Jazz/World

Vérprofi gondtalanság

2011.11.11. 10:08
Ajánlom
A maga nemében világelsőnek számító zenekar, a Fourplay koncertjét hallgathattuk november 7-én a Budapest Kongresszusi Központban. A „maga neme” kifejezés ezúttal smooth jazzt, vagy kicsit trendibben mondva: a jazzy elnevezésű irányzatot fedi, melyet ugyan sok más, ismertebb könnyűzenei műfajhoz is köthetnénk, de nyugodt szívvel mégsem tennénk. Ugyanis a jazzy legjobbjainak stúdiólemezeit hallgatva az a benyomásunk, hogy ennek a zenének kb. annyi köze van az igazi jazz-hez, amennyi a jazz-balett nevű testgyakorlásnak. Ám ezúttal koncertről lesz szó, és azért az mégis más…

A zenekar legújabb, Let's Touch The Sky című lemezének élő bemutatója - lényegét tekintve - instrumentális, sőt, improvizatív zenei koncepciót takart. Ám ennek dacára sem beszélhetnénk jazz-ről, ha csak a Forplay korábbi hangfelvételeiből indulnánk ki. Utóbbiak alapján valamiféle fúziós-latinos-poppos, kissé édeskés, kifejezetten dallamos és táncba hívó zenére számítottunk; emiatt titokban sajnáltam is, hogy a rögzített széksorok nem engedik majd a közönségnek a zene sugallta adekvát reakciót.

Ehhez képest intrókat is hallhattunk egy-egy zeneszám előtt, ugyan kissé decens, de szellemes show-elemek is tarkították az előadást, sőt, önfeledt, néha még hosszúnak is ható hangszerszólók is szaporították a kellemes meglepetések sorát. Az improvizációk persze nem spirituális magasságok felé törtek, ezeket inkább ügyes szólózásoknak minősíthetnénk, melyek vitathatatlanul szórakoztató élményként hatottak.

Viszont ez utóbbi benyomások csupán az ártatlan koncertélvező közönség szempontjai szerint írhatóak a Fourplay javára. Létezik emellett az a csöppet sem elhanyagolható szempont is, melyet egy muzsikus, akár szakember csak úgy tudna röviden megfogalmazni: vérprofik. Tudniillik a formáció legfőbb erénye - feltehetően a világhírnév magyarázata -, hogy páratlanul tiszta, pontos, hovatovább precíz produkcióra képesek - így, élőben is. Vagyis együtt van itt a popzene kiszámított profizmusa (szerencsére az általában butácska szövegre írt dalolás nélkül), a hibátlan szakmai (hangszeres és elméleti) felkészültség, valamint a jazz kissé szertelen kockázati tényezője is - ez utóbbi persze csak minimális mértékben, és az is feltehetően az élő zenélés ürügyén.

A háromnegyedházas BKK dacára is egyértelműen sikeresnek könyvelhető el a koncert. A Fourplaynek, ebből következően a jazzy nevű irányzatnak is komoly közönségbázisa van mifelénk. Ez utóbbit minden bizonnyal a közelmúltban rögzített stúdiófelvételek teremtették meg (az ehhez tartozó, és feltehetően a pop-managerektől átvett marketingmunkával együtt). A rádiókban, de főleg az interneten hallható smooth jazz tehát meghódította azt a közönségréteget, mely számára a zene elsősorban a kellemes kilazítás hátterét jelenti, és köszöni szépen, de nem óhajt az érzelem, az értelem, a szellem világába merülni hangok hatására. A legtöbb zene generál valamiféle mozgást a hallgatóságában, a jazzy talán a legkönnyedebb táncmozdulatokat.

Nehéz kitalálni, hogy a Fourplay kitűnő zenészei számolnak-e ez utóbbi következtetésekkel koncertturnéik előtt. Pontosabban, azt nem tudni, hogy az irányzat, amit képviselnek tényleg belső késztetésük, művészi meggyőződésük eredménye-e, vagy inkább az igények hideg fejjel átgondolt kielégítése. Lemezeik tanúsága szerint ők is azt játsszák, ami minden kétséget eloszlat afelől, hogy a talajtól mi sem egyszerűbb eltávolodni, megérinteni az eget, de minimum gyönyörű és gondtalan az élet. Koncerten viszont olyan benyomást keltenek, mint akik bármit, talán az igazságot is el tudnák játszani, de jól felfogott érdekük - évtizedeken átívelő karrierjük - érdekében még idejében visszafogják magukat, és lehetőleg kerülik a gyakori, főleg nehezen követhető harmóniaváltásokat, de - amúgy remek - hangszerszólóikat is igyekeznek egyetlen akkord fölött maximalizálni.

De ne legyünk kekecek; legvalószínűbb, hogy a Fourplay valahol a nagyon keskeny, szinte láthatatlan arany középút mentén marad még sokáig... Ez utóbbira utaló kis intermezzo volt a nézőtéren, amikor Bob James már vagy három perce tartó zongora-intrója közben egy rajongó mögöttem megjegyezte: kicsit nehezen bontakozik ki a fődallam. Kisvártatva beindult egy régóta jól bevált rock-blues groove - az nem volt világos, hogy az itt megszólaló általános taps a hangszerszólót, vagy a végre megszólaló ismerős lüktetést jutalmazta.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Jazz/World

Elhunyt Szakcsi Lakatos Béla

A magyar jazz ikonikus alakját október 2-án, életének 80. évében érte a halál – adta hírül a Magyar Jazz Szövetség.
Plusz

A nem hallható zene – felvételek a környező világ rezgéseiből

A zenei világnap alkalmából érdemes eltűnődni, mi is a muzsika, és milyen rezgések léteznek a hallható tartományon túl. Bemutatunk néhány művészt és tudóst, kísérletező kedvű alkotókat, akik a körülöttünk lévő világ alig érzékelhető hangjait dolgozzák fel.
Színház

„Benett példája a követendő” – Janisch Attila is megszólalt a visszautasított díj kapcsán

Idén a Junior Prima Díj egyik idei kitüntetettje, Vilmányi Benett színművész személyes nézeteire hivatkozva nem vette át az elismerést. Az ügy kapcsán a kulturális élet több fontos szereplője is megszólalt, legutóbb Janisch Attila filmrendező.
Színház

Tarr Béla a Freeszfe Egyesület elnökségének új vezetője

A Freeszfe küldöttgyűlése szeptember 29-én új tagokat választott, munkájukat külkapcsolatokért felelős tanácsadóként továbbra is Upor László dramaturg és Rihay-Kovács Zita jogász segíti.
Színház

Személyes világvégéink – Andella Mirtill posztapokaliptikus víziót rendez

A fiatal filmrendező első színházi rendezésében, az Elnyelt rezgések utóéletében egy posztapokaliptikus vízióban enged betekintést a magyar néplélekbe, és keresi a választ arra, hogyan lehet reményt találni szubjektív, személyes világvégéink után.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World gyász

Elhunyt Szakcsi Lakatos Béla

A magyar jazz ikonikus alakját október 2-án, életének 80. évében érte a halál – adta hírül a Magyar Jazz Szövetség.
Jazz/World interjú

„A dalaink közösséget hivatottak teremteni” – megjelent a Harcsa Veronika-Gyémánt Bálint Quartet új lemeze

A Fidelio felületén debütál Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint új lemeze, az About Time. A két zenésszel az album címén túl a koncertek feloldó hatásáról, a nemzetközi jelenlétről, illetve közelgő, november 22-i müpás koncertjükről beszélgettünk. A lemez meghallgatható a cikkben.
Jazz/World

„Viseljétek büszkén a hegeiteket” – Nai Palm, a Hiatus Kaiyote énekesnőjének nem mindennapi története

2018-ban a Hiatus Kaiyote énekesnője, Naomi Saalfield, művésznevén Nai Palm, bejelentette, hogy mellrákot diagnosztizáltak nála, mely – hihetetlen lélekereje ellenére – rendkívül megviselte. Ő azonban mégsem engedte, hogy mindez megtörje, és a tragédiákból erőt merítve ma már ő inspirál másokat.
Jazz/World gyász

Elhunyt Pharoah Sanders legendás szaxofonos

A spirituális jazzmozgalom kulcsfiguráját 81 éves korában érte a halál – adta hírül a Pitchfork a Luaka Bop lemezkiadóra hivatkozva.
Jazz/World magazin

Shadows in the Forest, avagy milyen törékeny az élet – ALBUMPREMIER

Shadows in the Forest címmel jelent meg az MZK Publishingnál Palotás Gábor ütőhangszeres művész új marimba-albuma, amelynek a címadó dalból készült videóklipje is most a Fidelión debütál.