír, nem csak jazzrajongóknak: augusztus 30-tól műsorára tűzi az Uránia az idén debütált, Birth of the Cool című dokumentumfilmet, amely angol nyelven, magyar felirattal lesz látható a Pannonia Entertainment forgalmazásában.
Jazz/World magazin

Amikor Andy Warhol még jazzborítókat tervezett

Persze nem akármilyeneket: többek között a jó ízléséről híres Blue Note kiadó albumaihoz adta kézjegyét, később pedig több pop és rockelőadó lemezén díszelgett műve.