2010-es fellépése előtt még Pat Metheny, John Scofield és Bill Frisell hagyatékának várományosaként hivatkozhattunk rá. Szerencsére a felsorolt művészek egyike sem adott okot az öröklésre, ám Rosenwinkel egyébként sem tudna mások nyomdokaiba lépni, aminek legfőbb oka, hogy a stíluskövetés helyett a stílusteremtés a sajátja.
Pályaútja Pat Methenyhez hasonlóan Gary Burton mellől indult és az elmúlt két és fél évtizedben olyan zenei kollaborációk kövezték melyekben világklasszis zenésztársak működtek közre. Chris Potter, Brian Blade, Joshua Redman, Brad Mehldau vagy az idősebb generáció ikonjai közül Joe Henderson és Paul Motian csak néhány a jazz gigászok nevei közül.
Legújabb triójával új vizekre evez, ahol a jazz harmóniákat effektek és progresszív dobfutamok erősítik. Ez utóbbiról a számtalan stílusban brillírozó Gintas Janusonis gondoskodik, akit olyan előadók és formációk hívták a ritmusszekcióba, mint a jazz ipari standartjának számító trombitás Branford Marsalis, a neo-reggae őrült keresztapja Lee Perry, a balhés és legalább ennyire legendás hip-hop csapat, a Wu-Tang Clan vagy épp a főként Soul és RnB stílusokban tevékenykedő Grammy-díjas énekes, Bilal.

hírlevél














