Szalóki Ági hároméves kora óta énekel népdalokat, s ma is népdalénekesnek vallja magát. Hűséges a régi műfajához, akkor is, amikor jazzkíséret szól a háta mögött. Az énekesnő eddigi művészi fejlődése, zenei-nyelvi-lelki megerősödése e zenei világban zajlott le, a népdalok mind hívebb elemzésére és tomácsolására tette fel az életét. Azzal is tisztában van, hogy a fejlődést nem a töretlenség és a linearitás jellemzi, illetve hogy a teremtő zenei tudás sosem lehet végleges, időről időre megerősítésre szorul, máskor meg épp elveszni látszik, s az egykor biztosnak tűnt ismereteket újra meg kell szerezni. Az előadó aktuális világképe és érzelmei újabb és újabb árnyalatokkal gazdagítanak egy ismert dallamot, mely, Bartókkal megfogalmazva, maga is az időben változó "zenei ösztön spontán kifejezője". A népzene személyes tolmácsolását tekinti Ági a maga világzenéjének, amely egyben az ő világának zenéje.

Meglehet, hogy művészetének megértéséhez épp világzene-felfogásán keresztül vezet az út. Tizenhárom éve világzenét játszó zenekarokkal énekel, de amikor tizenhét évesen Korom Attila együttesében szerepelt, még nem is ismerte e kifejezést. Tudatosan választja ki dalait: egyrészt a népdalénekesi hagyomány folytatójának vallja magát, másrészt individuális előadó, akit főként jazzmuzsikusok ébresztettek rá arra, hogy az improvizáció minden helyzetben újat hoz ki a művészből. Szalóki Áginak érezhetően nagy szüksége van erre a zenei szabadságra, melyben új dalvariánsok, gondolatok és érzelmek születhetnek.

Hagyomány és egyéniség különleges szimbiózisában alakul ki tehát az énekesnő zenei gyakorlata. Olyan dallamokat választ, melyeket – ismét Bartókkal szólva – "sokan és sokáig énekeltek", ugyanakkor urbánus tudatossággal keresi a hitelesség frissebb formáit. Témája maga az élet: szerelem, boldogság, fájdalom és halál, ősi témák, melyeket a hallgatóság sosem érez kiüresedettnek a személyes érintettség okán. A népdalok előadója az emberek helyett szólal meg, azt énekli el, ami a problémáiról nem gondolkozó vagy az azokat elfojtó hallgatóval is megtörténik. A számtalan magyar és többszáz külföldi fesztiválon fellépett énekes az esztétikai meggondolásokon túl morális jelentőséget is tulajdonít egy-egy hitelesen előadott dalnak: úgy véli, hogy a zene rejtett érzelmi-szellemi forrásokat tud megnyitni az emberben, sőt, akár a bűnök feloldására is képes.

Ági lassan építkezve, menedzserek nélkül vált a magyar zenei élet ismert személyiségévé. Nyolcezer eladott lemeze és teltházas hangversenyei mutatják, hogy a közönségben nagy igény van különleges világzenéjére. Gyakran emlegeti azonban, hogy zenészei tehetsége és szeretete nélkül nem juthatott volna el oda, ahol most tart. Októberi koncertjére olyan jazzistákat hívott a zenekarába, akiknek régi tisztelője, illetve akikkel korábban élmény volt együtt dolgoznia: Borbély Mihály szaxofonossal Nikola Parov zenekarában dolgozott együtt, s idén januárban közös koncertet tartottak; Szabó Dániel zongorista munkásságát lemezekről ismeri, ez lesz első közös hangversenyük; Oláh Szabolcs gitáros meghívását ugyancsak egy szép közös koncertélményük indokolja; Barcza Horváth József bőgős három éve dolgozik együtt Ágival: "igazi jó ember" – mondja róla az énekesnő, szakmailag pedig "biztos alapja a zenekarnak"; Dés András ütős tizenkét éve van jelen az énekesnő életében: jó barát és kiváló kolléga. A vonzó zenésznévsor talán további nevekkel is gazdagodni fog októberig. A koncert anyaga kétféle újdonsággal szolgál majd: az énekesnő Hallgató című albumának egyes dalai új kontextusban szólalnak meg, másrészt teret kapnak Ági legfrissebb zenei ötletei, mindaz a közlendő, ami az utóbbi hónapokban gyülemlett fel az előadóban. A műsor nagy része intim környezetbe való dal, a Fesztivál Színház pedig ideális színhely az előadáshoz.

(2008. október 22. 19:30 - Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - Szalóki Ági (ének) koncertje; km.: Oláh Kálmán (zongora), Barcza-Horváth József (nagybőgő), Dés András (ütőhangszerek), Lamm Dávid (gitár), Borbély Mihály (fúvós hangszerek), Sturcz Quartet)