- Hogyan kezdődött kapcsolatod a Völggyel? Milyen emlékeid vannak a korábbi fesztiválokról?

- Nagyon sokszor jártam a Völgyben. Talán az Oláh Kálmán Sextettel voltam itt először valamikor 1993 és '96 között. Akkor egészen más volt a fesztivál jellege, sokkal kisebb volt minden. Kevesebb ember volt és minden a házak körül zajlott. Akkora színpaddal akkor én nem is találkoztam itt, mint amelyen például most is játszunk.

- A jazznek talán nem volt még ekkora tere itt a Művészetek Völgyében. Hogyan látod, mennyire képes a közönség itt ráhangolódni erre a műfajra?

- Korábban voltak olyan próbálkozások a Művészetek Völgyében, amelyek jazz-színpadként próbálták a műfajt népszerűsíteni, de valahogy nekem már akkor is az volt az érzésem, hogy ezek nem voltak elég látogatottak. Miután a szervezői oldalról is belefolytam a fesztiválba, láttam a számadatokat, amik szintén ezt igazolták. Ehhez képest mi a Modern Art Orchestrával próbáltunk egy olyan programot összeállítani, amely nem korlátozódik kifejezetten a jazz műfajára. Ez egybevág azzal az ars poeticával, amellyel a zenei életben közlekedni próbálunk: azt valljuk, hogy a műfajok elnevezéseire és ezek kategorizálására nem a zenészeknek van szüksége. Egy kreatív muzsikusnak, aki nyitott szemmel és füllel jár a világban, kötelessége mindent meghallgatni, majd ebből kiválasztani azt, ami az ő személyiségéhez valóban közel áll. És aztán azokat az impulzusokat, amik naponta érnek minket, azt valamilyen módon, akár előadásmódban, akár pedig az alkotásaiban, a kompozíciókban, vagy improvizációkban megpróbálni visszaadni. Ezért nagyon fontos, hogy itt a különböző műfajok -klasszikus zene, kortárs klasszikus zene, jazz, színház, improvizáció, rockzene- egy színpadon találkoznak. Aki ismer engem, az láthatja, hogy mindez egyfajta keresztmetszet is arról, amivel én eddigi életem során foglalkoztam. Ezek a dolgok nemcsak megférnek egymás mellett, de táplálkoznak is egymásból.

- A tíz nap alatt mintha egy mini MAO-évadot láthatnánk itt rengeteg szerzői esttel, amelyen a tagok zeneszerzői oldalukról is megmutatkoznak. Mi az oka, hogy ilyen termékeny a zenekar? Van, aki konkrétan a te hatásodra kezdett el zenét írni?

- Ez a fajta visszacsatolás csak nagyon ritkán jut el az emberhez direkt módon, de talán Subicz Gáborról - akinek hétfőn volt egy nagyszerű szerzői estje- elmondható ez. Emellett nem hinném, hogy ez feltétlenül az én személyemhez kötődik, sokkal inkább a zenekar létezéséhez. Erre nagyon sok példát látok. Hétről hétre érnek olyan megkeresések, amelyekben egy-egy zeneszerző általunk szeretné színpadra állítani a szerzeményeit. Ez egy nagyszerű dolog, és a MAO kiváló platform arr, hogy a friss szerzemények megszólalhassanak és ne egy fiókban porosodjanak.

- Hajós Andrással, aki az udvar másik házigazdája, évek óta dolgoztok együtt Zenehajó projekten. Honnan indult ez az együttműködés?

- Andrással nagyon rég óta ismerjük egymást. Ő még a'90-es évek első felében, egyetemistaként járt az Oláh Kálmán Sextett-es koncertjeinkre. Saját elmondása szerint már akkor elhatározta, hogy egyszer elhív a leendő zenekarába, akár csak egy felvétel erejéig is. És amikor az Emil.Rulezzel elkészítették  első albumukat, akkor ez a vágya teljesült is - kb. 2000 óta vagyonk barátságban, és azóta dolgozunk együtt. 2011 augusztusának végén összetelefonáltunk valami teljesen hétköznapi dolog kapcsán és András elmesélte, hogy az egyik fellépése után, amikor a program szerint őt követő Gryllusék elkéstek, rámaradt egy teljes gyerekközönség, akiket neki kellett szórakoztatni. Írt velük egy dalt egy szál gitárral és mivel ez óriási élvezet volt számára, eszébe jutott, hogy közösen kellene valami gyerekeket megszólító programot csinálnunk. Mi épp akkor érkeztünk el a zenekarral ahhoz a pillanathoz, amikor éreztük, hogy a korábbi, nagyon "tanítós" koncepciót át kell értékelnünk. Kötetlenebb formára vágytunk, amely sokkal inkább azt szolgálja azt, hogy ez a zene valóban el tudjon jutni az ifjúsághoz. Ezek mentén született meg ez a produkció, ami akkor még a Zeneladik nevet viselte. Szerencsére azóta is nagy sikerrel játsszuk, immár Zenehajó címen.

- Hogy látod, mennyire egyedülálló a világban ez a forma, hogy egy bigband egy showmannel kiegészülve az improvizáció mentél hozza közel a zenét a fiatalokhoz?

- Én azt gondolom, hogy ilyen nem nagyon van máshol. Persze ennek az egyedisége nagyrészt András személyiségéből fakad. Ő egy picit zenész, picit előadó, picit humorista - az elegy, ami benne összpontosul, feltétlenül alkalmassá teszi arra, hogy ezt a produkciót, ahol zeneileg és színészileg is nagyon gyorsan kell reagálni mindenre, nagyon jó irányba elvigye.

- A MAO udvarban a hét során megfordultak már olyan sztárok, mint David Liebman, lezajlott számos szerzői est, volt közös improvizációs est a Momentán társulattal és még rengeteg minden. Mi várható még itt a MAO udvarban a hét hátralevő részében?

- A csütörtök este programja egy bemutató: Dedication címmel 2005-ben kezdtem el komponálni egy olyan szvittet, amely folyamatosan bővül. A szvitt minden egyes tétele egy-egy ajánlás egy bizonyos személynek. Ahogy teltek-múltak az évek, ez a szvit elég tetemes terjedelműre dagadt. A darab aktuális állapotát fogjunk bemutatni csütörtök este. A péntek esténk ismét egy izgalmas dolog lesz. G. Dénes György alias Zsüti idén ünnepelné 100. születésnapját. Különleges módon szeretnénk megemlékezni róla: összegyűjtöttünk tizenkét dalt, melyeknek ő írta a szövegét, ezeket meghangszereltük a Modern Art Orchestra apparátusára, majd megszólítottuk a Völgy előadóit, hogy mint egy "big band karaoke", jöjjenek hozzánk pénteken este, és énekeljenek. Szombaton Szirtes Edina Mókus szerzeményeiből válogatunk össze egy koncertre valót. Edinával az elmúlt években kétszer sikerült már a BMC-ben fellépnünk és második alkalommal az a megtiszteltetés ért minket, hogy kifejezetten a MAO-nak dedikálva írt egy három tételes darabot. Ez is elhangzik majd szombaton este. Majd minden délelőtt Zenehajó előadásokat tartunk Hajós Andrással, és Hobo 21:00-óras idősávját követően a Kőbányai Zenei Stúdió növendékei lépnek fel minden éjjel 23:00-tól.