A modern gitározás atyjaként emlegetett Jim Hall már az ötvenes-hatvanas években olyan pályatársakkal zenélt együtt, mint Ella Fitzgerald, Lee Konitz vagy Sonny Rollins, Bill Evans vagy Ron Carter. Szerénységéből fakadóan szinte feltűnés nélkül volt jelen a 20. század közepétől a jazz legfontosabb pillanatainál. Eddig mintegy hetven lemezen játszott, 1998-ban ő kapta a műfaj Nobel-díjaként számon tartott Jazzpar díjat a dán jazzakadémiától.

Találkozása Pat Methenyvel az 1970-es évek legelejére nyúlik vissza: az akkor még tinédzser Methenyt annak mentora, a magyar származású Zoller Attila gitárművész mutatta be neki New Yorkban. Jim Hall és Pat Metheny az 1998-ban elhunyt Zoller emléke előtt a The Birds and the Bees című Zoller-szerzeménnyel tisztelgett az egy évvel később megjelent CD-n; a koncertfelvételt 1998 augusztusában Pittsburgh-ben rögzítették.

A 81 éves Hall és az 57 éves Metheny viszonya egyrészt tekinthető mester-tanítvány, előd-utód, ihlető-ihletett viszonynak, ugyanakkor Metheny persze maga is önálló alkotó, számos zenész ihletője volt az elmúlt évtizedekben. A lemezen szereplő számok egyaránt megmutatják komponáló és előadói képességeiket, illetve elképesztő uralmukat hangszerük felett. Versengésnek, a puszta virtuozitásra törekvésnek nyoma sincs, ehelyett gyönyörű interakció zajlik, a zenéből a csendes energia árad. Hall végig elektromos gitáron játszik, Metheny emellett megszólaltat akusztikus gitárt, fretless klasszikus gitárt és híres 42 húrosán is játszik.

"Egyik fontos küldetésemnek tekintem felfedezni, mire képes egy gitár a jazzben, az improvizációban. Ahány ember, annyi különböző felfogás létezik a gitárról, magam rengeteg hangszert használtam az elmúlt több mint négy évtizedben és számos egészen kitűnő hangszerkészítő segített a különböző hangzások felfedezésében. A 42 húros egy bariton gitár, amelyből a zongorához hasonló hangokat lehet kicsiholni" - fejtette ki Pat Metheny tavaly júliusban az MTI-nek adott exkluzív interjúban, nem sokkal azelőtt, hogy Budapesten is bemutatta legújabb kompozícióit.

Az improvizáció külön kategóriát képvisel a lemezen, számozott címmel öt is található belőlük. Jim Hall 1955-ben az elsők között volt, aki a Chico Hamilton Quintet tagjaként szabad improvizációt rögzített lemezen, és Metheny is mindig nyitott volt erre, például amikor az azóta elhunyt Derek Bailey avantgárd dzsesszgitárossal készített felvételeket. A tizenhét számból négy Hall, négy Metheny szerzeménye és szerepel négy dzsesszstandard is, köztük Gershwin klasszikusa, a Summertime, amelyet szintén a pittsburgh-i koncerten rögzítettek. Ezen az elektromos gitár és az azt ellenpontozó akusztikus hangszer együttes megszólalása igazi csemege.

Pat Metheny eddig 18 Grammy-díjat gyűjtött be, hosszú pályafutása során több mint félszáz albumot készített. Tavaly októberben - triójával - már ötödször járt Magyarországon. Folyamatosan koncertezik, a jövő héttől Larry Grenadier basszusgitárossal duóban tíz állomásos távol-keleti turnéra indul. Augusztusban ismét együtt lép fel Jim Hall-lal, aki Metheny nyári zenei tábora és workshopja vendége lesz.

A két amerikai jazzgitáros újra megjelent, nemes egyszerűséggel Jim Hall & Pat Metheny című közös albumát a Nonesuch Records adta ki, Magyarországon a Magneoton/Warner forgalmazza.