Jazz/World

Valdés és az afro-kubai jazzfutárok

2010.11.11. 10:01
Ajánlom
A fantasztikus zongorista és zenekarvezető, Chucho Valdés az Irakere óta a kubai jazz fejedelmi, vílághírű alakja.

Chucho Valdés a kubai jazz igazi óriása. Afro-Cuban Messengers együttesével ott folytatja, ahol az Irakerével abbahagyta: a kubai zene vitalitását a jazz kifinomultságával egyesíti. Hatvankilenc évesen olyan energiákat sugároz, mintha most akarná meghódítani a világot, fél tucat Grammy-díj és jó néhány nagysikerű világkörüli turné után.

Valdés a kubai Quivicánban (Havanna tartomány) született 1941 októberében. Apja, Bebo Valdés szintén zongorista, egykor a Tropicana night club zenei vezetője volt, de még mindig aktív, pár éve újabb Latin Grammyt nyert Diego El Cigala flamencoénekessel. Chucho édesanyja is zongorista, sőt fia, Chuchito is ezt a pályát választotta. Nem csoda, hogy Chucho a Tropicanában már három évesen a zongora körül császkált, és kilenc évesen fel is vették a havannai konzervatóriumba. Apja meg engedte neki, hogy a Tropicanában játsszon, és tizenhat évesen már megalakította saját zenekarát. A hatvanas évek közepén két későbbi világsztárral szűrte össze a levet, Arturo Sandoval trombitással és Paquito D'Rivera klarinétossal. Velük alakította meg az Orquestra Cubana de Musica Modernát. Ez az együttes egyik első híres szerzeményét, a Misa Negrát is műsorra tűzte. Már 1970-ben eljutott Európába, a magyarok által is gyakran látogatott varsói Jazz Jamboree-ra.

Azáltal, hogy Sandovallal és D'Riverával 1973-ban megalakították új zenekarukat, az Irakerét, az egész világon ismertté tették a kubai jazzt. Felléptek annak az évtizednek a két legjelentősebb jazzfesztiválján, az észak-amerikai Newportban és a svájci Montreux-ben, az egyik koncertfelvétellel ki is érdemeltek egy Grammyt. Ugyan később mindkét híres szólista „disszidált" a kommunista Kubából, Valdés tovább vezette a zenekart, hiszen ő jegyezte a legtöbb számot és hangszerelést. Az Irakere sokáig aktív maradt, de 1998-ban a Valdés-dinasztia újabb képviselője, Francisco kapta meg apjától a marsallbotot. Egyébként Sandoval Dizzy Gillespie zenekarába került, és a nemzetközi bigband, a United Nation egyik szólistája lett. Sandoval már a nyolcvanas években igazi világsztár volt, mégis csak 1990-ben emigrált, később megkapta az amerikai állampolgárságot, míg a klarinéton és szaxofonon egyaránt elbűvölő D'Rivera már '81-ben végleg otthagyta hazáját.

Annak, hogy Valdés nem települt át az Egyesült Államokba, bár ott a legnagyobb presztízsű koncertszínpadokon ugyanúgy foglalt helye van, mint a katedrán, egyik oka az lehetett, hogy 1980-tól kezdve ő lett a híres Havanna Jazzfesztivál igazgatója. Éppen idén ősszel ebben a tisztségében fogadja a világ egyik leghíresebb zenészét, Wynton Marsalist, aki a Lincoln Center jazz-zenekara élén vendégeskedik Kubában. (Korábban ilyen szintű együttműködés a két ország közötti elhúzódó blokád és hidegháborús légkör miatt elképzelhetetlen volt.)Erre az alkalomra Valdés újra hangszerelte régi számát, a Misa Negrát. Ezen kívül Valdés vezeti a zongoratanszéket is a fővárosban, és vendégtanár a bostoni Berklee-n.

Stílusával és példaképeivel kapcsolatban Valdés azt nyilatkozta, hogy Oscar Petersontól a virtuozitást, McCoy Tynertől a kemény, perkusszív billentést és a kvartfeltevéseket, Bill Evanstől pedig a líraiságot próbálta meg ellesni. De mielőtt a régi példaképekből valaki egy ódivatú zongoristára következtetne, gyorsan le kell szögezni, hogy Joe Zawinulnak ajánlott egy szerzeményt, amelyből az új lemez nyitószáma lett (és amelyet a Weather Report vezetője még pár éve bekövetkezett halála előtt meghallgatott).

Valdés hihetetlen érzékkel tudja integrálni azokat a zenei világokat, amelyek kedvesek neki. A megkapó ebben az, hogy az afro-kubai és a jazz a szíve közepében találhatóak, a legszélesebb hidat - az Irakere óta nyilvánvalóan - a jazz és a kubai folklór között verte, de a kortárs zene és a karibi népzenék közül több is közel áll hozzá. Budapestre az Afro-Cuban Messengers nevű zenekarával érkezik, amelynek neve arra utal, hogy Art Blakey és társai az ötvenes évektől kezdve a hard bop egyik úttörő zenekarát Messengers (azaz hírvivők, futárok) néven működtették, és nagyon is komolyan vették azt a maguk vállalta missziót, hogy a jazz jó hírét keltsék a világban. Valdés az All About Jazznek is nyilatkozott a Messengers iránti rajongásáról, és hogy a Marsalis-fivérek iránt is azóta lelkesedik, amióta tagjai voltak a Blakey-féle Messengersnek.

Az afro-kubai zenekar tehát a kubai jazz hírét hozza. Ehhez persze ki kellett bővíteni szokásos turnékvartettjét, hogy megvalósítsák Chucho új zenei elképzeléseit. A bőgős Lázaro Rivero Alarcón, az ütőhangszeres Yaroldi Abreu és a dobos Juan Carlos Rojas mellé a trombitás Reinaldo Melián, a tenorszaxofonos Carlos Manuel Miyares, valamint Dreiser Durruthy énekes csatlakozott, aki ütőhangszereken is közreműködik. Az új zenekar Chucho's Steps néven ebben a felállásban vette fel az új lemezt. A turnéhoz viszont társul még Mayra Caridad Valdés énekes, Chucho húga.

Megfontolt lépésnek nevezhető az új anyag, mert Valdés hét évig érlelte, és az alapkvartett is már tíz éve működik. Néhány szám keletkezése munkamódszerében emlékeztet az Irakerére, ahol kollektív, műhelyszerű folyamatban alakultak ki a végleges formák, a Danzón című szerzemény pedig egyenesen a legendás zenekar repertoárjából való. A címadó viszont újabb egyértelmű utalás a jazztörténetre, a Giant Steps című Coltrane-darabra, amely szokatlan harmóniamenetéről ismert. Valdés szerzeménye ezt annyiban követi, hogy nincsen a kompozícióban ismétlődő harmónia, a lépések mindig új zenei területre vezetnek.

Valdés elementáris pianisztikus energiáit néha zongorás duóban is kamatoztatja, nemcsak apjával készített ilyen felvételeket, hanem a latin jazz másik, Puerto Rico-i titánjával, a Müpában már ugyancsak szerepelt Michel Camilóval. Valdésnek nemcsak a technikája elképesztő, hanem az a képessége is, amellyel zenei betéteket, idézeteket be tud csempészni egy-egy számba, és nem is csak szóló közben - ezt méltatta különösen melegen nemrég a Guardian című brit lap kritikusa. Afro-kubai hangszerelései a turné kezdete óta minden közönségréteget, a jazz iránt lelkesedőket és a latin lüktetés híveit egyaránt elkényeztetik.

2010. november 15. 19:30 - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Chucho Valdés

Km.: Chucho Valdés (zongora), Mayra Caridad Valdés (ének), Lázaro Rivero Alarcón (nagybőgő, basszusgitár), Juan Carlos Rojas Castro (dob), Yaroldy Abreu Robles (ütőhangszerek), Dreiser Durruthy Bambolé (bata dob, ének), Carlos Manuel Miyares Hernandez (tenor szaxofon), Reinaldo Melián Álvarez (trombita)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Elhunyt Jerger Krisztina művészettörténész

Életének 72. évében, kedden hunyt el a varsói Magyar Kulturális Intézet egykori vezetője, aki sokat tett a lengyel-magyar művészeti kapcsolatokért.
Színház

Újra járhatunk szabadtéri előadásokra, de a fesztiválokra még várnunk kell

A Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet többek között színházi előadásra, mozira, cirkuszra, valamint könyvszakmai rendezvényre vonatkozik.
Vizuál

Két tonna üvegnegatív: vidéki fényképészműtermek gyűjteménye

A kidobástól megmentett üvegnegatívokon az egyes vidékek népviselete mellett a háború előtti és alatti élet pillanatai villannak fel megmutatva azt is, mit tartottak megörökítésre érdemesnek az életükből az 1910-20-as évek táján.
Vizuál

Csúnya varázs - Budapesti fényképek az 1930-as években

Az éjszakai fényképezés és a „varázsosítás” összefüggése - erről ír a FényképTár mai részében Tomsics Emőke, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusa.
Klasszikus

Hatalmas előrelépés a zenekarnak: a Mezzo TV sugározza a Concerto Budapest koncertfilmjét

Több hónapos munka eredménye, hogy a zenekar saját gyártású koncertfilmmel mutatkozhat be a Mezzo TV műsorán. A filmet, amelyet Szabó Stein Imre rendezett, a magyar közönség is láthatja az interneten. Kulisszatitkokról a vezető rendezőt kérdeztük.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World magazin

KÉP-regény: A Yeke-Yeke jelenség

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a napokban elhunyt guineai zenészről, Mory Kantéról és a Yeke-Yeke történetről ír.
Jazz/World gyász

Elhunyt Jimmy Cobb jazzdobos

A legendás amerikai zenész utolsóként távozott azok közül, akik játszottak Miles Davis ikonikus szextettjében és annak Kind of Blue című 1959-es albumán.
Jazz/World mti

Online készül a Fonó az őszi, 25. évfordulóra

Virtuálisan készül fennállásának 25. évfordulójára a Fonó Budai Zeneház, az intézmény a jubileum alkalmából 25 kategóriában várja a közönség véleményét június 15-éig arról, hogy melyek voltak az elmúlt két és fél évtized legemlékezetesebb estéi, zenéi, zenészei és lemezei a kulturális intézményben.
Jazz/World gyász

Elhunyt a Ghymes együttes billentyűse, Kún Csaba

A zenész 57 évesen, betegség következtében hunyt el.
Jazz/World hír

103 évesen újra slágerlistás lett Vera Lynn

Vera Lynn lett a legidősebb énekes, aki felkerült a legjobb 40 albumot jegyző brit slágerlistára, a 103 éves énekesnő legnépszerűbb dalainak 100 című gyűjteményével pénteken a lista 30. helyére került.