Jazz/World

Vakrepülés Juhász Gáborral

2009.09.15. 11:06
Ajánlom
A Vakrepülés, azaz a Blindfold Test az amerikai Down Beat magazin által elindított zenehallgatási próba, illetve játék: egy jazzmuzsikusnak különböző zeneszámokat kell kitalálnia, véleményeznie, értékelnie, s esetleg a felvételeken hallható zenészeket beazonosítania anélkül, hogy előzőleg bármilyen információt kapna róluk. Ezúttal Juhász Gábor vállalta a vakrepülés-próbát.

Juhász Gábor Budapesten született 1968-ban. Az anyai ágon észt származású gitárművész Pécsett nőtt fel. Bátyja a szülőkhöz hasonlóan a mérnöki pályát választotta, Gábor azonban 1988-ban Budapestre költözött, itt folytatta zenei tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában (Babos Gyula növendékeként), majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.

Alapító tagja volt a Pangea zenekarnak és a Tin-Tin Quartetnek, közreműködött a Binder Quartetben, a Bosambóban, az Off Course-ban, a Balázs Elemér Groupban, a Mirrorworldben és a Dés László vezette szeptettben. Játéka hallható többek között Téli Márta és Marozsán Erika albumain. Már a 2000-es évek elején több lemezen játszott együtt világsztárokkal (Erik Truffaz, Charlie Mariano), 2004-ben pedig a BMC adta ki a Palle Mikkelborg norvég trombitással közösen készített 60/40 című albumát. Ezt 2007-ben a Fények követte Papesch Péterrel és Borlai Gergővel. A szintén 2007-ben megjelent Szájról szájra albumon három népdal-énekesnővel - Herczku Ágnessel, Szalóki Ágival és Bognár Szilviával - dolgozott együtt. Legutóbbi saját lemezének az 1978 címet adta.

A kifinomult stílusáról és esztétikai érzékenységéről ismert gitáros a magyar jazzélet szinte valamennyi fontos szereplőjével állt már egy színpadon. Ma is rendszeresen koncertezik, valamint zeneoktatással foglalkozik. Jó néhány volt növendéke szerzett magának hírnevet a jazzben vagy más zenei műfajban. Több tucat lemez őrzi a játékát, e kiadványok egyes szerzeményei, alkalmasint az egész lemezkompozíció szintén őt dicséri. Lassan dolgozik, albumai mindig kiérleltek, hosszú és fáradságos munka végtermékei. Zenéi többnyire melankolikus karaktert sejtetnek; az emberi kommunikációban ugyan humor, sőt irónia jellemzi, ez mégsem szűrődik át a zenéjébe. Alkotóművészként azt vallja, dalaival szeretné hozzásegíteni hallgatóit problémáik átlátásához, esetleg megoldásához.

HERB ELLIS: Somebody Loves Me (az Ellis In Wonderland című lemezről, Norgran, 1955. Ellis: gitár; Harry „Sweets" Edison: trombita; Jimmy Giuffre: baritonszaxofon; Oscar Peterson: zongora; Ray Brown: bőgő; Alvin Stoller: dob).

Az illető úgy gitározik, mint John Pizzarelli. Olyasvalaki, aki nagyon komolyan veszi a régiek stílusát. Száraz gitárhang. Relatíve új felvételnek hallom. Nat King Cole triójában szólt hasonlóan a hangszer. Magyarországon Gyafi (Gyárfás István - a szerk.) tudja ezt nagyon jól játszani. [A felvétel dátumának elhangzása után:] A korai Jim Hallnál is hallottam ilyesmit. De lehet akár Burrell, Kessel, esetleg Herb Ellis. Mindannyian azt folytatták, amit Charlie Christian elkezdett, bármelyikük lehet, akit hallunk. Mindenesetre egy Gershwin-dalról van szó. [Herb Ellis nevének elhangzása után:] Szóval ő az! A Peterson-trióval sokat hallgattam őt gyerekkoromban. Később jött Joe Pass, és valahogy elhomályosította Ellis hírnevét. Egyébként épp a napokban vettem egy olyan gitárt, amilyenen ő játszott. Azért is bizonytalankodtam ennyit, mert bevallom: nem vagyok nagy lemezhallgató. Napjában egynél több lemezt nem bírok végighallgatni, és az a zene se feltétlenül jazz. Ma például Bob Dylant hallgattam, és nagyon élveztem. Napi tizenkét órát foglalkozom zenével, ezután kikapcsolódásként zenét hallgatni már perverzió volna.

FRED FRITH: Fell (az Eleventh Hour című lemezről, Winter & Winter, 2003. Frith: gitár; Arditti String Quartet).

[A zene közben:] Ha ezt a zenét gitáros szerezte, akkor Terje Rypdalra kell gondolnom, ő írt többször efféle vonós hátterű zenét, amely ráadásul nagyon skandináv. Szeretem a felvételeit, mert érdekes muzsikus. Sok szállal kapcsolódik a kortárs zenéhez, akárcsak közös zenésztársunk, Palle Mikkelborg. De az is elképzelhető, hogy nem Rypdal játszik, hanem David Torn. [Fred Frith nevének elhangzása után:] Életemben nem hallottam a nevét. Talán nem is meglepő.  

ERNEST RANGLIN: Surfin' (a Surfin' című lemezről, Tropic, 2005. Ranglin: gitár; Michael Fletcher: basszusgitár; Robbie Lyn: orgona; Desi Jones: dob; Derrick Stewart: ütőhangszerek).

[Néhány taktus után:] Létezik egy figura, az a neve, hogy Ernest Ranglin. Ő találta fel a ska zenét. Hazudnék, ha a kedvenc gitárosaim közé sorolnám. Ez itt nyilván ő. Nyugodtan leveheted a lemezt. Azt is meg kell mondjam, nem vagyok feltétlen híve a jazzgitározásnak. Nagyon szeretem a gitárt, jazz-zenész vagyok és nagyon szeretek gitározni, de nem feltétlenül a jazzgitározás érdekel. Például mostanában olyan gitáron játszom, egy Telecasteren, amilyet a country-muzsikusok használnak.

UWE KROPINSKI: Indecision (a Made With Friends című lemezről, Jazzwerkstatt, 2005. Kropinski: gitár; David Friesen: bőgő).

Először Ralph Townerre gondoltam, de nála a gitárhang sokkal szebben szól. Valószínűleg elektromos gitáros lehet ez a játékos, aki most akusztikus hangszeren próbálta ki magát. Mick Goodricknak vannak hasonló felvételei. Elképzelhető, hogy Wolfgang Muthspielt hallottuk, az osztrák Goodrick-tanítványt. [Uwe Kropinski nevének elhangzása után:] Őt nem ismerem, most hallom először a nevét.  

  

JOHN ABERCROMBIE: Jazz Folk (a Structures című lemezről, Chesky, 2006. Abercrombie: gitár; Eddie Gomez: bőgő; Gene Jackson: dob).

[Néhány taktus után:] Ez vagy John Abercrombie, vagy valaki, aki őt utánozza. Közel áll hozzám, amit Abercrombie csinál: nagyon kulturáltan gitározik, a modulálásai sosem öncélúak. Kedvelem a játéka folyékonyságát is. Ő szintén Charlie Christianig és Django Reinhardtig megy vissza a tradícióban, és erre az alapra épít valami nagyon modernet. Igen művelt zene, melyet igazából csak a kifinomultabb közönség élvez. Olyanok a számai, mintha csendéleteket festene. Emberként is szimpatikus egyébként, szerény és fanyar humorú. Az szintén imponál, milyen hosszú ideje kitart az ECM kiadó mellett (és az mellette), pedig a lemezei bizonyára nem annyira eladhatók, mint Keith Jarrett vagy Jan Garbarek albumai.  

KENNY BURRELL: Asphalt Canyon Blues (a Togethering című lemezről, Blue Note, 1985. Burrell: gitár; Grover Washington, Jr.: szopránszaxofon; Ron Carter: bőgő; Jack DeJohnette: dob; Ralph MacDonald: ütőhangszerek).

A bőgős stílusa Brian Brombergére emlékeztet. A szaxofonos pedig Grover Washington lehet. Ő néha nyálas, mégis kedvelem: szívvel-lélekkel csinálja ezt az iparos munkát. A gitározás nagyon szép. Szerintem Kenny Burrell. Mindig elég bluesos és mocskos a játéka, mégis átgondolt és elegáns, bármit is játszik.

JAREK ŚMIETANA: African Lake (az African Lake című lemezről, Starling S.A., 1999. Śmietana: gitár; Gary Bartz: altszaxofon; Cameron Brown: bőgő; Adam Czerwiński: dob; Jeremy Pelt: trombita; Leopoldo F. Fleming: ütőhangszerek).

Jó gitáros egy jó zenekar élén, de nem ismerem fel. [Jarek Śmietana nevének elhangzása után:] Csak egyetlen lemezét hallottam korábban, amelyen John Abercrombie-val duóban játszik. Itt nem volt elég felismerhető a stílusa.

JEAN-PAUL BOURELLY: Thinkin' Bout Money (a Blackedelic-Blu című lemezről, DIW, 1994. Bourelly: gitár, ének; Blue Black: rap; Mark Peterson: basszusgitár; Alfredo Alias: dob).

Jean-Paul Bourelly. Izgalmas figura. Voltam egy koncertjén Berlinben Dresch Misivel, akkor szintén két rapperrel dolgozott. Még arra is emlékszem, hogy aranyszínű Framus gitáron játszott. Egyes sztárok nem törekszenek arra, hogy a nagy világcégek - a Fender vagy a Gibson - gyártmányait használják. Különleges koncepciókat alkalmaz, azon a lemezen is, ahol Archie Shepp a partnere.

WOLFGANG MUTHSPIEL: Dance 4 Prince (a Black & Blue című lemezről, EmArcy, 1986. Muthspiel: gitár; Tom Harrell: szárnykürt; George Garzone: tenorszaxofon; Larry Grenadier: bőgő; Alex Deutsch: dob; Don Alias: ütőhangszerek).

[A zene közben:] Jó zene. Nem nagy világklasszis, akit hallunk, talán Wolfgang Muthspiel lehet. Ő egy generációba tartozik Kurt Rosenwinkellel. Annak idején azt hittem, Muthspiel lesz a nagyobb sztár, aztán mégis Rosenwinkelből lett a népszerűbb muzsikus.

EDDIE LANG: April Kisses (a The Quintessential Eddie Lang 1925-1932 című lemezről, Timeless, 1997. Lang: gitár; Arthur Schutt: zongora).

Ez az illető nagyon jól gitározik, és a lemez is meglepően szépen szól. A harmincas években vették fel? Django nem lehet, ő egészen másképp penget. Eddie Lang? Őt még hallotta élőben Django, és a Lang-Venuti kettős visszaköszön a Reinhardt-Grappelli felvételeken. Djangónak sokkal erősebb a vibratója. Ez a játék inkább olaszos eredetű, argentin ízekkel. Langnak gyönyörűek voltak a szűkítettjei.  

A Vakrepülés felvétele 2009. szeptember 9-én készült. Szerkesztette: Máté J. György.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Klasszikus

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Könyv

Nyáry Krisztián: Nem a politika, hanem az olvasó fogja eldönteni, milyen könyvet vesz a kezébe

A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója szerint hiába erőlködnek a jobboldali, kormánypárti ideológusok, nem lehet az olvasók nélkül lecserélni az irodalmi kánont. És végső soron nem számít az író politikai beállítottsága, csak az, hogy milyen szöveget írt.
Klasszikus

Előkerült még egy hangfelvétel, amelyen Rahmanyinov játszik Rahmanyinovot

A Szimfonikus táncok című művének zenekari próbái idején a zeneszerző a zongorához ült, hogy demonstrálja, hogyan képzeli a darabot. Ennek a felvétele jelent most meg.
Könyv

950 személy számára állítottak ki igazolást arról, hogy Arany János rokona

Nem várt fordulat az Arany-kutatásban: az egyházi anyagkönyvek vizsgálata alapján akár 2000 élő rokona is lehet a költőnek, igaz, mind oldalági.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Elhunyt a Keresztapában is szereplő jazzénekesnő

Morgana Kinget a legtöbben Don Vito feleségeként ismerik a Keresztapában. A Grammy-jelölt jazzénekesnő 87 évesen hunyt el.
Jazz/World ajánló

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg augusztusban!

Júliusban indult sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent vagy megjelenés előtt álló magyar és külföldi kiadványok közül. Augusztusi válogatásunk már jellemzően az őszi hangulatra készít fel bennünket.
Jazz/World örökség

Kitagadták az örökségből Jean-Michel Jarre-t

Filmzeneszerző édesapja mindent a negyedik feleségére hagyott, Jean-Michel Jarre és féltestvére, Stéphanie azonban nem nyugszanak bele a dologba.
Jazz/World ünnep

Elkészült a Kossuth téri ünnepség és a tűzijáték zenéje

Az István király dicsérete című mű zeneszerzője Szarka Tamás, a Ghymes együttes alapító tagja, szólistaként Miklósa Erika operaénekesnő hallható.
Jazz/World söndörgő együttes

Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band

Varázslatos zenei szikraként érkezik a szentendrei MűvészetMalomba augusztus 17-én a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band.