A magnókazetták gazdagabb, analóg hangzását újra felfedező fanatikusoknak köszönhetően a bakelitek feltámadásához hasonló nosztalgiahullám érte el a kazettákat. A 60-as és 90-es üres szalagok iránt óriásira nőtt a kereslet, a ’80-as évekből való eredeti üres szalagok ára már 7000 forint felett jár az internetes aukciós portálokon.

A CD elterjedésével a ’90-es években 60%-kal estek világszerte a kazetták eladásai, ezért a vezető gyártók, mint a Maxell vagy a TDK, kénytelenek voltak termelésüket drasztikusan visszafogni, míg a Philips, amely 1963-ban elsőként dobta piacra a terméket, leállította gyártósorait. Úgy tűnik azonban, a helyzet változóban van, Holli Ng, a Maxell brit illetékese szerint a cég a kazettaeladásokban jelentős növekedést tapasztalt. David Price, a Hi-Fi World magazin szerkesztője úgy fogalmazott: "Valóságos feltámadás tanúi lehetünk, amit egyrészt a hangminőség terén rendkívül magas elvárásokat támasztó high-end piac, másrészt az a csendes többség ösztönzött, akiknek még megvan a kazettás magnójuk a konyhában vagy az autójukban.” Hozzátette, a walkmanek analóg hangzása messze felülmúlja az iPodét, ráadásul sokkal kedvezőbb áron lehetett kapni annak idején.

Mások a válogatáskazetták miatt térnek vissza a formátumhoz, romantikusabbnak találják, hogy saját kezűleg válogassák ki és állítsák sorba a maguk, vagy partnerük számára jelentőséggel bíró számokat. A számítógépen rendezgetve más az élmény, nem szükséges végighallgatni a dalokat, és a szünet, a felvétel, vagy a visszatekerés gomb virtuóz kezelésének izgalma is elmarad, nem beszélve a felvételek sokak számára nem csak kihívást, hanem jó szórakozást jelentő felcímkézéséről és katalogizálásáról.