A Ráció nemzete és érzéki népség, sértő fölényesség és az udvarias érintkezés eleganciája, a latinos rend és a forradalmak hazája: a külvilág, s köztük mi, magyarok is rendszerint ilyen és ehhez hasonló kettősségek és nyilvánvaló, de egyszersmind kreatív ellentmondások világának látjuk Franciaországot. Az országot, amely több száz évvel ezelőtt elérte, hogy a világ (egyik) közepének tekintsük, legyen szó akár az irodalomról, a festészetről, a női divatról, vagy éppen a gasztronómiáról. Ennek következtében azután a „franciás” jelző használata is rendszerint valami imponálót, könnyedségében is stílusosat kíván érzékeltetni. Ez a megszokás, ám hogy a 21. század második évtizedének derekán voltaképpen milyen is az a „franciás”, s hogy miből is áll össze mindaz, amit francia stílusként vélünk azonosítani, azt megmondani már jóval keményebb dió. Ami bizonyos: az összetevők között váltig ott lelhetjük az áttekinthetőségre és letisztultságra való törekvést, a kulturális önbizalom és a nyitottság elegyét, s azt a gyorsan reagáló frissességet, amely a divatok, s korántsem csupán az öltözködési divatok irányítóivá emelte a franciákat. A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös fesztiválsorozatának idei eseményei azonban ennél jóval árnyaltabb és gazdagabb, mi több, zavarba ejtően gazdag képet rajzolnak majd elénk a francia művészet és a francia civilizáció világáról.
Paris Combo (Fotó/Forrás: Jorge Fidel Alvarez)
„MUSICIEN FRANÇAIS” – így jellemezte önmagát Claude Debussy, s ezzel az egyszerre szerény és nagyon is önérzetes megfogalmazással az utókor is mélyen egyetért. Így azután ki más szerzeményével indulhatna Fischer Iván és a Fesztiválzenekar koncertje, mint az övével, hogy aztán a Mallarmét is megidéző Egy faun délutánja nyomában Ravel, a százötven éve született Erik Satie és a száz esztendeje született, s alig pár éve elhunyt Henri Dutilleux is szerephez jusson a szeptember 23-i, 24-i és 26-i koncertek programján. Éppily magától értődő, hogy a BFZ Barokk Együttesének szeptember 22-i hangversenyén hangversenyén pedig Jean Philippe Rameau lesz a főszereplő, hogy mellette azért két felfedezésünkre igencsak érdemes barokk mester, André Campra és a „szcenikus szimfóniájával” képviselt Jean Féry Rebel is feltűnjön. A BFZ Kortárs Együttese azután (szeptember 25-én) újra ráirányítja majd figyelmünket a – Pierre Bouleztől némiképp leárnyékoltan is jelentős – komponistára, Dutilleuxre, valamint a hetvenesztendős Gérard Griseyre és a francia fővárosban élő görög mesterre, Georges Aperghisra.
Ha tősgyökeres francia műfajt keresnénk, elsőre szinte bizonyosan a sanzon jutna az eszünkbe, s igazunk lenne. Így aztán egészen természetes, hogy a párizsi életérzés és flaszterköltészet e zenés megdicsőülései sem hiányozhatnak a fesztivál programjáról. A Mózes Tamara Trió szeptember 24-i koncertje például teljes egészében a sanzon párperces drámákat teremtő műfaja előtt tiszteleg majd, s ne feledjük: ezekben a napokban Budapestre várjuk a sanzon két idős klasszikusát, a zeneszerző Michel Legrand-t, illetve a Belfegor című hatvanas évekbeli tévésorozat révén egykor a teljes magyar férfilakosság által rajongott énekesnőt, a „Saint-Germain-des-Prés múzsáját”, azaz Juliette Grécót is.
Juliette Gréco (Fotó/Forrás: Jean-Marc Lubrano)
A Párizsban alkotó hellén zeneszerző említése máris továbbsegíti programseregszemlénket a francia kultúra tán legvonzóbb vonulatait, a befogadás készségét és az örök intellektuális csáberőt érzékeltető események elősorolásához. Lucien Hervé, azaz a hódmezővásárhelyi születésű Elkán László fotóinak kiállítása éppúgy e kultúra integráló erejét és sokszínűségét bizonyítja majd, mint a franciáknak oly sokat köszönő világzene kompozíciói a Parno Graszt és a Latcho Drom közös szeptember 24-i koncertjén, vagy ugyanaznap az ezeregy hatást befogadó és összeötvöző breton együttes, a La Gâpette, netán a tagjait Ausztráliától Madagaszkárig összeválogató Paris Combo produkciója. (Hasonlóan változatos nemzetiségi összetétel jellemzi egyébiránt a nagy francia jazzhegedűs, JeanLuc Ponty zenekarát is, akiket majd szeptember 27-én hallhatunk vezetőjükkel együtt örömzenélni.) S persze itt lehet és kell említenünk a világhírét Párizsban megszerző és tovább öregbítő Igor Stravinsky nevét is, aki A katona története francia nyelvű előadásával jut majd a kiskamasz közönség elé a Fesztivál Színházban.
S habár születését tekintve kifogástalan francia arisztokrata volt, a századvégi századfordulós párizsi művészvilág, s egyáltalán a francia kultúra elfogulatlanságát bizonyítja Henri de Toulouse Lautrec pályafutása meg egykorú és posztumusz kultusza is. A bohém gróf litográfiáit most a Zászlótérben láthatják az érdeklődők, míg fizikai valójában törpe, művészi jelentőségében óriás alakját a Gergye Krisztián Társulat szeptember 23-i bemutatója, a Lautrec táncolni fog című cabaret grotesque idézi majd.
hírlevél
