Jazz/World

Új színekben, ami már elszürkült – Interjú Vitáris Ivánnal

2021.09.30. 09:50
Ajánlom
Az Ivan & The Parazol Budai Pop címmel jelentette meg legújabb lemezét, amely az együttes korábbi albumaival ellentétben kizárólag magyar nyelvű dalokat tartalmaz. A váltás okairól és a zenei anyag fogadtatásról a zenekar énekes-frontemberét, Vitáris Ivánt kérdeztük.

Korábban több interjúdban is elmondtad, hogy a Deep Purple Made in Japan című lemeze volt rád akkora hatással, hogy felszínre tört a benned szunnyadó zenész. Ennek a kamaszkori élménynek volt előzménye? Nálatok is szólt otthon az LGT- vagy Beatles-összes?

A szüleim nagyon sok klasszikus rockzenét hallgattak, de például Beatles-t egyáltalán nem. Apukám főképp Rolling Stones-t, Roger Waters-t, Pink Floydot és Frank Zappát, míg anyukám a jobbnál jobb funk zenék mellett LGT-t. Ezzel együtt sok zenekart már én magam fedeztem fel, amikor elkezdtem érdeklődni a műfaj iránt.

Ez rögtön teljes imidzsváltással is járt? Kívül belül átfolyattad magadon a beatzenét?  

Arra emlékszem, hogy amikor a gimnáziumban felléptem az akkori zenekarommal, mindig egy fekete, hosszú ujjú inget viseltem – mai napig megvan –, amit nagyon menőnek gondoltam. Majd viszonylag gyorsan megalakult az Ivan & The Parazol, és mindannyian elkezdtünk extravagánsan öltözködni. Kezdetben még nagy különbség volt aközött, ahogyan az utcán megjelentünk, és ahogyan a színpadon kinéztünk, de lassan a fellépőöltözet vált a hétköznapi viseletünkké. Ma már nem nagyon van átmenet a kettő között, természetesen valamennyivel feltűnőbb ruhákat viselünk a fellépéseken, de ezeket jellemzően felvennénk utcára is.

Ivan_2-085010.jpg

Ivan & The Parazol (Fotó/Forrás: Martin Wanda)

Mondhatjuk, hogy a beatzene szeretete hívta életre az Ivan & The Parazolt a Városmajori Gimnáziumban?

Nem volt benne ilyenfajta tudatosság, egyszerűen minden magától alakult. Volt egy gimis zenekarom, amiben Simi (Bálint Simon, dobos – a szerk.) is közreműködött, akinek ugyancsak volt egy formációja, és ebből a kettőből állt össze végül az együttes, amihez csatlakozott Máté (Balla Máté szerk.), a gitárosunk.

2010-ben megalakult az Ivan & The Parazol, mi pedig elindultunk egy úton, amelyben nem időutazni akartunk, hanem régebbi értékeket újraértelmezni. Időközben sokan megismertek minket, és most, tíz év elmúltával azt érezzük, hogy szeretnénk visszatérni a gyökereinkhez. 

A zenekar megalakulása után hamar berobbantatok a köztudatba. Frissen érettségizett fiúkként volt „marketingstratégiátok” arra, hogyan kell egy új együttest bevezetni a zenei piacra?

Minket a mai napig tudatos zenekarként határoznak meg, amely részben igaz is, de fontos különválasztani a művészi részt és a menedzsmentet. Az utóbbit valóban mindig aprólékosan megtervezzük, viszont azt soha nem engedjük, hogy bármi befolyásolja vagy ártson az üzenetünk tisztaságának. Kezdetben természetesen nekünk is volt elképzelésünk arról, hová és hogyan kéne eljutnunk, de akkor még jóval könnyedebben álltunk a zenéléshez, mint miután kiépült egy stabil közönségrétegünk és ezzel együtt egyfajta elvárás is felénk.

Szerintem a művészi létben az első megnyilatkozás azért tud annyira tiszta és igaz lenni, mert semmilyen felelősség nem nyomja a válladat, utána viszont már egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni a megfelelési kényszert.

Mi is eredményeket hajszolunk, és sokszor az alapján ítéljük meg magunkat, hogy mennyire vagyunk sikeresek. Ma már nagyon kevés az olyan művészi produktum, ami mentes a sikerorientáltságtól. Abban a társadalmi berendezkedésben, amiben élünk, a profit, az eladás a cél, és nehéz ezt figyelmen kívül hagyni. Hiába csinálsz jó zenét, írsz jó dalokat, ha senki nem jár a koncertjeidre… Hiszem, hogy a mi igazságunk és számunkra fontos értékek értő fülekre találnak, de az a mi feladatunk, hogy megteremtsük ennek a lehetőségét.

Ivan_1-084732.jpg

Ivan & The Parazol (Fotó/Forrás: Martin Wanda)

Van egy plafon, ami után már nem lehet nagyobb ismertségre szert tenni erős kompromisszumok nélkül? 

Erről pont a napokban tartottunk egy nagyobb megbeszélést a zenekarral. Az Ivan & The Parazol gyakorlatilag megalakulása óta kettős identitású zenekar, egyszerre nemzetközi és hazai – hiszen már az első EP-n is volt egy magyar nyelvű dal – és erről az útról a jövőben sem szeretnénk letérni. Az a célunk, hogy jó dalokat írjunk, értékes kapcsolatot tartsunk fenn a saját közönségünkkel és a hazánkkal, viszont ezzel párhuzamosan szeretnénk feltenni a magyar könnyűzenét a külföldi térképre. Akkor tudunk igazán alkotni és közben jól érezni magunkat, ha kozmopoliták vagyunk: szeretünk megismerni más véleményeket, embereket, országokat, majd hazatérve megírni a tapasztalatainkat, akár magyarul, akár angolul.

Sajnos ezt az értékrendet a társadalom nagy része különböző okok miatt egyre kevésbé tartja fontosnak.

Valahogy azt érzem hogy most a globalizáció ellentétesen hat a művészekre, míg a 2010-es évek elején velünk együtt sok kortársunk megpróbált nyitni a külföldi piac felé, addig most azt látom, hogy a frissen alakult formációk bezártak, inkább Magyarországra fókuszálnak. 

A mkorosztályunk még nagyon vágyott külföldre, hogy ott tanuljon, tapasztaljon, körülnéztem, felmérje a lehetőségeit, de az utánunk következő generációnál ezt már kevésbé nem érzem

Azáltal, hogy kinyílt a világ, bizonyos szempontból könnyebb a nemzetközi körforgásba bekerülni, mégis azt látom, hogy a magyar könnyűzene csúcsának máig javarészt a ’60-as, ’70-es évek zenei termését tekintjük.

Ezt nehéz kimondani, de talán akkor haladtunk együtt a világ fő sodrával és akkor találtunk rá a legőszintébb hangunkra a zenében. Ehhez egyértelműen hozzátartozik Bartók és Kodály munkássága is. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy azóta nem születtek remekművek vagy ne lennének olyan zenekarok, akik a világ bármely pontján megállnák a helyüket, de akkor volt egy olyan erős vonulat, ami saját hangra lelt, és olyan jelentős értéket teremtett, hogy hiába telt el hatvan év, máig ugyanolyan erővel hat az emberekre. Valahol nekünk is ez a célunk. Nehéz kérdés, hogy a jelen helyzetben hogyan, de mindenképpen meg kell próbálnunk fennmaradni a „világok harcában”.

Szórd a széllel szét magad, s egy név egy kőre rátapad,
Ez nagy siker, feljebb égesd önmagad, s a csillagod lesz kormosabb,
Ez szép siker.”
(LGT: Siker)

Nyáron tartottátok a Várkert Bazárban a Budai Pop című albumotok lemezbemutató koncertjét, de már előtte nyilvánosságra hoztatok róla több dalt is.   

Tudatosan stratégiát váltottunk, és szakítottunk bizonyos hagyományos formákkal, ami érinti a lemezmegjelenést is. Azt látjuk, hogy az elmúlt tíz évben megváltozott a zenefogyasztás, már más az igény, és ehhez igazodva az új albumunk dalait kislemezeken adtuk ki. A teljes lemezt először a Várkert Bazárban lehetett EP-n megvásárolni egészen augusztus legvégéig, és szeptembertől már elérhető a zenemegosztó oldalakon is. Így hosszabb lett az album életciklusa, hiszen nem egy konkrét naphoz kötődött a megjelenés. CD-t nem adunk ki belőle, az számunkra egyre inkább eladhatatlan, de bakeliten megjelenik.

A dalszövegek nagy része téged dicsér. Mit gondolsz, szövegíróként igazán most mérettetsz meg?

Szerencsére senkitől nem kaptunk olyan visszajelzést, hogy magyarul ne működne a zenekar, ne lennének elég jók a szövegek. Véleményem szerint lettek kiemelkedő dalok, például a Mást vártam, ami Máté szerzeménye, és örülnék annak, ha ez a jövőben is megmaradna, és ketten írnánk a dalszövegeket.

A Budai Pop album tíz dalával még csak a palettát raktuk fel, „Színeket kapottami már elszürkült”, de nem festettük meg a teljes képet. Habár számos témát érintettünk, de sok mindennel kapcsolatban óvatosan fogalmaztunk, vagy nem konkretizáltuk eléggé.

Elfogadtuk, hogy a Budai Pop egy kezdőlépés, amelyben megtaláltuk a hangunkat, de elmélyíteni csak ezután fogjuk. Úgy érzem, a magyar nyelvű daloknak lesz egy fejlődési ciklusuk, de természetesen nem engedtük el végleg az angol nyelvű számokat sem.

Amiatt, hogy a saját dalaidat az anyanyelveden énekled, érzed azt, hogy jobban kiteszed a lelkedet, lemeztelenedsz a színpadon?   

Az a tapasztalatom, hogy míg az angol nyelvű dalainknak inkább csak az üzenetét értette a közönségünk jó része (és nem biztos, hogy utánanézett, miről szólnak), addig a Ha megnyitod a szíved című számunkat mindenki velünk énekelte a koncerten. Úgy érzem, hogy végre megszűnt a nyelvi korlát. Tagadhatatlan tény, hogy habár sok külföldi szerzőt olvasok, még sincs olyan szókincsem angolul, mint például Alex Turnernek. Én nem tudok egy angol szövegbe ennyi „lelket beletenni”, ilyen szintű kifejezőkészséghez kettős anyanyelvűnek kéne lennem. Könnyű azt mondani magyarul, hogy Az én életemben nincsenek titkok / Bármit kérdezhetsz, én úgyis válaszolok”, de ha ezt lefordítjuk, akkor elvész belőle valami, nem működik. 

Feldolgoztatok ikonikus dalokat is, mint amilyen például a Ringasd el magad vagy a Homok a szélben. Könnyebb sikert jelent egy ismert szám előadása vagy nagyobb teher az összehasonlítás miatt?

Az a titka, hogy ha feldolgozol valamit, akkor imádnod kell az adott dalt és a zenekart, mert különben nem tudod átadni magad annak az érzésnek, amit ők abban megfogalmaztak.

Emellett tisztában kell lenned a saját határaiddal. Ha úgy érzed, hogy egy zseniális számhoz nem tudsz többet hozzáadni, akkor nem szabad feldolgozni. Lehet, hogy a zenekar el tudná játszani a Led Zeppelin-dalokat, viszont Robert Plant tenor, míg én alapvetően bariton vagyok, tehát nem működne. Véleményem szerint a legtöbb esetben úgy tudtunk hozzányúlni ezekhez a dalokhoz, hogy újjászülettek. Bródy János mindig azt mondja, hogy azé a dal, aki játssza, és ha te jól el tudod játszani, akkor ott egy pillanatra a tied lesz.

Talán nem véletlen, hogy őt említetted, hiszen a Ha megnyitod a szíved című dalotok szövegét Bródy János jegyzi.

A Beatünnep után jóban lettünk az Illés zenekar tagjaival, különösen Bródyval, akivel baráti viszony alakult ki, ezért elhívtuk az Akvárium Klubba egy koncertünkre, hogy játsszon el velünk néhány számot, ami nagyon jól sikerült. Majd másnap kaptam tőle egy e-mailt, amiben a Ha megnyitod a szíved szövege szerepelt, és csak annyit írt hozzá: „Több magyar dal kéne”. Szerintem azért is tud ennyire erős lenni ez a dal, mert nem felkérésre született, hanem őt is megihlette a közös munka.

Klasszik Lasszó néven Kemény Zsófival, Czinki Ferenccel, valamint a Blahalouisiana és a Mary Popkids egyes tagjaival újragondoltátok a Rájátszás formátumát. Mi az, amit megtaláltál ebben?

A Klasszik Lasszó valójában nem versmegzenésítés, hanem egy amatőr művészi játszótér, aminek része a színház, az irodalom, a zene, ami által előadóként kipróbálhatunk számos olyan dolgot, ami a saját zenekarunkon belül nem biztos, hogy beleférne. Ez a formátum pont attól válik izgalmassá – és egyben pokoli nehézzé is –, hogy nem pontosan meghatározható.Az új műsorunkat Magyar szakítós címmel mutattuk be, amiben a saját párkapcsolatainkat dolgozzuk fel dialógus, novella vagy vers formájában, és ezeket zenésítjük meg.

Jól érzem, hogy viszont a klasszikus versmegzenésítés távol áll tőled?

Fontos különbséget tenni vers és a dalszöveg között. Teljesen más a kettő, eltérő a szabályrendszerük.

Ha már ennyit beszéltünk Bródyról, neki például számos olyan szövege van, ami költői remekmű, önmagában is megállja a helyét, viszont vannak olyan szerzeményei, amik pont a zenétől működnek. „Kislány, add a kezed / Jó erősen fogjad, el ne engedd” – olvasva az Illés sorai sem olyan átütők, de amint megszólal dalban, fontos gondolatokat fejez ki. Ez a dalszöveg természete.

Az én értékítéletem szerint igazán jó versfeldolgozás kevés született, természetesen etalon a Tolcsvay-féle Nemzeti dal vagy a Kextől a Tiszta szívvel és természetesen ide sorolandó Hobo is, aki habitusából adódóan ha csak megszólal, már az is olyan, mintha költészet lenne.

Tehát neked nem kell a vátesz szerep…

Semmiképpen.

Fejléckép: Vitáris Iván (fotó: Martin Wanda)

Programkereső

Legolvasottabb

Tánc

Tejbe mártott testek

Új weboldallal jelentkezett a Győri Balett, a honlaphoz tartozó rendhagyó társulati fotókat a csapat egyik táncművésze, Jekli Zoltán készítette.
Klasszikus

Újabb három évig Szinetár Miklós az Opera Örökös Tagjainak elnöke

A neves rendezőt, a Tagság jelenlegi elnökét október 12-én, az Eiffel Műhelyházban tartott közgyűlésen választották újra
Vizuál

Vaszary, Aba-Novák és Munkácsy remekművei a Virág Judit Galéria őszi aukcióján

Vaszary János utolsó itáliai nyarát felidéző festménye, Aba-Novák Vilmos római trattoria ciklusának lenyűgöző darabja, Munkácsy Mihály anya-gyerek kompozíciója és Kádár Béla Amerika-élményének emléket állító műve is kalapács alá kerül a Virág Judit Galéria őszi aukcióján október 17-én a Budapest Kongresszusi Központban.
Klasszikus

Ismerje meg Bella Máté új művét! – VIDEÓ

Bella Máté Titan című művét Szentpáli Roland mutatta be az Óbudai Társaskörben, 2021. szeptember 30-án, a 34. Minifesztivál – Magyar Kortárs Zenei Körkép koncertsorozatában. Videónkban a két művész mesélt a darabról.
Könyv

Halász Rita kapta a 2021-es Margó-díjat

A legjobb elsőkötetes prózaírónak járó elismerést ma délután adták át a Várkert Bazárban a Margó Irodalmi Fesztiválon. Halász Rita erős mezőnyben nyerte el a félmillió forintot, a próbafordítást, a tárcasorozatot, a jövő évi bemutatkozást a Liszt Ünnep programján és a Bookline 10 millió forintos médiatámogatását. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

A legendás underground zenekar ráadáskoncertje

A Kontroll Csoport megalakulása 40. évfordulója alkalmából idén augusztusban egy koncert erejéig újra összeállt, viszont engedve a közönség kérésének október 22-én az A38 Hajón még egyszer színpadra lépnek, különleges vendégek társaságában.
Jazz/World ajánló

5 + 1 kötelező cikk egy vadonatúj Liszt Ünnep magazinból

Hogyan boldogulnak a fiatal, ragyogóan egyedi hangú nők ma a zeneiparban? Mi a titok, ami Oscar-díjig repítette Antonio Gades és Carlos Saura flamecofilmjét? Mit hallgat egy óvodás kisfiú, akinek az anyukája és az apukája is kiváló zongoraművész, és vajon ő maga is csodálatos zongorista lesz-e?
Jazz/World hír

A világ legjobb kiadói között a Fonó

A napokban tették közzé hírlevélben és a Womex (World Music Expo) weboldalán a világ legjobb világzenei kiadóinak nemzetközi listáját. A WOMEX Top Label 2021 listán egyetlen magyar kiadóként szerepel a Fonó.
Jazz/World ajánló

Fantasztikus hatos – friss díjnyertes jazzkompozíciók, amiket hallani kell!

Eltérő zenei univerzumok, izgalmas művészi elképzelések és koncepciók széles skálája, változatos témák és formációk, feltörekvő fiatalok és a szakma elismert tagjai, improvizáció és kötött formák: igen, ez mind belefér a jazz kategóriájába, és nincs annál jobb, mint látni és hallani a műfaj legizgalmasabb alkotóinak friss ötleteit!
Jazz/World ajánló

Rigmusok, nóták, dalok, költemények Közép-Európából

Az október 10-ei Fonó Literatúra férfias este lesz, tele csujogatókkal, népi szövegekkel, tréfákkal, férfi-energiákkal, személyes és sokszor rendhagyó előadásban. Seres Tamás mint egy jó karmester fogja össze a művészeket: Csuja Imre és Vecsei H. Miklós színészeket, Farkas Izsák zenészt és Berecz István táncost, akik spontán is alakítják az estét… ettől szép ez a sorozat!