Vasvári Pál (Fotó/Forrás: Horváth Péter Gyula)

Birta Miklós, gitáros:

„Elment az én Pali barátom.

Harmadszorra kezdek bele. Nem könnyű. Nekem a Pali kicsit olyan volt, mint az USA-ban a Miles. Remekül érzett rá, hogy merre mennek a dolgok. Félelmetesen tájékozott volt a zenében. Mindig csak előre tekintett, folyton fürkészte az új tehetségeket itthon és a nemzetközi vizeken. Kiváló érzéke volt olyan csapatok létrehozásában, ahol a zenészek nem csak megértették egymást, de jól tudtak együtt kommunikálni. A Palinak ehhez orra volt. Engem is ő hívott el 96-97 tájékán. Akkor nem is sejtettem hova vezet majd ez az út. Hogy hány és hány zenekar lesz ebből. Hány lemez és turné, itthon és külföldön. Mennyi nevetés, és mennyi öröm. Hány felejthetetlen koncert. Hogy mennyire meghatározó lesz majd a vele való zenei kapcsolatom, és ma már elmondhatom a barátságom is. A Pali intézmény volt. (...) Pár hete volt az 59. születésnapja. Elmentünk és jól megmuzsikáltuk. Utoljára. Az volt az utolsó fellépése. Isten vigasztaló kegyelme legyen mindazokkal akik szerették, és gyászolják.

Nagyon hiányzik nekem az én Pali barátom”.

Frankie Látó, jazz-hegedűs:

„91-ben kezdődött a barátságunk és ez alatt a több mint húsz év alatt nagyon-nagyon sokat segített nekem, nemcsak szakmailag, de a magánéletemben is. Fiatalon kerültem hozzá, körülbelül 28-30 éves lehettem, némi franciaországi tapasztalattal a hátam mögött, amikor Birta Mikivel (aki pedig épp akkor jött haza Amerikából) összevarázsolt minket és megalapítottuk hárman a String Triót, amivel aztán 15 éven keresztül egyfolytában játszottunk sikerrel. Fantasztikus érzékkel írt olyan zenéket, amiben mindhárman ki tudtunk teljesedni. Még a házasságomat is neki köszönhetem, hiszen általa ismertem meg a feleségemet. Ő az én életemben egy pótolhatatlan ember. Nagyon közel álltunk egymáshoz, az utolsó pillanatig tartottuk a kapcsolatot. Most elsősorban a barát elvesztése fáj és csak azután az, hogy milyen fantasztikus basszusgitáros és bőgős volt. Hatalmas értéket képviselt a műfajban, rengeteg zenekara volt, amiben a legmagasabb színvonalat nyújtotta, ráadásul rengeteg világsztárral játszott együtt. Mindenki nagyon szerette a Palit.”

Nagy János, zongorista:

„Janikám”- így kezdte hívásait Pali bácsi. 1995 óta az utolsó napokig. Amikor először elhívott az In Line együttesbe, sokan figyelmeztettek: „vigyázz Palival! Egy évig vigyáztam, majd szóltam, mint barátomnak, figyelmeztessen, amikor vigyázni kell, mert eddig csak szeretetet, figyelmet, segítséget kaptam Tőle, nem akarok tovább vigyázni. Nála, Vele vettem fel első lemezeimet, együtt csináltuk mások és saját albumait. Pár hónapja még együtt játszottunk, terveztük a következő produkcót. Mindezt mindig a legjobb hangulatban, egyetértésben. Egyszer megkérdeztem, hogyan tudom mindezt visszaadni Neked Pali bácsi?

Janikám, sehogy. Majd segítesz te is másoknak, úgy."

Ilyen Ember volt Pali. Nem tudok most többet írni. Ha elkezdeném leírni az emlékeimet (Unga-Bunga, Vasvári String Trio, P.H. Connection, Jimi Hendrix Project, Night Runner, In Line 20), minden nap eszembe jutna még valami, amit hozzá kellene tenni. Sosem érnék a végére. 18 évet töltöttünk együtt a pályán kisebb nagyobb megszakításokkal. Tisztelte a tudást, sokra értékelte a barátságot. Mindig tisztelettel fogok emlékezni rá. Egy olyan emberre, akitől nagyon sokat kaptam a pályám során. A többi történetet pedig majd meséljük még sokáig a buszokban. Velünk leszel mindig az utunkon!"

Vasvári Márton:

„Édesapám csütörtök délután hunyt el és szombaton lett volna Révkomáromban egy közös koncertünk gyerekkori barátjával, Kárpáti Dódival, valamint Kőszegi Imrével akinek a zenekarában ismert zenész lett és Szaniszló Richárddal, aki Édesapám egyik lemezén hallott először marimbát és ezért választotta ezt a hangszert. Én szintetizátoron, illetve ütőhangszereken játszottam volna. A halálát követő másnapon úgy döntöttem, hogy ezt a koncertet megcsinálom, mert biztos voltam benne, hogy ő is ezt szeretné, így hát én basszusgitároztam. A kapcsolatunk a lehető legszorosabb volt, amit gyerek és szülő között el tudok képzelni. Szakmailag is közel álltunk egymáshoz, az utóbbi 5-6 évben már én szerveztem a koncertjeit és sokszor közösen szereztünk zenét. Emberileg pedig a legfontosabb példa, amit láttam tőle, hogy úgy tudott segíteni embereken, hogy nem várt semmit cserébe. Rengeteg zenész karrierje érdekében tett lépéseket; sokan ma már zenekarvezetők és családot alapítottak, ezekből a munkákból a mai napig táplálkozhatnak. Mindig előre tekintett, kereste az új zenei irányokat, megoldásokat és folyamatosan szerzett zenét, biztosítva ezzel az állandó művészeti megújulását. Számára a jazz nem csak egy műfaj volt. A jazz magát az életet jelentette. Nagyon nagy szíve volt és az egész élete a jazz-zenéről, a művészetről és az alkotásról szólt. Zenekarait kívánsága szerint viszem tovább”.

Marci legközelebb augusztus 6-án játszik a Kőszegi New 5-ban a Debreceni Jazzfesztiválon Kőszegi Imre (dob), Szaniszló Richárd (vibrafon, marimba), Horányi Sándor (gitár), Pecze Balázs (trombita) mellett. Kárpáti Dódi zenekarával saját Vasvári Márton-szerzeményeket játszanak, valamint a Vasvári String Trióban is ő veszi át a basszusgitáros szerepét.