Jazz/World

Villan(t)ások – 1. nap a Szigeten

2008.08.14. 00:00
Ajánlom
A három nappal ezelőtt indult Sziget Fesztiválnak tegnap volt az első napja. Nulladik nap tavaly is volt (az LGT irdatlan tömeget vonzott), ám idén a szervezők előrukkoltak a mínusz egyedik nappal is. Így valahogy csak kijön az egy hét! - FÉNYKÉPES BESZÁMOLÓ A SZIGET FESZTIVÁLRÓL

Más újdonságot is kaptunk: a vip/staff/crew/artist/press feliratú hetijegyeket immáron nem fröccsöntik, hanem hímezik. Manufaktúra legyen a talpán, ki ezt hamisítani bírja! Egyébként szép, ízléses. Remélem, tartós is. (Kedves kék sátor jelzi rajta, hogy evvel akár aludhatnék is kint. Ezt a szolgáltatást nem veszem igénybe.)

Az első nap délutánján azon lepődtem meg, hogy nem lepődtem meg semmin. Minden ugyanott van, mint tavaly. A MOME sátrában ugyanaz a srác magyarázza az idei installációkat, a Vándor Vurstli megint tele van önjelölt zsonglőrökkel, és az Octopus Nagysátor előtti kis asztalnál ugyanúgy egész nap anagrammával játszik ugyanaz a hölgy, mint tavaly. Egy változás tűnt csak fel: a jazz sátrat átköltöztették, így egy picit messzebb került. De bírható.

 
 

Délután – bemelegítésként – Bartha Tóni bábszínházával kezdtem. Ő az ország egyik legavatottabb "paprikajancsistája". Ezer hangszínen beszél, tud betyárul, bárónőül, uraságul, csendőrül, szellemül... Ötletesek és szépek a bábok, habár kicsit megviseltek már. A díszletül szolgáló nagybajuszos betyárfej jól funkcionál, egyrészt jó miliőt teremt Sisa Pista címeres betyár igazságos kincslopásához, másrészt elfér rajta több kis rejtekajtó, melyek jelképezhetik a palota ajtaját, a kincs rejtekhelyét, a betyár pipájából lesz a kémény, a kezében tartott borospohárból pedig a Halál képében híres betyárok szellemei bújhatnak elő. Sajnáltam, hogy a mikroport ellenére nehezen lehetett érteni a mesét a közeli sátrakból áthallatszó különböző féle-fajta zenék miatt.

 
 

A Színház- és Táncsátor melletti dombon idén sem maradtunk mászószám nélkül. A svájci Georg Traber kapaszkodott fölfelé a saját maga által épített vertikális labirintusán. A péknek vagy gyrososnak öltözött fiatalember elképesztő koncentrációval, rezzenéstelen arccal kötözgette egymáshoz, egymásra, keresztbe-kasul, a nézői szemmel teljesen logikátlan sorrendben következő rudakat. A közönségtől is nagy türelmet igényelt a produkció, ugyanis húsz perce néztem már, de még csak az első emeleten járt. Nem is tudtam végignézni, mert hívott a kötelesség az Octopuson.

 
 

Német nyelvű felolvasáson és beszélgetésen vettem részt, habár egy szót sem tudok németül. Nem, mégis tudok: a köszönés megy, és a 23. zsoltárt is remekül fújom, hála Schubert kórusművének. Ezzel itt nem sokra mentem. Inkább Márton Lászlóra hagyatkoztam, aki fordította a beszélgetést oda-vissza. Hans-Henning Paetzke és Wilhelm Droste Magyarországon élő német irodalmár-írók voltak a partnerei, akikről kiderült, teljesen jól beszélnek magyarul. Sebaj, a közönségből az a négy ember, aki beszélt németül, hallgathatott egy kis élő anyanyelvet. Egészen furcsa volt, hogy két német ember milyen meghatottan és lázasan beszél a magyar irodalomról, Adyról, Krúdyról, Konrád Györgyről és Nádas Péterről. Talán fontosabb nekik, mint nekünk… Ez tanulságos és elgondolkodtató.

 
 

Elindultam a Klubrádió jazz sátra felé, Budapest Bár koncertre, de belebotlottam egy bájos zsenibe. A Vándor Vurstli színpadán Matthias Romir, egy német zsonglőr állt, aki ellenállhatatlan humorral, hamiskás mosollyal hipnotizálta a közönséget. Nem is a produkció volt a fontos, hanem a körítés. Azzal nyert. A hangulat olyan volt, mint a Nagyszínpad előtt. Ha azt kérte a közönségtől, hogy kiabálják: Rock and roll, mindenki teli tüdőből ordítani kezdett. Sikítoztak, mint egy rock koncerten. A srác pedig édes volt, játszi könnyedséggel dobálta a labdákat és a buzogányokat, muszáj volt végignézni. Kihasználta a zenéből adódó poénokat, azonnal reagált a közönségre, sőt, „sztárt” csinált egy kisfiúból. Először ráadott egy sok számmal nagyobb, preparált dzsekit. Aztán elmondta a sztárság három feltételét. 1. Be cool! – és föltett rá egy napszemüveget. 2. Be very cool! – és föltett rá egy simlis sapkát. 3. Be very, very, very cool! – és a sapka simlijét oldalra húzta. Aztán benyúlt a dzseki két ujjába, és elkezdett labdákat dobálni, mintha a fiú zsonglőrködne. A kissrác tényleg sztár lett. Ha azt a büszke, de egyben zavart mosolyt le lehetne írni...!

 
 

Budapest Bárra éppen beestem, de nem maradtam le semmiről, a közönség még csak szállingózott. Valahogy nem azt szoktuk meg, hogy a "kultzenekarok" az első napon fél nyolckor lépnek fel. (Kedves barátaim is elvétették, fél kilencre emlékeztek, úgyhogy rohantak egy jóízűt.) A koncert röviden: finom és rendben van. Az elhangzott dalok szerzőinek (Eisemann, DeFries Károly, Polgár Tibor, Zerkovitz, Horváth Jenő, Fényes Szabolcs) életművét a leghíresebb filmzenéiken túl is elég jól ismerve kijelenthetem, hogy ezekhez a dalokhoz nyúlni életveszélyes. Nem egy feldolgozást hallottam már, amiben aláraktak egy dobgépet, a gitárt elektromosra cserélték, időnként ráküldték a japán szoftver hatásos effektjeit, és már kész is van az újragondolt, felturbózott slow-fox. (Mindig el szokták mondani, hogy milyen érdekes, hogy egy mai huszonéves zenész mit gondol a régi dalokról. Hát ezt ne!) Farkas Róbert és zenekara viszont éppen csak megbolondította, a cigányzene alapjaira helyezte a kíséretet, ami, valljuk be, nem idegen sem a stílustól, sem a magyar virtustól – ennek ellenére kihalóban, elfogyóban van. Jutasi Tamás DJ-ként ízlésesen szól közbe. Keleti András remek Stux, egy kicsit később a lírai énjét is megmutatja, akár ars poétikának is felfogható Kola József dala. Hiszen minden muzsikusnak dalból van a lelke. Lovasi András kedvesen flegma, Németh Juci szeleburdi, de ellenállhatatlan, Szalóki Ági és Rutkai Bori törékenyek. Semmi móka, "csak" énekelnek, a közönség a tenyerükből eszik. Kollár-Klemencz László Vén cigánya megállná a helyét bármelyik régi moziban. Frenk élveteg mélabúval közli: Drágám, néha téved az ember...

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

A zenekar (Farkas Mihály – cimbalom, Ökrös Károly – harmonika, zongora, Farkas Richárd – nagybőgő) lesi az énekesek és a prímás minden szemvillanását. Ahogy az kell. Tudják, mi a dolguk, érzik, mikor villanthatnak. És akkor meg is teszik. És aki azt mondja, hogy a Hajmási Péter avítt, ciki, és hakniszám, az jöjjön el legközelebb, és nézze meg az operettre tomboló fiatalokat! Persze Honthy Hanna vigyázó szemei előtt...

 
 

(A szerző fotói)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Jazz/World

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Próbálok nem dobosként hozzáállni a zenéléshez”

Gyárfás Attila egy sokat gondolkodó ember benyomását kelti, de a zenében pont ennek ellenkezőjére, a lehető legnagyobb ösztönösségre és szabadságra törekszik. Zenekarával nemrég jelentette meg Cloud Factory című albumát, ennek apropóján kérdeztük zenei vízióiról.
Jazz/World blues

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.
Jazz/World lemez

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Jazz/World marokkó

Igazi riport egy marokkói popfesztiválról

Essauriában, a Gnawa és Világzene Fesztiválon járt szerzőnk, ahonnan egészen ambivalens érzésekkel távozott.
Jazz/World ajánló

Klezmer színesíti a Vajdahunyadvári Fesztivált

A 27. Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál a hagyományos komolyzenei koncertek mellett idén is otthont ad a klezmer muzsikának. Július 16-án a Sabbathsong Klezmer Band koncertjét élvezhetjük, ezt követően pedig „Mozart est” várja a kikapcsolódni vágyókat.