Miközben erre készült, kétrészes németországi turnét bonyolított le, mesterkurzusokat és szólóestet adott. Szintén frissen jelent meg két lemeze, a preparált zongorás felvételeiből válogató tripla The Prepared Piano, illetve a Zeneakadémia Bayreuth-i vendégeskedése alkalmából rögzített Binder-Borbély koncert Bi-Bo-Ba címmel, tavasszal pedig felvételeket készít nagysikerű Retropolis című lemezének folytatásához. Bár nem ez az első zeneakadémiai nagytermi koncertje, mégis az első olyan, amit kifejezetten szerzői estként hirdettek meg. Először hallhatja itt a budapesti közönség az új Binder-kvartettet, a szóló részeken kívül pedig duózik régi partnerével, Borbély Mihállyal és egy tanítványával is. Először a napokban véget ért német turnéról kérdeztem.

- Németországban már sokat szerepeltem, ezért számítottam rá, hogy egyszer úgy indulok útnak, hogy kurzusokat is tartok. Stuttgartban a Zeneművészeti Főiskolán tartottam klasszikus zongoristáknak egy improvizációs kurzust, és egy előadást a polációs rendszerekről, a bartóki tengelyrendszerről és a legmodernebb dallamalkotási módszerekről.

- A skálákról szóló, Pozsár Mátéval közösen írt könyvét is bemutatta?

- Igen, vittem magammal belőle, de ez csak egy pici adalék volt az előadáshoz, hiszen a több mint hatszázmillió Reihe-től indulva a polációs rendszerek (az infra-, interpolációkból adódóan) a dallamalkotásban szinte végtelen számú lehetőséget nyújtanak. Ez a könyv viszont 2048 darab skáláról szól, így csak megemlítettem, hogy lehet skálákban is gondolkodni. Utána Darmstadtban az Akademie Für Tonkunst nevű, kortárs orientációjú zeneakadémián beszéltem ugyanerről, csak ott egészen más hallgatók voltak. Stuttgartban a délelőtti előadás után estig félóránként jöttek a növendékek.

- Tehát mesterkurzust is tartott.  

- Igen. A professzor, aki meghívott, azt mondta, hogy különösen azért elégedett, mert ennyi külsős vendég, mármint néző még sohasem jött el mesterkurzusra, mint most. Úgy látszik a téma érdekesnek tűnt számukra. A turné közben haza kellett jöjjek, mert a Müpában léptem fel a Concertóm első tételének bemutatóján a Dohnányi Zenekarral. Utána a Stuttgarti Magyar Intézetben adtam egy szólókoncertet. Másnap, 22-én Bayreuthban két tanítványommal közösen együtt léptem fel, Balogh Tamással, aki megnyerte a Creative Art improvizációs verseny díját és Molnár Bencével. Mindketten BA hallgatók a Jazz Tanszéken, másodévesek. Tamás zeneszerző, Bence zongora szakos, de mind a kettő járhatna a másik szakra is, mert nálunk a két dolog eléggé összeér, ugyanazon a magas szinten csinálják mind a két tárgyat mind a ketten.

- Önnél valamiféle szimbiózisba került a munkájának az a két része, hogy tanít és hogy koncertező zongoraművész-zeneszerző.

- Nagyon szépen kiegészíti ez a két dolog egymást, összeforrtak. Tanítványaimmal játszom is, miközben persze órán próbálunk négykezest, kétzongorást. Januárban volt a Müpában egy ilyen koncert, Káel Norberttel és Balogh Tamással léptünk föl. Ez a tanításból indult és koncertté forrta ki magát.

- Lesz egy hasonló része a március 8-i zeneakadémiai koncertnek is, ahol Varga Gáborral játszik.

 - Igen, csak ő magántanítványom, hosszú ideig járt hozzám. Ez a kapcsolat barátsággá nőtte ki magát, azóta rendszeresen együtt dolgozunk. A Müpában is játszott már, Lachegyi Máté és Pozsár Máté tanítványaimmal együtt.

- A koncertnek egyes számú közreműködője évtizedes duópartnere, Borbély Mihály. Lassan zenei ikrekké nőttek össze ebben a produkcióban.

- Ez egy nagyon régi barátság, a Retropolisszal indult. Misi ugyanolyan nyelven beszél, mint én. A népzenékben is otthon van, ugyanúgy, ahogy a jazzmuzsikában és a klasszikus zenében. Ez már akkor kiderült, amikor először leültünk együtt muzsikálni és szabadon improvizálni, egymás gondolatait, mondatait folytattuk, adtuk egymásnak a stafétát. Szinte ki tudom találni, hogy Misi mit játszik, amikor fölteszek egy kérdést, vagy fordítva, egymás gondolatait tudjuk folytatni.  

- Ez a duó a maga elmélyültségével együtt sem ad annyi lehetőséget, mint egy olyan zenekar, aminek Ön a motorja. Nem hiányzott már ez egy ideje? Mi volt a fő oka, hogy 2013-ban kiállt, és azt mondta, hogy most megint lesz Binder Kvartett, amire nagyon sok jazzrajongó felkapta a fejét?

- Elvállaltam másfél-két éve egy filharmóniai sorozatot, hogy gyerekeknek a jazzről előadást tartsak és muzsikáljak, telt házak előtt, mostoha körülmények között, tornatermekben, általános iskolákban, azonban ez mégis fantasztikus energiákat adott nekem. A turné során olyan mértékben összekovácsolódtunk, hogy az megalapozta az új kvartett létrehozását.

- Kíváncsi vagyok, mert tavaly nyáron ugyan már játszottak fesztiválokon, de én még nem hallottam az együttest.

- Igen, a Gyulai Jazzfesztiválon és a Zempléni Fesztiválon volt tavaly koncertünk.  

- Kik a kvartett további tagjai?

- Mindkettejüket tanítottam, és mind a ketten megnyerték a hangszerük tehetségkutató versenyét, 2012-ben Benkó Ákos a dobosokét, illetve Fonay Tibor 2013-ban a basszusgitárosokét. Benkó Ákost azóta ismerem, amióta bekerült az Liszt Ferenc Zeneművészeti Eegyetem Jazz Tanszékére. Elméletre tanítottam, láttam, hogy milyen gigászi léptekkel fejlődött, fanatikusan dolgozott, és fantasztikus zenésszé nőtte ki magát és már tanít a tanszéken dob főtárgyat. Ő a legfiatalabb főtárgytanárunk, bár Tálas Áron zongorista fiatalabb, de ő nem főtárgyat tanít. Ákos minden műfajban otthon van, fantasztikusan énekel, hihetetlen muzikális, és revelatív energiákat tud megmozgatni. Annak idején a régi kvartettemmel is így muzsikáltunk. Ha már muzsikálsz, akkor lángolni és égni kell. Sokszor hallani olyan produkciót, amit megtapsolsz, majd hazamész, és azt mondod, hogy végül is minden rendben volt, mégsem történt semmi. Mind a két fiatal muzsikus esetében az emberi tényezők voltak az elsődlegesek, és olyan szerencsés és kivételes helyzet állt elő, hogy az emberi és a zenészi képességek együtt vannak jelen. Fonay Tibi kitűnő muzsikus basszusgitáron és bőgőn egyformán, korrekt, megbízható, hihetetlen zenei memóriája van, gyorsan tanul, kitűnő partner a zenélésben, naprakész mindenféle stílusban. 

- Szóló fellépéseinek gyakran preparált zongorás része is van, ilyen felvételeinek dokumentációja most egy gyönyörű albumon is megjelent. Ha jól emlékszem, a Retropolis óta preparálja rendszeresen a hangszert.

- Nem, jóval előbb, már 1983 óta foglalkozom ezzel, a Retropolisban ugyan csak lefogott húrok voltak, de attól ez még igaz. Volt a munkásságomban egy pont, amikor sok szóló koncertet adtam, a kvartett időszaka után, amikor sokat dolgoztam Zalán Tibor költő barátommal. Tibinek volt egy verse, ami teljesen egybecsengett az én akkori érdeklődésemmel. Különböző népzenéket hallgattam és tanulmányoztam, így például jávai, gamelán, indiai, afrikai, balkáni zenéket. Zalán Tibor versében, aminek a címe Igor Stravinsky álma Bartókról, Bartók öregemberként ül a végtelen óceán partján és a kalapjával meri ki a vizet, hogy a kontinensek közelebb kerüljenek, és a kultúráik euforikus, boldog állapotban egyesüljenek. A zenei rétegeket akkor úgy raktam össze, hogy az afrikai, az indiai, az ázsiai elemek összekötő anyaga a mi európai zenénk legyen, mindezt a bartóki tengelyrendszerbe helyezve. Korábban már elkezdtem preparálni, hogy a zongorából olyan hangokat tudjak kicsalni, mint az afrikai dobzene vagy a jávai gamelán hangszerek hangjai. A mai napig is rendszeresen játszom preparált zongorás anyagaimból, Németországban is volt ilyen rész a szólóestjeimen. Munkásságom során ez párhuzamosan jelen van a zongorahangzással. Terveim szerint az akadémiai koncerten is lesz egy rövidebb ilyen rész, amellett, hogy a szóló koncertrészben preparálás nélkül is játszom majd. Duóban Varga Gáborral kétzongorás felállásban lépünk fel, a szünet utáni rész végig a kvartetté.

Binder Károly (zongora); Borbély Mihály (szaxofon); Benkó Ákos (dob),

Varga Gábor (zongora), Fonay Tibor (bőgő)
Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont