Jazz/World

Vakrepülés Tűzkő Csabával

2010.11.21. 10:46
Ajánlom
A Vakrepülés, azaz a Blindfold Test az amerikai Down Beat magazin által meghonosított zenehallgatási próba, illetve játék. A játékban részt vevő jazzmuzsikusnak különböző zeneszámokat kell kitalálnia, véleményeznie, értékelnie s esetleg a felvételeken hallható muzsikusokat beazonosítania. Olvassa el, hallgassa meg, hogy a kortársak és példaképek lemezeire hogyan reagált Tűzkő Csaba szaxofonos!

Tűzkő Csaba 1964-ben született. Fő hangszere a tenorszaxofon, de alkalmanként tárogatón is játszik. Zenei tanulmányait tízéves korában kezdte Szegeden. A Bartók Béla Konzervatórium jazz tanszékén 1986-ban végzett, ezután 1994-ig Párizsban, illetve Sydneyben, Ausztráliában élt. Játszott René Urtreger-vel, Alby Cullazzal és George Brownnal. Tagja volt a Sydney North Side Big Bandnek. Miután 1994-ben hazaköltözött Budapestre, munkáját hazai formációkban folytatta, többek közt a Szakcsi Generation Band, a Malek Andrea Five Seasons, a Hot Jazz Band és a Balázs Elemér Kvintett közreműködő muzsikusa volt. Első lemeze az általa vezetett Savoy Quintettel jelent meg a 9S Műhely kiadásában. Zengő kő címen 2002-ben látott napvilágot újabb albuma. Ezt egy évvel később a Tavaszköszöntő követte. Játéka ezen kívül hallható még például Hárs Viktor és Bágyi Balázs albumain. Jelenleg a Fanfara Complexa elnevezésű, moldvai népzenét játszó formáció tagja. 2002-től vezeti saját zenekarát, a Tűzkő Csaba Septetet, melyben zeneszerzőként is tevékenykedik. Zenéjük a klasszikus zene harmóniavilágát a jazz legalapvetőbb elemével, az improvizációval, valamint a kelet-európai népzenék kifejezőerejével ötvözi. A szeptett Tűzkő szerzeményei mellett népzenei feldolgozásokat játszik. A Vakrepülés felvétele 2010. november 16-án készült, csak audiófelvételekkel. Az alábbi videók csak illusztrációként szolgálnak. Szerkesztette és összeállította Máté J. György.

ROLAND KIRK: Three For Dizzy (a Kirk's Work című lemezről, Prestige, 1961. Kirk: tenorszaxofon; Jack McDuff: Hammond-orgona, Joe Benjamin: bőgő; Arthur Taylor: dob).

Ez egy blues-darab. Roland Kirk? Kirk érdekes jelenség, bár meg kell mondjam, nem foglalkoztam behatóan a zenéjével. Tanulmányaim során sem elemeztük részletesen a munkáit. Speciális effektusokat használt, ez itt is hallható volt. Egyszerre több hangszert fújt meg. Befújás-technikájáról azt mondhatom, hogy Coleman Hawkins és Ben Webster modern változata. Öblös tenorhang. Jó blues-előadás ez. Bárcsak úgy volna, hogy amikor lemegyünk egy jazzklubba, ilyen bluesokat hallhatnánk! Minden stíluselem szépen a helyére került ebben a produkcióban.

BILLY HARPER: The Seventh Day (az If Our Hearts Could Only See című lemezről, DIW, 1997. Harper: tenorszaxofon; Eddie Henderson: trombita; Francesca Tanksley: zongora; Clarence Seay: bőgő; Newman Taylor Baker: dob).

Nekem nem nagyon tetszett ez az előadás. Csak tippelni tudok a szólistára: Sonny Fortune? De mondom, nem vagyok ebben sem biztos. Ha most osztályoznom kellene, bizony nem adnék jobbat közepesnél. Hogy miért? Az improvizáció nem volt több egyszerű hanghalmaznál. Ezt a jelenséget hívom én úgy, hogy a modális John Coltrane-utánérzés rossz változata.

MICHAEL BRECKER: Midnight Mood (a Nearness Of You című lemezről, Verve, 2001. Brecker: tenorszaxofon; Pat Metheny: gitár; Herbie Hancock: zongora; Charlie Haden: bőgő; Jack DeJohnette: dob). 

 

Ez a számot nyilván az utóbbi 10-15 évben vették fel. Fehér szaxofonosról lehet szó. De vajon ki ő? Nem Chris Potter? Bár ő másképp játszik. Nem rossz zene, tetszett. Az is érződik, hogy a muzsikus „alulról fúj be", ami Michael Breckerre volt jellemző, de ez szerintem nem ő. Előtte ezt a technikát nemigen gyakorolták. [Michael Brecker nevének elhangzása után:] Érdekes, ez egy lenyugodott Michael Brecker. Ilyen lassú felvételt még nem hallottam tőle, bár az élete utolsó periódusának zenéit már nem nagyon ismerem.

ILLINOIS JACQUET: For Once In My Life (a The Blues That's Me című lemezről, Prestige, 1969. Jacquet: tenorszaxofon; Wynton Kelly: zongora; Tiny Grimes: gitár; Buster Williams: bőgő; Oliver Jackson: dob).

Itt egy igazi swing-szaxofonos szólt. Ben Webster? Az biztos, hogy nem Lester Young. A zenekar nem törekedett túlságosan a hangolásra. Viszont nagyon tetszett a kíséret. Swingesen hangzott az egész, annak ellenére, hogy a felvétel nyilvánvalóan sokkal a swingkorszak után keletkezett. Swing-kamarazenének nevezhetném. Tanácstalan vagyok. Eddie Lockjaw Davis neve jutott még az eszembe, de ő virtuózabban fúj ennél. Jó Ben Webster-utánzatnak hallom az előadást. [Illinois Jacquet nevének elhangzása után:] Wow!

JAN GARBAREK: J.E.V. (a Triptykon című lemezről, ECM, 1972. Garbarek: szopránszaxofon; Arild Andersen: bőgő; Edward Vesala: dob).

 

[A zene közben:] Ez teljesen olyan, mintha Jan Garbarek-befújás volna. Tizennyolc éves korom óta szinte egyáltalán nem hallgattam őt. Korai felvétele lehet, ma már tudtommal nem játszik ilyesmit. Akkoriban készülhetett ez az anyag, amikor Keith Jarrett zenekarában szaxofonozott. Elárulom, nem vagyok nagy Garbarek-rajongó, de azt meg kell hagyni, hogy ő azon jazz-zenészek egyike, akinek sikerült megtalálnia a saját hangját, márpedig szerintem ez a jazz lényege. Fiatalon, Szegeden, a pénteki jazzklubokban rengeteget hallgattuk őt. Tisztelem, csak engem nem ez a zenei irány érdekel. Nem is hallgatok ilyesmit, annyi minden van, ami jobban izgat! Kíváncsi vagyok, ő maga mit mondana ma erről a régi zenéjéről.

AL COHN: Speak Low (a Rifftide című lemezről, Timeless, 1987. Cohn: tenorszaxofon; Rein de Graaff: zongora; Koos Serierse: bőgő; Eric Ineke: dob). 

Johnny Griffin. Dexter Gordon sokkal inkább mögé játszik, mint ő. Ha nem Griffin, akkor talán még a kései Sonny Stitt jöhet szóba, bár ő nem ebben a stílusban fújt. Őszintén szólva különösebben nem tetszik nekem ez a fajta swing. Minden a helyén van, de a bőgő nem nagyon van együtt a dobbal. A szaxofonos az összes bebop-figurát játssza, de nem az '50-es években, hanem sokkal később. Igazi hard-bop szaxofonosról lehet szó. Zoot Sims esetleg? Őt sorolnám még ebbe a kategóriába... Van még Al Cohn... de őt nem nagyon ismerem. [Al Cohn nevének elhangzása után:] Az a véleményem, hogy ameddig Sonny Rollinstól és Dexter Gordontól is tanulhatunk, nem Al Cohntól fogjuk elsajátítani a szakma rejtelmeit.

FRED ANDERSON: Ladies In Love (az On The Run című lemezről, Delmark, 2000. Anderson: tenorszaxofon).

Csak annyit mondhatok, hogy ez az illető nagyon sok Sonny Rollinsot hallgatott. Biztos, hogy a '60-as évek közepe után készült a lemez. Ugyanis olykor a kései Coltrane is áthallatszik nekem a játékból. Mellesleg Rollins öblösebben fúj ennél. Egy-egy figurában a blues-tradíció sejlik fel. Máshol a free hagyományok továbbélését hallom, nem egységes a zenész stílusa, legalábbis itt nem az. Nem játszik egyértelműen. Branford Marsalis vagy Steve Grossman jut még az eszembe, csak azért, mert náluk jellegzetes a stílusok sokfélesége, egyszer ezt, máskor azt játsszák. [Fred Anderson nevének elhangzása után:] Ó, így megoldódott a kérdés! Őt ugyanis eddig még sose hallottam!

BOOKER ERVIN: Mr. Wiggles (a Cookin' című lemezről, Savoy, 1960. Ervin: tenorszaxofon; Richard Williams: trombita; Horace Parlan: zongora; George Tucker: bőgő; Danny Richmond: dob).

Egy korai blue note felvételt hallottunk. Ez az előadó se mondható könnyen felismerhetőnek. Nem mindennapos rejtvény. Egyébként jól játszott, mozgalmasan, nekem nagyon tetszett, sőt, azt hiszem, az eddigi zenék közül ez áll hozzám a legközelebb. Bizonyos állásokból korai Coltrane-figurák hallatszottak ki, de más is volt azért ebben a számban. Az valószínűsíthető, hogy 1958 utáni a felvétel. Más állásokból az derült ki, hogy nem Coltrane, hanem olyasvalaki, aki átvette az ő figuráit. Ugyanakkor maga is virtuóz technikájú zenész. Nem Dexter Gordon. Tetszett a ritmusszekció is, a dob és a bőgő itt igazán együtt élt. [Booker Ervin nevének elhangzása után:] Hogy őszinte legyek, őt se nagyon hallgattam. De jó muzsikus, érdemes lenne egy kicsit jobban utánanézni a működésének.

GATO BARBIERI: Eighty-First Street (a Hamba Khale! című lemezről, BYG, 1968. Barbieri: tenorszaxofon; Dollar Brand: zongora).

Albert Aylerre tippelek. Ez a duó se sokat törődött a hangolással. Esetleg Pharoah Sanders lehet még. Vagy talán Sam Rivers? De nem hiszem. Otthon biztos nem hallgatnék ilyet. Egyszerűen nem szeretem ezt a típusú zenét. [Gato Barbieri nevének elhangzása után:] Érdekes. Én nem ezt a stílust ismertem tőle eddig. Láttam egyszer Dél-Franciaországban színpadon az argentin szaxofonost a híres kalapjában, ott egészen más zenét adott elő. Ebből a duóból rá nem jöttem volna, hogy Gato Barbierit hallom.

JOHNNY GRIFFIN: Ball Bearing (az A Blowin' Session című lemezről, Blue Note, 1957. Griffin, John Coltrane, Hank Mobley: tenorszaxofon; Lee Morgan: trombita; Wynton Kelly: zongora; Paul Chambers: bőgő; Art Blakey: dob). 

 

[A Coltrane-szóló közben:] John Coltrane! 1000%! Ha nem ő, akkor süket vagyok és abbahagyom a szaxofonozást. Összetéveszthetetlen ez a hang. 1957-ben készülhetett, talán '58-ban. A trombitás Lee Morgan. [A második szaxofonszóló közben:] Na, ez viszont Johnny Griffin. Hallani, mennyivel öblösebben fúj. [A harmadik szaxofonszóló közben:] Ez pedig Hank Mobley. A témából adódóan 4x8 ütemes rhythm changes-t játszanak.

Programkereső

Legnépszerűbb

Fidelio Tours

Tudod, hol áll Petőfi, Erkel és Anne Frank fája?

Naponta sétálunk el óriási törzsű, sokat megélt fák mellett, ám szinte sosem gondolunk bele, hogy mennyi történetet, mennyi legendát hordozhatnak magukban. Ha a fák mesélni tudnának, talán többet mondanának, mint a legtöbbet megélt nagyszülők. Most összegyűjtöttünk 8 híres fát, amelyeknek érdemes megismerni a történetét.
Plusz

Fáy Miklós: Férfias erények

Fáy Miklós kritikus ezúttal a Robert Capa Központ új kiállításával, a Zeneakadémia szeptemberi Bartók-hangversenyével, Az öreg halász és a tenger új kiadásával, valamint egy Maria João Pires összkiadással foglalkozik.
Klasszikus

A koronavírus ellen harcol, most koncertet ad a Medikus Zenekar

A koronavírus-járvány kezdete óta először lép színpadra teljes létszámmal a Medikus Zenekar augusztus 18-án a Pesti Vármegyeháza Díszudvarában.
Zenés színház

Mutatjuk az első képeket a Puskás musicalből!

Puskás, a musical címmel nagyszabású zenés színházi produkció készült Szente Vajk rendezésében. A legismertebb magyar életéről szóló darab előzetes bemutatója augusztus 20-án lesz az Erkel Színházban.
Zenés színház

„Most vagyok abban az időszakban, amikor már van jogom megformálni ezt a szerepet”

A Bánk bán című opera minden magyar szívében különleges helyet foglal el. Az egyik legjelentősebb operánk ezúttal a Coopera szervezésében, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon kel életre, Vidnyánszky Attila Kossuth-díjas rendező kezei nyomán. Az előadás egyik főszereplőjét, Gertrudot a Magyar Állami Operaház népszerű mezzoszopránja, Mester Viktória alakítja majd, akivel a készülő produkció kapcsán beszélgettünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Korb Attila, a harsonás-zeneszerző

A Modern Art Orchestra harsonása – a zenekar számos tagjával egyetemben – zeneszerzőként is közreműködik a MAO alkotói műhelyében. Attila már gyermekként egy professzionális nagyzenekari projekt harsonása volt, melynek köszönhetően belföldön és külföldön is építhette koncertrutinját. A húszas évek big band vénáját tanulmányozva a harsonás-zeneszerző több hangszeren játszó művésszé érett, s ennek a zenei utazásnak egy mérföldköve a nemsokára megjelenő Swinging on the Danube című szerzői lemez.
Jazz/World hír

5,3 milliárd forint a zenészeknek, kluboknak, fesztiváloknak és technikusoknak

Kezdjünk barátkozni a raktárkoncert fogalmával! A kormány a rendezvényszervezők, a klubok és a technikai személyzet támogatását tervezi a most bejelentett csomaggal. Gulyás Gergely az SZFE-t érintő kérdésekre is válaszolt.
Jazz/World interjú

A boglári közönséget táncoltatja meg pénteken a Budapest Bár

Azt már egyértelműen láthatjuk, hogy 2020 nem a nagykoncertek és a többezres fesztiválok éve, de a Budapest Bár legénysége ebben a nehéz helyzetben sem maradt tétlen. Az utóbbi hónapokban tökéletesítették friss lemezük dalait és előkészítettek egy koncertszínházi darabot, amit augusztusban és szeptemberben több ízben is meghallgathatunk. Legközelebb 7-én, pénteken lépnek fel Balatonbogláron, a Kultkikötő 15. születésnapján. A zenekar vezetőjével, Farkas Robival beszélgettünk.
Jazz/World mao

Tizenhét ember szíve egy akkordban - Beszélgetés Bacsó Kristóffal

Elvégezte a Liszt Ferenc Zeneakadémiát és a Berklee College of Music-ot, bizonyított a francia és az amerikai komolyzenei színtéren, londoni, barcelonai és pescarai jazz fesztiválokon nyűgözte le a szakmát, Orszáczky- és Artisjus-díjban részesült, és különböző formációival eddig négy saját lemezt jelentetett meg. Bacsó Kristóf szaxofonista és zeneszerző jelenleg a Modern Art Orchestra művésze – zenei pályafutásáról, a MAO-val közös munkájáról, jövőbeni terveiről beszélgettünk.
Jazz/World lemezajánló

10+1 magyar jazzlemez, amit hallanod kell idén

Összeszedtük az elmúlt hónapok legfontosabb megjelenéseit a magyar jazzben: Lukács Miklós, a Subtones, Dés András, a Modern Art Orchestra és Juhász Gábor, valamint egy külföldi csapat tisztelgése Bartók előtt – a Fidelio válogatásában.