"Nagyon korán, hat évesen kezdtem dobolni, a konzervatóriumba is az általánosnál korábban, tizenöt évesen kerültem be kivételes tehetségként. Így elég hamar bekerültem a mélyvízbe, Gadó Gábor, Szakcsi Lakatos Béla és Babos Gyula is hívott muzsikálni. Voltak persze álmaim dobokról. Egy cseh hangszeren, egy Trova dobon kezdtem játszani, és bár behangoltam, nem nagyon foglalkoztam a hangjával. Ezt egy Tama Royal Star követte, majd egy fekete Steve Gadd model, mert ez a dob volt akkoriban, amire mindenki vágyott.
Kész csoda volt, hogy édesapám meg tudta venni nekem! Érdekelt a hangzás is: elsősorban az volt inspiráló számomra, ha hallottam valakit, akinek tetszett a hangja. Ilyen volt például az egyik példaképem, Nagy Karcsi, egy pécsi dobos, aki ma Skóciában él. Elcseréltem vele a Steve Gadd dobomat egy fehér Yamahára. Utólag persze rájöttem, hogy nem volt értelme a cserének, hiszen nem a dob minőségén múlott a jó hang, hanem azon, ahogyan játszott rajta." - mesélte a Fidelionak korábban adott interjújában Balázs Elemér.
A formáció kiemelkedően egyéni hangzásvilágot alakított ki; ennek legfőbb jellemzői a dallamközpontúság és a különleges ritmika, amelyeket a férfi- és női hang érdekes kontrasztja tesz még színesebbé.
Az együttes Balázs Elemérrel (dob), Szõke Nikolettával (ének), Szakonyi Milánnal (ének), Balázs Józseffel (zongora), Komjáti Áronnal (gitár), Lakatos Pecek Krisztiánnal (bőgő) és Czibere Józseffel (ütőhangszerek) állnak a Budapest Jazz Club színpadára.