Jazz/World

Uniko, egy fűszeres finn koktél

2012.10.18. 11:19
Ajánlom
A világhírű Kronos Quartet a lehető legtágabban fogja fel a kortárs zene fogalmát. Öt év után újra Budapesten koncerteznek és a finn tangóharmonikás, Kimmo Pohjonen illetve ütőhangszeres társa, Samuli Kosminen közös művét, az Unikót szólaltatják meg a szerzők közreműködésével.

A Kronos éppen tíz éve debütált Budapesten. David Harrington, a kvartett alapítója és vezetője a bemutatkozás alkalmából egy interjúban elmondta akkor - s ezt azóta is hangsúlyozza -, hogy nem akarja beskatulyázni zenéjüket. Szabadon akar választani minden egyes alkalommal, nem akarja magát és az együttest semmilyen irányba lekötni vagy elkötelezni. Azt viszont elismerte, hogy ebben az egyre inkább széthulló világban igenis a céljai között szerepel, hogy távoli dolgokat kössön össze, szokatlan vonatkozási pontokat állítson fel. Ebből az aspektusból sok minden érthetővé válik, amire a Kronos Quartet az utóbbi nagyjából két évtizedben vállalkozott - bátrabban, mint bármilyen kamaraegyüttes őelőttük. A Kronos mint intézmény, non-profit egyesületén keresztül nagy jelentőségű megrendelője kortárs műveknek, 1973-es megalakulásuk óta több mint hétszázötven kompozíciót dedikáltak nekik zeneszerzők a világ minden tájáról. Töretlen pályájuk egyik csúcspontja volt a tavalyi év, amikor Európában a Polar-díjat, az Egyesült Államokban az Avery Fisher-díjat vehették át.

Amint azt öt évvel ezelőtti, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben tartott koncertjükön is megmutatták, nemcsak a vonósnégyes hagyományos, kötött szerepéből bújtak ki, hanem perspektívájukat kitágították a korábban periferikusnak vagy egzotikusnak tekintett országokra, kultúrákra is. Korábban, miután kiépítették a huszadik századi klasszikusokból és kortárs szerzőkből álló repertoárjukat, a Kronos leginkább a műfaji határok átlépését ambicionálta, integrálták profiljukba az olyan jazz muzsikusok darabjait, mint Ornette Coleman, Charles Mingus és Thelonious Monk, továbbá olyan legendák zenéjét, mint Jimi Hendrix és Meredith Monk. Később a posztkolonializmus utolsó bástyáit is lebontották azáltal, hogy az azeri énekes Alim Qasimov, a virtóz pipa (kínai, lanthoz hasonló hangszer) játékos, Wu Man és a bollywoody filmzenék legendás énekese, Asha Bhosle az amerikai és európai klasszikus zenei koncerttermekben szerepelhettek velük. A sor még hosszan folytatható, mindenesetre érdemes emlékeztetni arra, hogy negyvenöt eddig megjelent lemezük közül az egyiken Márta István kompozíciója is megtalálható, valamint, hogy az egyik kortárs szerző azok közül, akikkel rendszeresen dolgoznak, Aleksandra Vrebalov, akinek Újvidékre, szülővárosára utal Pannonia Boundless című műve.

Négy teljes évtizedet átölelő pályájukat, melyen mindezidáig csak két tagcsere történt (mindkettő a csellista poszton), nehéz néhány sorban áttekinteni. Általában ősbemutatókat dokumentáló rengeteg lemezük, évekre előre teleírt koncertnaptáruk bizonyos csomópontok köré rendeződik. Az egyik ilyen az Uniko, mely egy olyan projekt, melynek alkotói folyamata nem csak addig tartott, ameddig a megrendelt, majd elkészült művet bepróbálták, és 2004-ben Helsinkiben nagy sikerrel megtartották az ősbemutatót. Játszották Moszkvában, Moldéban (Norvégia) és a New York-i Bam Next Wave Fesztiválon, ahol bábelőadás részeként is előadták. Ezután lemezre is felvették, ami végül tavaly jelent meg. De közben az előadás vizuális elemekkel, fényhatásokkal és videovetítéssel is bővült, a hét tételes darab történéseit így egy további dimenzióban is átélhetővé tették.

A negyvennégy éves Kimmo Pohjonen egy olyan finn faluból származik, ahol a tangóharmonika élő népzenei hagyomány, sőt, a játékosoknak külön klubja volt. Apjától kapta első, gombos harmonikáját tíz évesen, azért olyat, mert a zongorabillentyűst túl nehéznek gondolta fia számára. Ezzel a fiú pályaválasztása el is dőlt, Helsinkibe ment a Sibelius Akadémiára. Amikor azonban tanulmányai alatt meghallotta a Niekku hagyományőrző együttest és harmonikásukat, Maria Kalaniemit, vissza akart térni a népzenéhez, és Maria tanárához, Heikki Laitinenhez kezdett járni. Az Akadémia elvégzése után aztán végképp saját útjára lépett, azóta a finn avantgárd és pop valamint népzene egyaránt kiemelkedő képviselőjeként tartják számon.

Amikor Pohjonen fellépett a Koppenhágai Jazzfesztiválon 2007-ben, azt nyilatkozta a svéd tévének, hogy a Sibelius Akadémián mindig az mondták neki a tanárai: legyen nyugodt, ne játsszon túl hangosan, maradjon kiegyensúlyozott. Diploma után aztán valami olyat akart csinálni, amitől leesik az emberek álla, ami igazán feldobja őket. Olyan nagy energiák szabadultak fel benne játék közben, hogy többször is széttépte a hangszerét. Persze, azt is tudja, hogy mire való a piano hangerő, de Pohjonenre inkább jellemzőek a kirobbanó energia pillanatai. Úgy gondolkozik, hogy minden nap meg akar találni valamilyen újdonságot, hangzásbeli vagy technikai megoldást. Öt éven keresztül volt tagja a Toni Rossi & Sinitaivas rockzenekarnak, és közben rendszeresen dolgozott ütőhangszeres társával, Samuli Kosminennel, aki samplert és más elektronikát is kezel koncertjeiken, közös produkcióik általában Pohjonen Kluster néven futnak. Pohjonen viszont nem szívesen adja fel a természetes, akusztikus hangzást, bár különböző újításokat ő is bevezetett hangszerének mikrofonozásában és egyéb technikai dolgokban. Az ötgombsoros és másfajta harmonikákon kívül Pohjonen ütőhangszereken is játszik néha, például marimbán.

A rengeteg különböző hatást, tangót, repetitív motívumokat, kelta és északi népzenei elemeket és még sok minden mást szintetizáló Uniko című darabban ráadásul vokálozik is, ebben is a népi gyökerek törnek a felszínre. A vonósnégyes és a két szólista, meg az elektronika, amely minden akusztikusan, élőben megszólaltatott hangszerből merít, fantasztikus, nagyzenekari tágasságú hangzást képes olykor elővarázsolni. De a koncert előadása alatt nem kell attól tartani, hogy nem követhető szemmel is, ahogy megszólaltatják a zenét, mert az elektronikát, samplinget csak mértéktartóan alkalmazzák. A Uniko hatalmas dinamikai kontrasztjai, változatos tételei, sokféle zenei világból kevert koktélja különleges élményt ígérnek.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Kiderült, kik ők: Kult50 – A kultúra 50 arca

Megvan A kultúra 50 arca, a legújabbak, akik 2018-ban „pörgették a magyar kultúrát”, és jelentős teljesítményük miatt tíz kategóriában bekerültek az idei Kult50-be. A Fidelio kiadványát és egész évre kiterjedő programját ma délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban.
Klasszikus

"Tartozunk Bartóknak és Kodálynak" – Rohmann Ditta és a Söndörgő a Kult50-ben

Indul a Kult50 videósorozata! Hetente két alkalommal jelentkezünk videóval, melyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit. Az első részben Rohmann Ditta csellóművészt és Eredics Benjamint, a délszláv népzenét játszó Söndörgő zenekar egyik tagját ültettük le beszélgetni, akik korábban soha nem találkoztak személyesen.
Klasszikus

Balogh Eszter: „Nem nyerni akartam, hanem hatni a közönségre!”

Elsöprő győzelmet aratott a londoni Hӓndel Énekversenyen Balogh Eszter mezzoszoprán. Megosztotta velünk a megmérettetésen szerzett tapasztalatait, gondolatait az opera szerepéről napjainkban, és azt is elárulta, hogy mi a célja az énekléssel.
Klasszikus

Túlélte a Notre Dame orgonája, de nem tudjuk, meg fog-e szólalni

A hangszerben három-négy évszázad orgonaépítői tapasztalata egyesült, különlegessége éppen a korában rejlett. Szívfájdító belegondolni, hogy lehet, soha nem fog megszólalni.
Plusz

Lángolt a Notre-Dame

Hétfő délután a fa tetőszerkezet kapott lángra a renoválás alatt álló katedrális - valószínűleg éppen a felújítással összefüggésben. A tűz gyorsan terjedt az egész épületben. Egy torony és a tetőszerkezet egy része is beomlott. A párizsiak döbbent csendben vagy vallásos énekeket énekelve álltak az utcán és figyelték az eseményeket.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Szerelmes Chagall – Horgas Eszter és Bálint András estje

A mester életútját követve orosz, zsidó, francia és amerikai klasszikus és jazz zeneművekből válogatott bravúros feldolgozásokat hallhat a közönség május 25-én az Urániában.
Jazz/World hír

A spanyol királyi család is elismerően nyilatkozott a Snétberger-módszerről

A Nemzetközi Roma Napon, április 8-án vette át a Spanyol Roma Kulturális Intézet díját (Nuevos Creadores) Snétberger Ferenc a Spanyol Nemzeti Múzeumban, a Pradóban, ahol a királyi család tagjai is gratuláltak a Felsőörsön zajló tehetséggondozáshoz.
Jazz/World interjú

„Ha valaki nem őszinte, az a jazzben erősen kiütközik” - Interjú Oláh Krisztiánnal

A zongorista Oláh Krisztián mindössze 23 éves, de már nyolc éve profi zenészként működik. Azt meséli, most jött el az a pillanat, amikortól kezdve tudatos szeretne lenni a mindennapokban és a zenekarvezetésben egyaránt.
Jazz/World interjú

Szőke Nikoletta újabb saját dallal ostromolja a jazz és pop közötti falat

Néhány napja debütált a sztenderd-éneklés és scat egyik legnagyobb hazai kiválósága, Szőke Nikoletta harmadik saját szerzeménye, melynek kapcsán nekünk is mesélt a dalszerzés belső folyamatáról.
Jazz/World kritika

Szabadon illeszkedő rétegek

A zene lehet szórakozás, vagy szolgálat, mindkét esetben szerencsésebb, ha a közreműködők a feladatot veszik komolyan, mintsem saját magukat. Gyémánt Bálint új triója a kivagyiság helyett a zenében szeret megfürödni, ezzel pedig a közönségnek is megkönnyíti, hogy azzal törődjön, amiért a BJC-be érkezett április 10-én.