Jazz/World

Tzumó lényegre tört

2016.04.07. 08:37
Ajánlom
Tzumó Árpád zongorista nemzetközi kvintettjével lényegre törő, átgondolt, élettel és szépséggel teli produkcióval állt április 3-án a Fesztivál Színház közönsége elé – írja Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

A briliáns képességű Tzumó tüzéről és oroszlánkörmeiről eddig is sokat lehetett hallani, 2001-ben nagy durranással indult szóló pályájának hol szerencsés, hol kevésbé előnyös fordulatai mégis sokáig csak a nagy ígéret kategóriában tartották. Ezek okairól egyszer érdemes lenne elmélkedni, az egyik bizonyosan az, hogy generációs szempontból nehezebb a helyzete, mint az előtte járóknak, Tzumó idén 36, persze az utána jövőkről meg még nem tudjuk, hogyan hajóznak a cél felé. Az utóbbi években megpróbálta saját maga újradefiniálni pályáját, hiszen olyan sok stílusban otthon van: space jazz albummal, jazz-rockkal, majd új partnerekkel próbálkozott. Idén már megjelent egy szóló lemeze, melyen újabb irány; népdalfeldolgozások hallhatók, erre még visszatérek. Egy hosszabb előkészítést igénylő projektje volt az, amely miatt mégsem ennek az újdonságnak (Hungarian Folk Songs - Hunnia) a bemutatóját hallottuk április 3-án a Fesztivál Színházban, hanem egy vadonatúj produkciót. Persze, ilyen abszolút világszínvonalú jazzhez nem csak szervezés kellett, hanem az előkészítés művészi megalapozása is. Tzumóról sokan tudják, hogy itthoni, tehetségkutatókon elért sikerei után a Berklee-re kapott ösztöndíjat, ennél aligha van magasabban jegyzett jazz oktatási intézmény jelenleg a világon. Viszont innen felvételt nyert a Thelonious Monkról elnevezett, eredetileg Kaliforniában létesült poszt-graduális intézmény képzésére, és a szuper-tehetségek között le is diplomázott. Monk dobos fián kívül az iskola meghatározó személyiségei Herbie Hancock, Wayne Shorter, Terence Blanchard és további sztárok, Tzumó joggal tartja tehát magát Hancock-tanítványnak.

Oláh Tzumo Árpád

Oláh Tzumo Árpád (Fotó/Forrás: Müpa - Posztós János)

Azok a zenei és személyes kapcsolatok, amelyek mentén a Müpában hallott kvintett összeállt, három kontinenst kötnek össze.

A kulcsmotívum mindenképpen Tzumó és a vele nagyjából egyidős szlovén tenorszaxofonos, Jure Pukl tizenéves, az amerikai tanulmányok idejére visszanyúló barátsága. Idén újra nagyobb európai turnén vettek részt úgy, hogy Pukl mellett Daniel Nösig osztrák trombitás volt a zenekar vezetője, és Tzumón kívül játszott benne Gregory Hutchinson amerikai sztár dobos is, a bőgős pedig a szintén amerikai Josh Ginsburg volt, ennek a zenekarnak egy variációja az Opusban is fellépett idén.

Közülük Tzumó, Pukl és Ginsburg jöttek el a Müpába is, a dobok mögé pedig a náluk is fiatalabb amerikai Kyle Poole ült, aki 17 éves kora óta New York Cityben él. 2012-ben bekerült zenekarával, a Poole and The Ganggel a Thelonious Monk-verseny elődöntőjébe, azóta alapember a Nagy Alma jazzéletében. A Thelonious Monk-verseny jelentette éppen a rákövetkező évben a chilei Melissa Aldana tenorszaxofonos számára is a kiugrást, amikor megnyerte a szólisták vetélkedését. Aldana is a Berklee jazziskolába járt és költözött végül New York-ba. Tavaly ő kapta a legnagyobb tehetségnek járó díjat a Downbeat című szaklap kritikusaitól. Aldana és Tzumó között a kapocs Pukl, mindketten voltak már Jure vendégei, még egyszerre is, de együtt még nem. És, hogy hosszú bevezetőmet lezárjam végre, ez volt az a váratlanságot magában foglaló, plusz adrenalin pumpa, a „stenk“, amelynek a közönség volt a legnagyobb nyertese.

Tzumó szólóban kezdte a koncertet, és két népdalt játszott el összefűzve prelűdként. Eltérően például a Szakcsi-féle alapállástól, ezek kottában/fejben születtek, és szinte abból lejátszott feldolgozást hallottunk. A kíséret a Mikrokozmosz Bartókjáéra emlékeztetően adott kontrasztot a melódiának, ritmikailag viszont természetesen sokkal szabadabban fogta fel a témákat. Az improvizáció pedig kellő mértékben absztrahálta a témát, és „vitte át“ a népdalt „a túlsó partra“. Igen, ez a merítés az archaikus kultúrából engem a Nagy László-lírára emlékeztetett. Érett, higgadt, ugyanakkor belső feszültséggel telített pár perc volt, amely előre vetítette számomra a zongorista legújabb erényeit az egész koncertre.

Melissa Aldana

Melissa Aldana (Fotó/Forrás: Müpa - Posztós János)

Triódarabbal folytatták, Tzumó számának (Blues For Hal), a hard bop hagyománynak, mint a továbbiakban irányadó értelmezési keretnek a lefektetésével. Már itt is óriási léptekkel haladtunk előre az intenzitás potméterén egyet-egyet számonként csavarva, és még csak trió játszott, tökéletes arányokban elosztva a hagyományos szerepeket – pedig hol voltunk még a slágeres Fast Train-től vagy a zárószámként nagyot csattanó Take It or Leave It-től! Ginsburg bőgőzése minden terhet elbírt, ritmikában, hangulatváltásban igazi oszlopa volt a zenekarnak, Poole-nak pedig az érzékenysége, finom keze volt egyenesen lenyűgöző. Aldana saját számával kezdett. Aki a közönségben tisztában volt a tenorszaxofonos származásával, hamar rájöhetett a latin ritmusokból, hogy ez az ő szerzeménye.

Tzumóról pedig nem először állapítom meg, hogy a magyar zongoristák közül, csak azokat ideértve, akik nem alapelemként építették ezt be stílusukba, magasan kiemelkedően sajátította el a latin a ritmikát, az érzelemvilágot.

Aldana, a fiatal sztár azonnal megmutatta, hogy zenekarvezető alkat, tele van ötlettel, bravúrosan kezeli a hangszerét, előbb kívülre és belülre figyel, és csak úgy szólaltatja meg, ha a kettő együtt mozog. Stílusa az improvizált melódiákban alapvetően a nagy hangközugrásokra épül, amelyeket különböző művészi célok érdekében tud bevetni. Lehet vele kapcsolatban a nagy előadók hatásáról beszélni, talán leginkább Rollins-unokának lehet őt tartani, de mindennek nincs különösebb jelentősége, eredetisége tökéletesen érvényesült. És még valami vele kapcsolatban: Aldana tenoron nem a szexis, csajos, funkys, hanem az elmélyült, energiában kicsattanó, ensemble-zenész hozzáállást mutatja (miközben megjelenése szupercsinos). Szólista működése már nem a férfias-nőies dichotómiában írható le, hanem a jó-rossz skálán,

az emancipáció bevégeztetett.

Aldana nagyon klassz muzsikus. Pukl entréje a Gypsy Logic című Tzumó-szerzeménnyel ugyancsak pompásra sikeredett, ezekben az etnikus kategóriákban megragadható ízekben a magyaros rubatóval szemben ő a páratlan balkániakat emelte ki. Aldanához képest a hosszabb futamokat kedveli.

Oláh Tzumo Árpád alkalmi kvitettje

Oláh Tzumo Árpád alkalmi kvitettje (Fotó/Forrás: Müpa - Posztós János)

A koncert második részében ezeken a mesterien lerakott alapokon bontakozott ki a díszítés, a variálás, a hangulatok kavalkádja, és a társakról meg a témáról, mint kiindulópontról és úti célról meg nem feledkező szólózás. Minden szólista mesélni akart, és mindenkinek saját sztorijai voltak. Különösen érdekes a két tenoros kontrasztja – nem vetélkedtek, alkati különbözőségük, generációs közelségük és stilisztikai tájékozódásban tetten érhető hasonlóságuk volt a hab a tortán, ha az ember egymáshoz képest hallgatta őket. De a zenekar kvintett volt a koncert döntő részében, merthogy egy emberként sorakoztak fel a közös cél érdekében – csak néha éreztem kisebb zökkenőket az átvezetések, a szóló vége és a következő szóló, vagy a téma visszatérését hozó periódusok közötti „üres“ pillanatokban, például a Nice Thought-ban, ilyenkor voltak kisebb leállások. Aminek az is lehetett az oka, hogy Tzumóék sportot űztek abból, hogy ilyenkor a breakből újrainduló, ellenállhatatlan szvinggel megint bemozgassák az egész házat.

A produkció egészet nézve kívánni sem tudok magamnak jobb koncertet. A leginkább fantasztikus a dologban, hogy szinte csak vadonatúj számokat hallottunk: ezeket a zenéket Tzumó, talán egy vagy két kivétellel, mint a gyönyörű trió-ballada, amelyet Charlie Haden emlékére komponált, most szerezte. Az olvasóknak, mielőtt bánni kezdenék, hogy nem töltötték meg a Fesztivál Színházat erre a koncertre, azzal a jó hírrel szolgálhatok, hogy a nemzetközi csapat egyúttal lemezt is felvett, tehát ezt a pompás produkciót ilyen formában még hallhatják.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A Churchill és Garbo bemutatójával nyit újra a Rózsavölgyi Szalon

„A művészet az emberiségben megnyilvánuló nagyság. A művészet túléli a politikát. A művészet mindent túlél.” Ezt Winston Churchill mondja a Churchill és Garbo című darabban, amelyet május 17-én mutat be a Rózsavölgyi Szalon, ezzel újra kinyitva kapuját a közönség előtt.
Színház

Megújult műsorral érkezik a Szegedi Szabadtéri Játékok

A pandémia és a bizonytalan pályázati támogatások miatt módosul a Szegedi Szabadtéri Játékok idei évada – tudatta Barnák László, a fesztivál ügyvezető igazgatója.
Vizuál

Hamarosan a mozikban Gothár Péter új filmje, a Hét kis véletlen

Gothár Péter filmjei érzékeny vizuális és zenei világ megteremtésére vállalkoznak, ezt ígéri új munkája, a Hét kis véletlen is. A filmet május 13-tól előjátsszák a mozik, az országos premiert május 20-án tartják.
Színház

Napokon belül eldőlhet, hogy ki kapja a Nemzet Színésze címet

Törőcsik Mari halálával nem csupán egy kivételes művész távozott, a Nemzet Színészei is kevesebben lettek. Az új tag személyéről várhatóan május 11-én döntenek majd.
Vizuál

A 125. évfordulóján nyitja meg újra kapuit a Műcsarnok

Különleges programokkal ünnepli nyitásának 125. évfordulóját és az újranyitást a Műcsarnok, május 4-én.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World pannonia entertainment

A jazz, a rhythm'n'blues és a rock'n'roll szülővárosának portréja a mozikban

New Orleans – A zene városa címmel 2021. májusában érkezik a mozikba Michael Murphy zenei betétekkel gazdagon átszőtt dokumentumfilmje, amelyben az amerikai város páratlanul gazdag zeneiségének múltja és jelene tárul fel. A filmet Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik, emellett országszerte több artmozi is műsorra tűzi.
Jazz/World hír

Három évtized lenyomata Szokolay Dongó Balázs és Fábri Géza új lemezén

A friss albumon moldvai dallamokat, parasztzenéket ad elő saját jellegzetes értelmezésében Szokolay Dongó Balázs és Fábri Géza fúvós hangszereken és kobozon.
Jazz/World hír

Megjelentek az első Raktárplusz koncertek

Az NKA-koncertek A38 hajón rögzített koncertsorozata a világjárvány miatt hosszú ideig fellépési lehetőség nélkül maradt zenészek támogatására született meg, egyben kordokumentum is.
Jazz/World ajánló

Zenei kalandozások az A38 fedélzetén

18 évvel ezelőtt, április 30-án kezdte meg működését az A38 Hajó, Budapest egyik legizgalmasabb koncerthelyszíne. A kulturális központ az amerikai funk és soul jazz szaxofonos, Maceo Parker négyórás, felejthetetlen koncertjével indított, azóta pedig számos jazzkoncertet hallhatott náluk a közönség.
Jazz/World hír

„Tarkovszkijt idéző, álomszerű üzenet” – elkészült Kaltenecker Zsolt és Mózes Tamara új klipje

Kaltenecker Zsolt és Mózes Tamara első közös fellépésén született IT IS OPEN című dalhoz, finnországi tájak inspirálta, látványos videóklip készült.