Bárhol jártam, ha zenébe botlottam, rögzítettem”
– mondta a természettudós, aki több, mint hatvan zenei felvételt adományozott a BBC zenei gyűjteményének, amelyek Nyugat-Afrikából, Dél-Amerikából, Madagaszkárról, Indonéziából, Pápua Új-Guineából, csendes-óceáni szigetekről és Észak-Ausztráliából származnak.
Kiderült, hogy hópárducot filmezni és félénk halászokat, egyszerű embereket rávenni az éneklésre, zenélésre végeredményben hasonló dolog: türelem, empátia, alázat szükségeltetik mindkettőhöz, és idő, amíg megbíznak benned
- mondta a lemez producere. Néhányat ezek közül a felvételek közül Attenborough felhasznált természetfilmjeiben, mások több mint fél évszázadon keresztül lapultak az asztalfiókban. Ezekre bukkant rá Julian May, a későbbi lemez producere, aki meglepettségét fejezte ki a felvételek minősége és élvezeti értéke felett. „Valódi kincsek ezek” – vélekedett. Az ötlete az volt, hogy készítsenek egy rádióműsort, ahol a zenei gyűjtéseket David Attenborough saját élménybeszámolóival, visszaemlékezéseivel kísérné. Ebbe bele is egyezett a természettudós.
David Attenborough 1954-ben (Fotó/Forrás: Getty Images)
Julian May felidéz egy vasárnap délelőtti összejövetelt, amikor először mutatta meg neki az általa kiválasztott, bemutatásra érdemesnek ítélt anyagokat. Attenborough hatvan éve nem hallotta ezeket, és nagyon meghatódott tőlük.
„A hatvanas években voltak olyan szegletei a világnak, ahol az emberek még a tradicionális zenei környezetükben éltek és tudomásuk sem volt a nyugati populáris vagy klasszikus zenéről, ami azóta meghódította az egész világot. Szóval ezek a hangok – amiket az ügyetlen kis magnómmal vettem fel – olyan állapotokat rögzítenek, amit ma már lehetetlen lenne reprodukálni”
– nyilatkozta David Attenborough. Így, miközben például Balin pitonok, vagy komodói varánusz keresésére indultak, a gamelán zene elképesztő világába csöppentek. „Minden este próbákat tartott a helyi közösség. A falusi emberek a földön, egy körben ültek, miközben a gamelán zenekar vezetője megtanította nekik a kompozíciókat és rávezette őket, hogyan játszanak. Ezután ezt a rendkívül összetett zenét elképesztő összehangoltsággal és nyugalommal játszották” – mesélte erről Attenborough. Egy másik rendkívüli találkozásról is beszámolt a Fidzsi-szigeteki Koróról.
„Azt mondták nekünk, hogy van egy helyi pap, aki az énekével a teknősöket ki tudja csalogatni az óceánból.
Elmentünk hozzá. Egy nagyon szerény ember volt, aki megerősítette a róla élő legendát, hozzátéve, hogy ha jól csinálja, a fehér cápa is hallgat az énekére. Elvitt minket egy óceánra néző sziklára, ahol gyönyörű, mélykék volt a víz. Amikor énekelni kezdett, hirtelen megjelent egy teknős. Azt gondoltam, biztos csak a véletlen műve, hiszen rengeteg teknős élhet errefelé. De nem mutatkozott több teknős. Miután eltűnt a víz felszínéről, nem sokkal később ugyanazon a helyen felbukkant egy fehér cápa. Lenyűgöző volt” - emlékezett vissza Attenborough. Madagaszkáron egy „visszafordulási” szertartás felemelő zenéjét rögzítette. A helyi emberek úgy vélik, bizonyos időközönként a halottaik visszafordulnak. Ilyenkor
kimennek a temetkezési helyre, vidáman zenélnek nekik, hogy megmutassák, minden rendben megy a földi életben, amióta ők eltávoztak.
David Attenborough és Jack Lester a 'Zoo Quest' sorozat készítése közben 1955-ben (Fotó/Forrás: Getty Images)
Ausztráliában nagy hatást gyakorolt rá, amikor egy szertartáson a több ezer éves hangszerrel, a didgeridooval idézték meg a kígyóisten Yurlunggurt. Paraguayban pedig armadillókat, vagyis tatukat filmeztek a Zoo Quest című műsorba – eközben Attenborough egy albumra való tradicionális hárfazenét vett fel, amit a film aláfestésére is használt. „Ez a hárfazene nagyon népszerű lett Nagy-Britanniában, mert azelőtt nemigen hallhattak efféle hagyományos hárfaszót az itteni emberek. Nem sokkal később egy valódi paraguayi zenekar bukkant föl Londonban, ami ugyanazokat a dallamokat játszotta, mint amik a filmben szerepeltek, és csodálkoztak, hogy a közönség már velük dúdolta ezeket”.
A visszaemlékezésekből és zenei gyűjtésekből 2016-ban készült rádióműsor a Radio 3 számára. A felvételek most My Field Recordings from Across the Planet címmel jelentek meg egy dupla lemezen a Wrasse Recordsnál, 52 oldalas magyarázattal a bookletben. A zenei anyag és Attenborough hozzá kapcsolódó kommentárjai online is elérhetőek a Spotifyon, és az Amazonon.
(forrás: songlines.co.uk)
hírlevél
