Jazz/World

Vissza-köszönés a Nagy–Látó duónak

2013.03.24. 06:43
Ajánlom
Nem hagy nyugodni a lelkiismeret, hogy Nagy János és Frankie Látó lemezét elintéztem egy félmondattal. Nem lehet – írja ZIPERNOVSZKY KORNÉL. Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. TAKE7

Nem lehet elmenni szó nélkül mellette, de még fél mondattal sem elintézni azt a tömör gyönyört, amelyet ők ketten és az egy számban közreműködő Nagy Ábel gitáros ajándékoztak nekünk. Nincs az a filharmóniai diétán tartott, a modernitást csak Bartókig (f)elismerő kékharisnya, akinek le ne esne az álla ezektől a gyönyörű interpretációktól. Ha valaki nem akar visszalapozni a múltkori cikkemhez, annak a tények két mondatban még egyszer: Nagy János, a crossoverben és zeneszerzőként különösen termékeny középgenerációs jazz-zongorista kiválóságunk egyszerre három lemezzel rukkolt elő.

Az In London-ról írtam a múlt hónapban, fantasztikusan sikerült angliai trió koncertfelvételeket tartalmaz, megjelent azon kívül egy izgalmas, modern felfogású vallásos lemez a MoNaMo trióval (vagyis Szirtes Edina Mókussal és Mogyoró Kornéllal). És most újra szóba hozom a harmadikat, a Debussy- és Liszt-jubileumi évek apropóján rögzített duólemezt Frankie Látó hegedűssel, régi jazz- és crossover partnerével (pl. Free Style Chamber Orchestra). A duókorong a Classic in Jazz címet viseli és ugyancsak saját kiadásban jelent meg. Hét felvételéből négyben nyúlnak Debussy-melódiához, négyben pedig Liszthez. Tudok számolni, csak a zárórszám, A szerelem doktora mindkét klasszikustól tartalmaz feldolgozást.

Feldolgozás, interpretáció, crossover - mindegyik fogalom leírja, ami a Classic in Jazz című lemezen történik és amit a régóta sikerrel játszott duó-koncertjeiken Nagy János és Frankie Látó csinálnak. Számomra a crossover akkor jelent igazi esztétikai élvezetet, amikor a klasszikus zenei normalitásba, szabályszerűségbe, kiszámíthatóságba belehasít egy pillanat, melodikus, harmóniai vagy ritmikai alterációjaként mindannak, amit addig hallottunk, például egy szinkópa vagy akár egy out hang, és bekövetkezik a metamorfózis.

Nagy Jánoséknak ez a pillanat eszméletlenül megvan. A Clair de Lune-ben 2 és fél percnél, a Rêverie-ben 3'35''-nél intenek be az improvizáció csodapálcájával. Azt is mondhatnám, hogy a Nagy által feladott magas labdát Látó üti le ilyenkor. Látó hegedűjének van egy olyan tónusa ezekben a pillanatokban, amiről nekem rögtön Stéphane Grappelli jut eszembe. A jazzhegedülés talán legnagyobb mestere cizelláltan finom, klasszikus zenei füleknek is kedves, Menuhint és más mestereket termékeny zenészbarátságra inspiráló hangon játszott. Választékossága egyszerre fakadt abból, hogy hangszerén a frazeálásban csak kevéssé távolodott el a klasszikustól, és hogy invenciózussága a legképzettebb zenészeket és persze a közönséget is elkápráztatta.

Külön cikket érdemelne Látóék Consolationra épülő szvitje. Szemben Debussy zongoradarabjaival, ennek nem ismerem hegedű-zongora átiratát, és úgy sejtem, nem sok jazzista próbálta ki magát a saját szája íze szerinti eljátszásában sem. Látó játékában- főleg a Liszt-dabaroknál - van egy olyan, a szvinget odahagyó modern hangszíne is, amivel csak kevesen bírnak, mindenesetre a kései Liszttel pompásan összhangban van. Szinte evidenciaként hat, ahogy a minden műfajban járatos, minden árnyalatot visszaadni képes hegedűs egy teljes univerzumnyi szólót varázsol a Consolationes egyik kadenciájából, talán alig több mint egy percben. Más színt, de magával ragadó lendületet hoz a lemez egyetlen trió-felvétele: a fiatal gitárossal a La Campanella lehetséges összefüggéseit keresik a közép-amerikai latin jazzel, nem olyan eredeti módon, mint a lemezen majdnem mindig, de ez úgyis inkább pódiumra és nem annyira stúdióba való letét.

Az ugyancsak híres Debussy-darab, a Le petit nègre feldolgozásának felfogása sokkal szabadabb, bele is illesztettek egy betétet, az Ellington-Mills-Tizol-féle Karavánt, és bármennyire is lenyűgöző ez a száguldás a szaharán át, nem éreztem olyan tőről metszettnek, a maga nemében tökéletesnek, mint a lemezen - nyilván nem véletlenül - előrébb szereplő két említett francia kompozíciót, bár itt a rapszodikusságban tobzódó zongoraszóló ismét csak briliáns. A már említett záró medley a Szerelmi álmokból és megint Debussyből továbblép a képzeletbeli feldolgozottsági skálán, hiszen Nagy János egyik saját darabja is része a műnek. Itt viszont a középrészben egy egészen penetráns, ún. walking bass balkézre improvizált szólót hallunk a két kéz egészen káprázatos függetlenítésével, olyannyira, hogy el is felejtjük, hogy a hegedűs csak a témában közreműködött. Stilisztikai bravúrok egész sora díszíti ezt a darabot, például ahogy Nagy megmutatja, hogy a walking bass-nek milyen 19. századi európai klasszikus zenei gyökerei vannak/lehetnek.

Ez a lemez nemcsak egy marginális megjegyzés a Debussy százötvenedik születésnapja kapcsán rendezett megemlekezésekhez, hanem a mai közönség számára lényegi módon és szellemesen ragadja meg a francia zeneszerző vonzerejének egyik aspektusát.

ÍzelítőClassic in Jazz című lemezből.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Babits a ritmusdaráló, Móricz a műparaszt

Vámos Miklós e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni.
Színház

Ők az évad legjobbjai a kritikusok szerint

A Színházi Kritikusok Céhe idén 40. alkalommal ismeri el az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit. A díjátadót szeptember 22-én tartják a Katonában.
Jazz/World

Budapesten is bemutatják a Miles Davisről szóló friss dokumentumfilmet

Fantasztikus hír, nem csak jazzrajongóknak: augusztus 30-tól műsorára tűzi az Uránia az idén debütált, Birth of the Cool című dokumentumfilmet, amely angol nyelven, magyar felirattal lesz látható a Pannonia Entertainment forgalmazásában.
Színház

Ilyen volt a Sztalkert csoport új Vízkeresztje - Galéria

A Shakespeare Fesztiválon mutatták be a Sztalkert Csoport második önálló produkcióját, a Vízkereszt, de amúgy mindegy című előadást, amely legközelebb a Szentendrei Teátrum FRISS programsorozatában, majd Zsámbékon vendégeskedik.
Vizuál

Colostokból és kalászból készült ruhák

Király Tamás (1952-2013) alkotásaihoz a legolcsóbb anyagokat használta fel, a ruhákat, illetve ezek elemeit is gyakran újrahasznosította. A divattervező több mint három évtizedes pályafutását mutatja be az a retrospektív kiállítás, amely Out of the box címmel látható a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeumban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Keresik Erdély legszebb magyar dalát

A zenei pályázatra erdélyi zenészek és zenekarok, amatőr és hivatásos zenészek jelentkezését várják.
Jazz/World hír

Budapesten is bemutatják a Miles Davisről szóló friss dokumentumfilmet

Fantasztikus hír, nem csak jazzrajongóknak: augusztus 30-tól műsorára tűzi az Uránia az idén debütált, Birth of the Cool című dokumentumfilmet, amely angol nyelven, magyar felirattal lesz látható a Pannonia Entertainment forgalmazásában.
Jazz/World magazin

Amikor Andy Warhol még jazzborítókat tervezett

Persze nem akármilyeneket: többek között a jó ízléséről híres Blue Note kiadó albumaihoz adta kézjegyét, később pedig több pop és rockelőadó lemezén díszelgett műve.
Jazz/World hír

Magyar vezetéssel indul program a balkáni világzene fellendítésére

A Hangvető vezetésével és az Európai Unió támogatásával, MOST néven indul nemzetközi program a nyugat-balkáni világzene fejlesztésére.
Jazz/World ajánló

Képes mesekönyv készült Miles Davis életéről

A trombitás egyik legnagyobb hatású albuma után Birth of the Cool: How Jazz Great Miles Davis Found His Sound címre keresztelte könyvét a szerző, Kathleen Cornell Berman.