Jazz/World

Vakrepülés Juhász Gáborral

2009.09.15. 11:06
Ajánlom
A Vakrepülés, azaz a Blindfold Test az amerikai Down Beat magazin által elindított zenehallgatási próba, illetve játék: egy jazzmuzsikusnak különböző zeneszámokat kell kitalálnia, véleményeznie, értékelnie, s esetleg a felvételeken hallható zenészeket beazonosítania anélkül, hogy előzőleg bármilyen információt kapna róluk. Ezúttal Juhász Gábor vállalta a vakrepülés-próbát.

Juhász Gábor Budapesten született 1968-ban. Az anyai ágon észt származású gitárművész Pécsett nőtt fel. Bátyja a szülőkhöz hasonlóan a mérnöki pályát választotta, Gábor azonban 1988-ban Budapestre költözött, itt folytatta zenei tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában (Babos Gyula növendékeként), majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.

Alapító tagja volt a Pangea zenekarnak és a Tin-Tin Quartetnek, közreműködött a Binder Quartetben, a Bosambóban, az Off Course-ban, a Balázs Elemér Groupban, a Mirrorworldben és a Dés László vezette szeptettben. Játéka hallható többek között Téli Márta és Marozsán Erika albumain. Már a 2000-es évek elején több lemezen játszott együtt világsztárokkal (Erik Truffaz, Charlie Mariano), 2004-ben pedig a BMC adta ki a Palle Mikkelborg norvég trombitással közösen készített 60/40 című albumát. Ezt 2007-ben a Fények követte Papesch Péterrel és Borlai Gergővel. A szintén 2007-ben megjelent Szájról szájra albumon három népdal-énekesnővel - Herczku Ágnessel, Szalóki Ágival és Bognár Szilviával - dolgozott együtt. Legutóbbi saját lemezének az 1978 címet adta.

A kifinomult stílusáról és esztétikai érzékenységéről ismert gitáros a magyar jazzélet szinte valamennyi fontos szereplőjével állt már egy színpadon. Ma is rendszeresen koncertezik, valamint zeneoktatással foglalkozik. Jó néhány volt növendéke szerzett magának hírnevet a jazzben vagy más zenei műfajban. Több tucat lemez őrzi a játékát, e kiadványok egyes szerzeményei, alkalmasint az egész lemezkompozíció szintén őt dicséri. Lassan dolgozik, albumai mindig kiérleltek, hosszú és fáradságos munka végtermékei. Zenéi többnyire melankolikus karaktert sejtetnek; az emberi kommunikációban ugyan humor, sőt irónia jellemzi, ez mégsem szűrődik át a zenéjébe. Alkotóművészként azt vallja, dalaival szeretné hozzásegíteni hallgatóit problémáik átlátásához, esetleg megoldásához.

HERB ELLIS: Somebody Loves Me (az Ellis In Wonderland című lemezről, Norgran, 1955. Ellis: gitár; Harry „Sweets" Edison: trombita; Jimmy Giuffre: baritonszaxofon; Oscar Peterson: zongora; Ray Brown: bőgő; Alvin Stoller: dob).

Az illető úgy gitározik, mint John Pizzarelli. Olyasvalaki, aki nagyon komolyan veszi a régiek stílusát. Száraz gitárhang. Relatíve új felvételnek hallom. Nat King Cole triójában szólt hasonlóan a hangszer. Magyarországon Gyafi (Gyárfás István - a szerk.) tudja ezt nagyon jól játszani. [A felvétel dátumának elhangzása után:] A korai Jim Hallnál is hallottam ilyesmit. De lehet akár Burrell, Kessel, esetleg Herb Ellis. Mindannyian azt folytatták, amit Charlie Christian elkezdett, bármelyikük lehet, akit hallunk. Mindenesetre egy Gershwin-dalról van szó. [Herb Ellis nevének elhangzása után:] Szóval ő az! A Peterson-trióval sokat hallgattam őt gyerekkoromban. Később jött Joe Pass, és valahogy elhomályosította Ellis hírnevét. Egyébként épp a napokban vettem egy olyan gitárt, amilyenen ő játszott. Azért is bizonytalankodtam ennyit, mert bevallom: nem vagyok nagy lemezhallgató. Napjában egynél több lemezt nem bírok végighallgatni, és az a zene se feltétlenül jazz. Ma például Bob Dylant hallgattam, és nagyon élveztem. Napi tizenkét órát foglalkozom zenével, ezután kikapcsolódásként zenét hallgatni már perverzió volna.

FRED FRITH: Fell (az Eleventh Hour című lemezről, Winter & Winter, 2003. Frith: gitár; Arditti String Quartet).

[A zene közben:] Ha ezt a zenét gitáros szerezte, akkor Terje Rypdalra kell gondolnom, ő írt többször efféle vonós hátterű zenét, amely ráadásul nagyon skandináv. Szeretem a felvételeit, mert érdekes muzsikus. Sok szállal kapcsolódik a kortárs zenéhez, akárcsak közös zenésztársunk, Palle Mikkelborg. De az is elképzelhető, hogy nem Rypdal játszik, hanem David Torn. [Fred Frith nevének elhangzása után:] Életemben nem hallottam a nevét. Talán nem is meglepő.  

ERNEST RANGLIN: Surfin' (a Surfin' című lemezről, Tropic, 2005. Ranglin: gitár; Michael Fletcher: basszusgitár; Robbie Lyn: orgona; Desi Jones: dob; Derrick Stewart: ütőhangszerek).

[Néhány taktus után:] Létezik egy figura, az a neve, hogy Ernest Ranglin. Ő találta fel a ska zenét. Hazudnék, ha a kedvenc gitárosaim közé sorolnám. Ez itt nyilván ő. Nyugodtan leveheted a lemezt. Azt is meg kell mondjam, nem vagyok feltétlen híve a jazzgitározásnak. Nagyon szeretem a gitárt, jazz-zenész vagyok és nagyon szeretek gitározni, de nem feltétlenül a jazzgitározás érdekel. Például mostanában olyan gitáron játszom, egy Telecasteren, amilyet a country-muzsikusok használnak.

UWE KROPINSKI: Indecision (a Made With Friends című lemezről, Jazzwerkstatt, 2005. Kropinski: gitár; David Friesen: bőgő).

Először Ralph Townerre gondoltam, de nála a gitárhang sokkal szebben szól. Valószínűleg elektromos gitáros lehet ez a játékos, aki most akusztikus hangszeren próbálta ki magát. Mick Goodricknak vannak hasonló felvételei. Elképzelhető, hogy Wolfgang Muthspielt hallottuk, az osztrák Goodrick-tanítványt. [Uwe Kropinski nevének elhangzása után:] Őt nem ismerem, most hallom először a nevét.  

  

JOHN ABERCROMBIE: Jazz Folk (a Structures című lemezről, Chesky, 2006. Abercrombie: gitár; Eddie Gomez: bőgő; Gene Jackson: dob).

[Néhány taktus után:] Ez vagy John Abercrombie, vagy valaki, aki őt utánozza. Közel áll hozzám, amit Abercrombie csinál: nagyon kulturáltan gitározik, a modulálásai sosem öncélúak. Kedvelem a játéka folyékonyságát is. Ő szintén Charlie Christianig és Django Reinhardtig megy vissza a tradícióban, és erre az alapra épít valami nagyon modernet. Igen művelt zene, melyet igazából csak a kifinomultabb közönség élvez. Olyanok a számai, mintha csendéleteket festene. Emberként is szimpatikus egyébként, szerény és fanyar humorú. Az szintén imponál, milyen hosszú ideje kitart az ECM kiadó mellett (és az mellette), pedig a lemezei bizonyára nem annyira eladhatók, mint Keith Jarrett vagy Jan Garbarek albumai.  

KENNY BURRELL: Asphalt Canyon Blues (a Togethering című lemezről, Blue Note, 1985. Burrell: gitár; Grover Washington, Jr.: szopránszaxofon; Ron Carter: bőgő; Jack DeJohnette: dob; Ralph MacDonald: ütőhangszerek).

A bőgős stílusa Brian Brombergére emlékeztet. A szaxofonos pedig Grover Washington lehet. Ő néha nyálas, mégis kedvelem: szívvel-lélekkel csinálja ezt az iparos munkát. A gitározás nagyon szép. Szerintem Kenny Burrell. Mindig elég bluesos és mocskos a játéka, mégis átgondolt és elegáns, bármit is játszik.

JAREK ŚMIETANA: African Lake (az African Lake című lemezről, Starling S.A., 1999. Śmietana: gitár; Gary Bartz: altszaxofon; Cameron Brown: bőgő; Adam Czerwiński: dob; Jeremy Pelt: trombita; Leopoldo F. Fleming: ütőhangszerek).

Jó gitáros egy jó zenekar élén, de nem ismerem fel. [Jarek Śmietana nevének elhangzása után:] Csak egyetlen lemezét hallottam korábban, amelyen John Abercrombie-val duóban játszik. Itt nem volt elég felismerhető a stílusa.

JEAN-PAUL BOURELLY: Thinkin' Bout Money (a Blackedelic-Blu című lemezről, DIW, 1994. Bourelly: gitár, ének; Blue Black: rap; Mark Peterson: basszusgitár; Alfredo Alias: dob).

Jean-Paul Bourelly. Izgalmas figura. Voltam egy koncertjén Berlinben Dresch Misivel, akkor szintén két rapperrel dolgozott. Még arra is emlékszem, hogy aranyszínű Framus gitáron játszott. Egyes sztárok nem törekszenek arra, hogy a nagy világcégek - a Fender vagy a Gibson - gyártmányait használják. Különleges koncepciókat alkalmaz, azon a lemezen is, ahol Archie Shepp a partnere.

WOLFGANG MUTHSPIEL: Dance 4 Prince (a Black & Blue című lemezről, EmArcy, 1986. Muthspiel: gitár; Tom Harrell: szárnykürt; George Garzone: tenorszaxofon; Larry Grenadier: bőgő; Alex Deutsch: dob; Don Alias: ütőhangszerek).

[A zene közben:] Jó zene. Nem nagy világklasszis, akit hallunk, talán Wolfgang Muthspiel lehet. Ő egy generációba tartozik Kurt Rosenwinkellel. Annak idején azt hittem, Muthspiel lesz a nagyobb sztár, aztán mégis Rosenwinkelből lett a népszerűbb muzsikus.

EDDIE LANG: April Kisses (a The Quintessential Eddie Lang 1925-1932 című lemezről, Timeless, 1997. Lang: gitár; Arthur Schutt: zongora).

Ez az illető nagyon jól gitározik, és a lemez is meglepően szépen szól. A harmincas években vették fel? Django nem lehet, ő egészen másképp penget. Eddie Lang? Őt még hallotta élőben Django, és a Lang-Venuti kettős visszaköszön a Reinhardt-Grappelli felvételeken. Djangónak sokkal erősebb a vibratója. Ez a játék inkább olaszos eredetű, argentin ízekkel. Langnak gyönyörűek voltak a szűkítettjei.  

A Vakrepülés felvétele 2009. szeptember 9-én készült. Szerkesztette: Máté J. György.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Próbálok nem dobosként hozzáállni a zenéléshez”

Gyárfás Attila egy sokat gondolkodó ember benyomását kelti, de a zenében pont ennek ellenkezőjére, a lehető legnagyobb ösztönösségre és szabadságra törekszik. Zenekarával nemrég jelentette meg Cloud Factory című albumát, ennek apropóján kérdeztük zenei vízióiról.
Jazz/World blues

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.
Jazz/World lemez

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Jazz/World marokkó

Igazi riport egy marokkói popfesztiválról

Essauriában, a Gnawa és Világzene Fesztiválon járt szerzőnk, ahonnan egészen ambivalens érzésekkel távozott.
Jazz/World ajánló

Klezmer színesíti a Vajdahunyadvári Fesztivált

A 27. Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál a hagyományos komolyzenei koncertek mellett idén is otthont ad a klezmer muzsikának. Július 16-án a Sabbathsong Klezmer Band koncertjét élvezhetjük, ezt követően pedig „Mozart est” várja a kikapcsolódni vágyókat.