Húsz éve a Benczúr Házból indult a Jazzation együttes története. Ennyi élménnyel a hátatok mögött milyen érzés lesz visszatérni oda?
Ha jól emlékszem, körülbelül tíz éve léptünk fel utoljára a Benczúr Házban. Az azóta eltelt évtized alatt valóban rengeteg rutint szereztünk, és az előadói tapasztalatunk is nagyon sokat fejlődött. Ez a visszatérés azonban több szempontból is különleges lesz: egyfelől nosztalgikus, másfelől pedig most először lépünk fel itt a kertben, ami nekünk is újdonság. A helyszín nagyon ismerős és otthonos, valóban visszarepít minket a kezdetekhez, ugyanakkor egy ekkora szabad tér megtöltése már komolyabb kihívás. Azt hiszem, régebben ez talán túl nagy falat lett volna. Most viszont úgy érzem, hogy a csapat készen áll rá, úgyhogy ez egy nagyon szép egymásra találás lehet. Örömmel teszünk eleget a szervezők meghívásának.
Milyen dalokat hallhat tőletek a közönség ezen az estén?
Egy könnyen befogadható, színes repertoárral készülünk. A műsorban helyet kap a jazz, valamint különböző népek zenéinek feldolgozásai – ezek mindig is fontosak voltak számunkra –, és természetesen magyar népzenei feldolgozások is. Emellett elhangzanak majd a Jazzation számára íródott saját szerzemények, valamint olyan régi magyar sanzonok is, amelyeket az 1940-es, 1950-es évek filmzenéiből ismerhetünk. Úgy gondolom, hogy egy igazán változatos, hangulatos és könnyed nyáresti koncertre számíthat a közönség.
Jól látom, hogy különleges alkalomként kezelitek ezt a fellépést?
Abszolút. Tudatosan úgy alakítottuk a budapesti koncertjeink időzítését, hogy ez a nyári Benczúr-koncert egyfajta exkluzív esemény lehessen. Május elején volt az utolsó budapesti fellépésünk, a következő pedig csak szeptemberben lesz, így ez a koncert különösen kiemelt helyet kap. Ráadásul a Jazzation idén novemberben lesz 20 éves, úgyhogy ezt az alkalmat egyfajta elő-évfordulós eseményként is megéljük. Az ünnepi dupla koncertünket pedig december 29-én tartjuk majd: a Zeneakadémián délután 4 órakor és este fél 8-kor. Karácsonyi ajándéknak mi magunk is szívesen ajándékozunk élményt, a vidéki közönség pedig kényelmesen hazaérhet a délutáni koncert után.
Említetted, hogy a Benczúr Kerti koncert és a decemberi ünnepi duplakoncert közötti időszakban, szeptemberben is lesznek fellépéseitek Budapesten. Mikor és hol?
Több koncertünk is alakul szeptemberre, főként klubfellépések. Ami már biztos, hogy ott leszünk a Ménesi Kulturális Utcabálon szeptember 20-án, a Gellért-hegyen. Erre a szabadtéri rendezvényre már ötödik éve visszatérő meghívottak vagyunk.
Egy a cappella formációban gondolom, különösen fontos szerepet játszik a harmónia. Nálatok ez mintha nemcsak zenei, hanem emberi síkon is kulcstényező lenne.
Ez így van.
A Jazzation számára a harmónia nemcsak a szólamok összecsengését jelenti, hanem azt is, ahogy emberileg jelen vagyunk egymás mellett.
Amikor új tagok érkeztek az évek során, mindig különösen figyeltünk arra, hogy ne csak a hangja illeszkedjen a csapatba, hanem a teljes személyisége is. Az együttes olyan énekesekből áll, akik emberileg is rezonálnak a csapat által képviselt értékekre. Az alapító tagok közül ketten vagyunk ma is a Jazzation énekesei: Homor Máté, a basszusunk, illetve én mint szoprán. Kanizsa Gina altként 13 éve csatlakozott, vele még a zeneiskolás évekből ismerjük egymást. Bolyki Sára, a mezzoszopránunk tíz éve tagja az együttesnek, az öccse, Bolyki Barnabás pedig három éve érkezett hozzánk. Ő a legfiatalabb tag, és vele tényleg új lendületet vett a Jazzation. Ma már minden szólam mögött olyan énekes áll, aki szólistaként és csapatjátékosként is egyaránt kiváló. Ez a minőségi ugrás azt is eredményezte, hogy a korábbi kistermi koncertjeink után most már a Zeneakadémia nagytermében adunk dupla koncerteket. Úgy érzem, hogy a húszéves munkánk most érett be igazán.
Mi a titka annak, hogy ilyen hosszú ideje működni tudtok, ráadásul egyre magasabb szinten?
Azt hiszem, ennek az az egyik kulcsa, hogy minden döntést közösen hozunk meg. Soha nem éreztetem senkivel, hogy valamit azért kell csinálnia, mert „vezetőként” én úgy gondolom. A művészi döntéseket együtt hozzuk, a repertoár is így áll össze. Ha valaki be szeretne hozni egy dalt, annak indoka kell legyen. És ha legalább egy ember igazán kötődik az adott dalhoz, akkor a többiek is könnyebben tudnak kapcsolódni. Ez egyfajta művészi demokrácia nálunk. A Twisted című dalban van egy sor, amely eredetileg úgy szól, hogy ’two heads are better than one’, vagyis „két fej jobb, mint egy” – ez egy ismert angol közmondás, magyarul talán a „több szem többet lát” van hozzá legközelebb. Ezt Kanizsa Gina, aki a dal szólistája, már az elején átírta arra, hogy ’five heads are better than one’, azaz „öt fej jobb, mint egy”. Ez a mottónkká is vált.
Nálunk valóban minden vélemény számít, hiszen öt együtt gondolkodó ember egészen más minőségben képes közösen alkotni, mint azok, akik csak arra gyűlnek össze, hogy egyikük ötleteit öten hajtsák végre.
A technikai háttér is fontos egy-egy élő fellépés során. Nálatok ki felel ezért?
Van egy „hatodik tagunk” is, a hangmérnökünk, Rácz István. 2017 óta dolgozik velünk, és ő is fantasztikus zenei érzékenységgel rendelkezik. Olyan külső hangképeket hoz létre, amelyek pontosan tükrözik, amit mi belül elképzelünk. Nagy biztonságot ad, hogy nem kell aggódnunk a színpadon amiatt, hogyan szólunk kifelé.
Az nyilvánvaló és érzékelhető, hogy fontos számotokra a minőség. De mit jelent maga az éneklés az egyes tagok számára?
Az éneklés mindannyiunk számára alapvetés. Nem munka, hanem hivatás – és egyben a legnagyobb örömforrás is. Akkor is csinálnánk, ha nem kapnánk érte fizetést. Gyakran vállalunk jótékonysági fellépéseket is, egyszerűen azért, mert szeretünk énekelni, és ha ezzel segíteni tudunk, az külön öröm számunkra.
A közönséggel való kapcsolatotok is nagyon személyesnek tűnik. Szoktatok tőlük is visszajelzéseket kapni arról, hogy számukra mit nyújt egy-egy koncert?
Sok megható visszajelzést kapunk. A nézők gyakran írnak nekünk, vagy személyesen mesélik el, mennyire megérintette őket a koncert. Azt is gyakran halljuk, hogy valaki korábban azt hitte, nem szereti a jazzt – aztán a koncert után rájön, hogy dehogynem! Szerintem ennek az az egyik oka, hogy az a cappella műfajban nincs hangszer, csak a hangunk. Ez
különleges, közvetlen kapcsolatot teremt a hallgatókkal.
Ráadásul minden dal előtt igyekszünk néhány szóban kapcsolódási pontot adni, mesélni róla, elhelyezni valamiféle közös élménykeretben. Így azt érezhetik, hogy együtt utazunk velük végig azon a repertoár-hullámvasúton, amit aznapra összeállítottunk.
Jól sejtem, hogy nincs két egyforma Jazzation-koncert?
Az biztos, hogy minden koncert más. Mindig frissen döntjük el, hogy pontosan mit éneklünk – többek között attól függően, hogy hol lépünk fel, szabadtéren vagy beltérben, milyen a közönség, milyen a hangulat, mi van éppen „a levegőben”, mihez van éppen kedvünk. Ez a spontaneitás teszi igazán élővé és különlegessé a koncerteket.
Fejléckép: Jazzation (forrás: Benczúr Ház Rendezvényközpont)