Jazz/World

Tzumó lényegre tört

2016.04.07. 08:37
Ajánlom
Tzumó Árpád zongorista nemzetközi kvintettjével lényegre törő, átgondolt, élettel és szépséggel teli produkcióval állt április 3-án a Fesztivál Színház közönsége elé – írja Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

A briliáns képességű Tzumó tüzéről és oroszlánkörmeiről eddig is sokat lehetett hallani, 2001-ben nagy durranással indult szóló pályájának hol szerencsés, hol kevésbé előnyös fordulatai mégis sokáig csak a nagy ígéret kategóriában tartották. Ezek okairól egyszer érdemes lenne elmélkedni, az egyik bizonyosan az, hogy generációs szempontból nehezebb a helyzete, mint az előtte járóknak, Tzumó idén 36, persze az utána jövőkről meg még nem tudjuk, hogyan hajóznak a cél felé. Az utóbbi években megpróbálta saját maga újradefiniálni pályáját, hiszen olyan sok stílusban otthon van: space jazz albummal, jazz-rockkal, majd új partnerekkel próbálkozott. Idén már megjelent egy szóló lemeze, melyen újabb irány; népdalfeldolgozások hallhatók, erre még visszatérek. Egy hosszabb előkészítést igénylő projektje volt az, amely miatt mégsem ennek az újdonságnak (Hungarian Folk Songs - Hunnia) a bemutatóját hallottuk április 3-án a Fesztivál Színházban, hanem egy vadonatúj produkciót. Persze, ilyen abszolút világszínvonalú jazzhez nem csak szervezés kellett, hanem az előkészítés művészi megalapozása is. Tzumóról sokan tudják, hogy itthoni, tehetségkutatókon elért sikerei után a Berklee-re kapott ösztöndíjat, ennél aligha van magasabban jegyzett jazz oktatási intézmény jelenleg a világon. Viszont innen felvételt nyert a Thelonious Monkról elnevezett, eredetileg Kaliforniában létesült poszt-graduális intézmény képzésére, és a szuper-tehetségek között le is diplomázott. Monk dobos fián kívül az iskola meghatározó személyiségei Herbie Hancock, Wayne Shorter, Terence Blanchard és további sztárok, Tzumó joggal tartja tehát magát Hancock-tanítványnak.

Oláh Tzumo Árpád

Oláh Tzumo Árpád (Fotó/Forrás: Müpa - Posztós János)

Azok a zenei és személyes kapcsolatok, amelyek mentén a Müpában hallott kvintett összeállt, három kontinenst kötnek össze.

A kulcsmotívum mindenképpen Tzumó és a vele nagyjából egyidős szlovén tenorszaxofonos, Jure Pukl tizenéves, az amerikai tanulmányok idejére visszanyúló barátsága. Idén újra nagyobb európai turnén vettek részt úgy, hogy Pukl mellett Daniel Nösig osztrák trombitás volt a zenekar vezetője, és Tzumón kívül játszott benne Gregory Hutchinson amerikai sztár dobos is, a bőgős pedig a szintén amerikai Josh Ginsburg volt, ennek a zenekarnak egy variációja az Opusban is fellépett idén.

Közülük Tzumó, Pukl és Ginsburg jöttek el a Müpába is, a dobok mögé pedig a náluk is fiatalabb amerikai Kyle Poole ült, aki 17 éves kora óta New York Cityben él. 2012-ben bekerült zenekarával, a Poole and The Ganggel a Thelonious Monk-verseny elődöntőjébe, azóta alapember a Nagy Alma jazzéletében. A Thelonious Monk-verseny jelentette éppen a rákövetkező évben a chilei Melissa Aldana tenorszaxofonos számára is a kiugrást, amikor megnyerte a szólisták vetélkedését. Aldana is a Berklee jazziskolába járt és költözött végül New York-ba. Tavaly ő kapta a legnagyobb tehetségnek járó díjat a Downbeat című szaklap kritikusaitól. Aldana és Tzumó között a kapocs Pukl, mindketten voltak már Jure vendégei, még egyszerre is, de együtt még nem. És, hogy hosszú bevezetőmet lezárjam végre, ez volt az a váratlanságot magában foglaló, plusz adrenalin pumpa, a „stenk“, amelynek a közönség volt a legnagyobb nyertese.

Tzumó szólóban kezdte a koncertet, és két népdalt játszott el összefűzve prelűdként. Eltérően például a Szakcsi-féle alapállástól, ezek kottában/fejben születtek, és szinte abból lejátszott feldolgozást hallottunk. A kíséret a Mikrokozmosz Bartókjáéra emlékeztetően adott kontrasztot a melódiának, ritmikailag viszont természetesen sokkal szabadabban fogta fel a témákat. Az improvizáció pedig kellő mértékben absztrahálta a témát, és „vitte át“ a népdalt „a túlsó partra“. Igen, ez a merítés az archaikus kultúrából engem a Nagy László-lírára emlékeztetett. Érett, higgadt, ugyanakkor belső feszültséggel telített pár perc volt, amely előre vetítette számomra a zongorista legújabb erényeit az egész koncertre.

Melissa Aldana

Melissa Aldana (Fotó/Forrás: Müpa - Posztós János)

Triódarabbal folytatták, Tzumó számának (Blues For Hal), a hard bop hagyománynak, mint a továbbiakban irányadó értelmezési keretnek a lefektetésével. Már itt is óriási léptekkel haladtunk előre az intenzitás potméterén egyet-egyet számonként csavarva, és még csak trió játszott, tökéletes arányokban elosztva a hagyományos szerepeket – pedig hol voltunk még a slágeres Fast Train-től vagy a zárószámként nagyot csattanó Take It or Leave It-től! Ginsburg bőgőzése minden terhet elbírt, ritmikában, hangulatváltásban igazi oszlopa volt a zenekarnak, Poole-nak pedig az érzékenysége, finom keze volt egyenesen lenyűgöző. Aldana saját számával kezdett. Aki a közönségben tisztában volt a tenorszaxofonos származásával, hamar rájöhetett a latin ritmusokból, hogy ez az ő szerzeménye.

Tzumóról pedig nem először állapítom meg, hogy a magyar zongoristák közül, csak azokat ideértve, akik nem alapelemként építették ezt be stílusukba, magasan kiemelkedően sajátította el a latin a ritmikát, az érzelemvilágot.

Aldana, a fiatal sztár azonnal megmutatta, hogy zenekarvezető alkat, tele van ötlettel, bravúrosan kezeli a hangszerét, előbb kívülre és belülre figyel, és csak úgy szólaltatja meg, ha a kettő együtt mozog. Stílusa az improvizált melódiákban alapvetően a nagy hangközugrásokra épül, amelyeket különböző művészi célok érdekében tud bevetni. Lehet vele kapcsolatban a nagy előadók hatásáról beszélni, talán leginkább Rollins-unokának lehet őt tartani, de mindennek nincs különösebb jelentősége, eredetisége tökéletesen érvényesült. És még valami vele kapcsolatban: Aldana tenoron nem a szexis, csajos, funkys, hanem az elmélyült, energiában kicsattanó, ensemble-zenész hozzáállást mutatja (miközben megjelenése szupercsinos). Szólista működése már nem a férfias-nőies dichotómiában írható le, hanem a jó-rossz skálán,

az emancipáció bevégeztetett.

Aldana nagyon klassz muzsikus. Pukl entréje a Gypsy Logic című Tzumó-szerzeménnyel ugyancsak pompásra sikeredett, ezekben az etnikus kategóriákban megragadható ízekben a magyaros rubatóval szemben ő a páratlan balkániakat emelte ki. Aldanához képest a hosszabb futamokat kedveli.

Oláh Tzumo Árpád alkalmi kvitettje

Oláh Tzumo Árpád alkalmi kvitettje (Fotó/Forrás: Müpa - Posztós János)

A koncert második részében ezeken a mesterien lerakott alapokon bontakozott ki a díszítés, a variálás, a hangulatok kavalkádja, és a társakról meg a témáról, mint kiindulópontról és úti célról meg nem feledkező szólózás. Minden szólista mesélni akart, és mindenkinek saját sztorijai voltak. Különösen érdekes a két tenoros kontrasztja – nem vetélkedtek, alkati különbözőségük, generációs közelségük és stilisztikai tájékozódásban tetten érhető hasonlóságuk volt a hab a tortán, ha az ember egymáshoz képest hallgatta őket. De a zenekar kvintett volt a koncert döntő részében, merthogy egy emberként sorakoztak fel a közös cél érdekében – csak néha éreztem kisebb zökkenőket az átvezetések, a szóló vége és a következő szóló, vagy a téma visszatérését hozó periódusok közötti „üres“ pillanatokban, például a Nice Thought-ban, ilyenkor voltak kisebb leállások. Aminek az is lehetett az oka, hogy Tzumóék sportot űztek abból, hogy ilyenkor a breakből újrainduló, ellenállhatatlan szvinggel megint bemozgassák az egész házat.

A produkció egészet nézve kívánni sem tudok magamnak jobb koncertet. A leginkább fantasztikus a dologban, hogy szinte csak vadonatúj számokat hallottunk: ezeket a zenéket Tzumó, talán egy vagy két kivétellel, mint a gyönyörű trió-ballada, amelyet Charlie Haden emlékére komponált, most szerezte. Az olvasóknak, mielőtt bánni kezdenék, hogy nem töltötték meg a Fesztivál Színházat erre a koncertre, azzal a jó hírrel szolgálhatok, hogy a nemzetközi csapat egyúttal lemezt is felvett, tehát ezt a pompás produkciót ilyen formában még hallhatják.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Alig várja Boros Misi, hogy bejárja az országot

Országos turnéra indul Boros Misi. Tizenhét évesen tizenhét városban lép fel, de mielőtt elindulna, szóra bírtuk tinédzserkorról, szlogenekről és továbbtanulási tervekről.
Jazz/World

Cseh Tamás fia is színpadra lép a magyar kultúra napján édesapja dalaival

Születésének 77. évfordulóján Cseh Tamásra emlékeznek a Kolibri Színházban január 22-én, a magyar kultúra napján.
Klasszikus

Kórházakban, iskolákban, aluljárókban csendül fel Bach zenéje

Idén március 16-án kezdődik a Bach Mindenkinek Fesztivál, amelynek idején több mint száz településen élvezhetjük Bach muzsikáját.
Vizuál

Meghalt Terry Jones, a Monty Python tagja

A legendás angol humorista csapat tagja hosszú betegség után, 77 éves korában hunyt el.  
Vizuál

A díva, akit "kitoloncoltak" az opera világából

Harcoljunk az álmainkért – javasolja Miklósa Erika, ahogy teszi Siv Wennberg svéd operaénekesnő is, akiről izgalmas dokumentumfilm látható a BIDF versenyprogramjában. A magyar operaénekesnő már látta a filmet és arra biztat, hogy mi se hagyjuk ki.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Világszínpad? – Zenei felkészítő magyar zenekaroknak 

A magyar zenészek, énekesek és zenekarok többnyire a műsorra helyezik a hangsúlyt, ez viszont már közel sem elég az ismertség eléréséhez. Ebben segít a Hangvető, a Halmos Béla Programiroda és a Hagyományok Háza ingyenes zenei felkészítő workshopja, amit a budapesti Womexhez kapcsolódóan szerveznek.
Jazz/World bmc

Francia barátaival közös koncerten játszik Ávéd János

Az elismert magyar jazzszaxofonos zenekara, az Ávéd János Balance két francia formációval, a D.U.O.-val és a REVERSE-zel mozdul ki a műfaji keretek közül: január 25-én az Opus Jazz Clubban kép és hang szenvedélyes, szoros házasságát kötik meg performatív estjükön.
Jazz/World ajánló

Micheller Myrtill örökzöld swingdalokat énekel a Müpában

The Great American Songbook címmel ad koncertet Micheller Myrtill a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben január 24-én.
Jazz/World kult50

Két énekes, két stílus – Lakatos Mónika és Dolhai Attila a Kult50-ben

Mit jelent örömmel zenélni? Mit jelent a csend? És mi a legborzasztóbb egy énekes számára? Ezek a kérdések is szóba kerültek Dolhai Attila és Lakatos Mónika között, akik ugyan más stílusokban tevékenyek, de egyvalami összeköti őket: a hangszalagjaikkal dolgoznak.
Jazz/World ajánló

Cseh Tamás fia is színpadra lép a magyar kultúra napján édesapja dalaival

Születésének 77. évfordulóján Cseh Tamásra emlékeznek a Kolibri Színházban január 22-én, a magyar kultúra napján.