- A Vörös Janka Group 2011 elején alakult, főként feldolgozásokat játszotok. Miért tartod izgalmasnak őket, és hogyan születnek?

- Amikor 2011 elején "összeszedtem" a fiúkat (Hoff Marcell, Bögöthy Ádám, Fövenyi Máté, Horváth János), még csak körülbelül éreztem, hogy mi az, amit szívesen énekelnék. Bár sokféle stílusú zene hat rám a rocktól a klasszikus zenéig, a legfőbb kedvencem mégis a jazz, blues és soul, és ez még így is túl tág stílusilag. Amikor a zenekar összeállt, és elkezdtünk próbálni, inkább a groove és az r'n'b felé húztunk, valószínűleg miattam, de ahogy egyre inkább összeszoktunk, elkezdtük sarkaiból még inkább kiforgatni az egyes dalokat, és egy nagyon izgalmas, számomra újfajta stílus született a közös munkából. Az ismertebb Sting-, Peter Gabriel-, Silje Nergaard-, Chaka Khan-dalok vadiúj megvilágításba kerültek, kíséretükben ötvöződött mindaz a rengeteg fajta zenei hatás, ami a fiúk  játékát egyenként is meghatározza, így az én kicsit populárisabb, soulosabb, bizonyos fokig mainstream éneklésemmel vegyült valami újjá. És nem mellékesen az is benne van, hogy rengeteget tanulok a zenészeimtől, én magam is formálódok a számokkal... A zenekarban egyébként alapvetően demokrácia van, s bár az én nevem alatt fut a dolog, én szervezem a koncerteket, a reklámot, a fiúk rengeteget segítenek zeneileg és lelkileg is.

- Mivel sok helyen, sok tanártól tanultam már, van némi elképzelésem, hogy mi az, amire szükségem van, mi az, amitől többet fejlődhetek. Legelső énektanárom óriási jelentőséggel bír az életemben, Ő Kelemen Angelika volt Székesfehérváron a Hang-Szín-Tér Művészeti Iskolában, akinek a mára nagyjából kialakult, összetett zenei ízlésemet köszönhetem. Majd Kovács Linda ismertette meg velem az improvizációs zenét a dr. Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz Szakközépiskolában, és Balogh Ágnes szerettette meg velem a klasszikus zenét. Ezen kívül rendszeresen látogatom az országos jazztáborokat nyaranta, így lehetőségem volt Winand Gábortól, Lakatos Ágnestől, Karosi Júliától vagy Váczi Esztertől tanulni. A Vienna Konservatorium Budapest Tanárképző Főiskolára is jártam, és szintén sokat adott Munkácsi Bea és Pozsár Máté. Jelenleg pedig a Kodolányi János Főiskola jazz tanszakán fogok végezni, ahol Pély Barna és Mikecz Kornél a mestereim. Most azt érzem, hogy választ kapok olyan kérdéseimre, amiket már régóta feltettem magamnak. Barnát és Kornélt biztos támaszomnak érzem, lenyűgöz zenei nyitottságuk és felkészültségük. Nemcsak zeneileg, de emberileg, lelkileg is segítenek nekem.

- Te magad is tanítasz?

- Tanulni szerintem nem csak tanártól (profitól), de a diáktól (nem profiktól) is legalább annyira lehet, szóval ehhez a szakmához hozzátartozik a tanítás. Mivel az éneklés pillanatnyi milyenségét nagyon sok tényező befolyásolhatja, így fontos, hogy mindig felkészült legyen az énekes. Egy énekóra tartásakor pedig legalább olyan fontos a magabiztosság, precizitás vagy következetesség, mint a színpadon, így nagyon jó rutint ad egyik szituáció a másiknak. Lehetőségem adódott már második éve abban az iskolában tanítani, ahol én is kezdtem, és legalább olyan izgatott vagyok az óráim előtt, mint színpadra lépés előtt. Nagyon komoly feladatnak veszem, hiszen a tőlem tanuló gyerekeknek én fogom meghatározni a zenei ízlését (ha nem is az éneklését), ez pedig a szakmára is hatással lesz a későbbiekben, hiszen ettől függ, járnak-e majd koncertre, vesznek-e majd lemezt. Megtanultam őket és önmagamat zongorán kísérni, és a saját hitelességem miatt (is) kénytelen vagyok gyakorolni az óráimra, újabbnál újabb standardeket tanulni és a hangképzést pontosan megmutatni. Így a tanítással még inkább mélyül a már meglévő tudásom is, és egy-egy diák hibáiból is újabbnál újabb következtetéseket vonok le, amik nekem is segítenek az előbbrejutásban.

- Az elmúlt hetekben-hónapokban egy sor jelentős jazzfesztiválon léptél föl az együtteseddel.

- Idén nyáron több fontos fesztiválra kaptunk meghívást, így például a Debreceni Jazznapokra, ahol a negyven fokos hőségben izzadtunk a színpadon az óriási közönség előtt vagy a balatonboglári Jazz és Bor Fesztiváljára, ahol szerencsére éppen befejeztük a műsort, amikor leszakadt az ég, a FEZEN-re, ahol Harcsa Veronika és Al Di Meola is fellépett utánunk, a SZIGETre, ahová Mits Marcit, egy kiváló szaxofonost vittünk magunkkal, és játszottunk a Somló Hangja Összművészeti Fesztiválon is, sőt a velencei-tavi JazzFace Fesztiválra is megyünk még a nyári szezon zárásául szeptember elején. A bulikra mindig legjobb tudásunk szerint készülünk, így ennek köszönhetően, úgy gondolom, újabb és újabb rajongókkal gazdagodunk. Koncertek után rendszeresen odajönnek hozzánk a közönségből gratulálni, és elmondják, mennyire tetszett nekik a zenénk. Ez a legfontosabb!

- A zenekarod ott volt márciusban Avishai Cohen mesterkurzusán. Mit nyújtott számukra a találkozás?

- A kurzuson Ádám, Marcell és Janó triója vett részt, amin Avishai Cohen Gently Disturbed című albumáról kellett előadniuk néhány darabot. A fiúknak hatalmas élmény volt ez a találkozás:  Cohen végig figyelte a játékukat, és tapssal köszönte meg a hallottakat. Többször elmondta, hogy ezek a régebbi szerzeményei az album készítésének időszakát idézték fel benne. A kurzuson megkérdezte tőlük azt is, hogy régóta játszanak-e együtt, mert elég kiforrottnak hallotta a zenéjüket. Kell ennél nagyobb dicséret a mai jazzvilág egyik legelismertebb művészétől?

- Mennyit számítottak az idei Talentométer versenyen tapasztaltak?

- A Talentométer jó tanulság volt számunkra, részben, mivel a közönség minket juttatott be az elődöntőbe, és mivel hallottuk a többi versenyzőt is. A zsűritől is nagyon pozitív kritikákat kaptunk, így ez önigazolásul szolgál, hogy jó úton haladunk.

- Mik a további terveitek?

- A terveink a közeli jövőre nézve egy olyan új repertoár kidolgozása, mely saját dalokat tartalmaz, és ebből majd fél-, egy év múlva egy lemezt szeretnénk felvenni. És lassan vége a nyárnak és a fesztiváloknak, így klubkoncertek kezdődnek, ahova egyre több és egyre újabb közönséget szeretnénk elcsábítani.