A Vajdaság (Délvidék) Szerbia területének északi része, a Szávától északra, a Dunától keletre. Egységei a Bácska, a Bánát és a Szerémség, a hajdani Bács-Bodrog, Torontál, Temes és Szerém megyék. A magyarság északkeleten nagyobb, összefüggő tömbben él, dél és nyugat felé haladva szórványokban. Létszáma 250 000 főre becsülhető, bár a legutóbbi délszláv háború óta sokan elmentek. A török leverése után a magyarok újratelepítése az 1700-as évek közepétől folyt; az itt letelepedett magyarság a nyelvterület legkülönbözőbb részeiről származik. Tarka eredetű a Vajdaság egész népessége is: szerbek, magyarok, románok, szlovákok, csehek, ruszinok, bunyevácok, bolgárok és még számos más nemzetiség él itt kisebb-nagyobb számban. A németeket a II. világháború után kitelepítették, helyettük szerb telepesek jöttek. A terület magyar népzenéjének kutatása több-kevesebb intenzitással az 1940-es évektől folyik. Az itteni népzenében a nagy magyar népzenei dialektusok közül három is jelen van: az alföldi, az erdélyi és a dunántúli. A jelentős népzenekutatás ellenére is meglehetősen sok a területi és műfaji „fehér folt", a kis mennyiségű hangszeres felvétel is csak a tánc- és egyéb gyűjtések kapcsán került szalagra. Az Új Pátria sorozat keretében első ízben adható közre egy lemezre való délvidéki hangszeres népzene négy településről; Hertelendyfalva, Versec, Magyarszentmihály és Torontáloroszi a Tisza bal partján, a bánáti részen fekszik.

A Fonóban felvett zeneszámok, sajnos, már nem illusztrálják a legjellemzőbb bukovinai dallamhagyo-mányt, de válogatásunkban igyekeztünk sajátos aldunai anyagot bemutatni. Közülük a menettáncok (1-3.) ma is élő, aldunai szignáldallamok tréfás szövegekkel. Dallamaik nem kifejezetten régi stílusúak, de még nem is új stílusúak. Az „A kutyának tarka lába" kezdetű vornyik tánc a nemrégen még élt farsangtemetési szokás elmaradhatatlan velejárója. A vornyik (vőfély-vezető) irányítja a táncosokat, bármit csinál, a többinek is utánoznia kell (pl. ablakon megy ki, egy bámész nézőt megcsókol stb.). A „Tarka-barka rokolyának" kezdetű, kanásztánc ritmusú dallam az általánosan ismert oláhos bukovinai változata, de magát a kanásztáncot nem ismerték már Kiss Lajos gyűjtéseinek idején sem. Csárdást táncolnak az „Édesanyám, ha meguntál tartani" kezdetű, általánosan elterjedt dallamtípus helyi változatára (1.) és a katonadalra is (5.). Ez az új stílusú katonadal egyénien, „bukovinaiul" szól ebben az előadásban. Ha jellemző régi dalaik többségét el is felejtették bukovinai székelyeink, székely nyelvjárásuk ma is töretlen, eleven. 

A lemezsorozat ide kattintva vásárolható meg.