Jazz/World

Vukán: Nem kívánok lehetetlent. Csak nehezet.

1949-ben egy szombathelyi növendékkoncerten lépett először pódiumra, azóta szinte folyamatosan ott van, ma is évi száz koncertet ad. A jazzt idehaza az elsők között vitte be a klasszikus zene szentélyeibe, már akkor crossovert játszott, amikor ez a fogalom még nem létezett. Szókimondó, megosztó figura, nyilatkozataival gyakorta vált ki vitákat, zeneéleti viharokat. Az általa alapított és finanszírozott Creative Art Díjat szeptember 19-én adják át első alkalommal. Vukán György hetvenéves. INTERJÚ

Tudatos döntés, hogy nem ünnepled nagyszabású koncerttel, vagy csak az élet hozta így?

Évfordulók jönnek, mennek, s az ember nem mindig van velük szinkronban. Van, hogy öregebb, mint amennyi, és van, hogy talán fiatalabb. Most úgy érzem, jól vagyok. Főleg a tavalyi betegségem után. Nem annyira az éveket szoktam számolni, inkább eseményről eseményre, kompozícióról kompozícióra, elhatározásról elhatározásra haladok. Legyűröm a kitűzött feladatokat. Amikor 2009-ben barátaim unszolására életműösszegző koncertem adtam a Művészetek Palotájában, akkor is csak utólag vált világossá, hogy akad apropó - egyik ismerősöm kiderítette, épp hatvan éve léptem először pódiumra. Nagyon örülök persze, hogy megcsináltam. Mégha sokat kínlódtam a műsor összeállításával, mivel az elmúlt hat évtizedben sok mindent letettem az asztalra, nehéz belőle kiválogatni kétórányi esszenciát.

Zeneszerzőként is aktív maradtál?

Állandóan írok. Nemrég fejeztem be az új Requiemet, jelenleg egy zongoraversenyen dolgozom, sorrendben az ötödik ilyen jellegű művemen, épp a záró tételénél járok. Fontos az írás a szellemi kondíció megőrzéséhez. A fizikaihoz pedig a biciklizés. Ebben az évben kétezerötszáz kilométert tekertem. Csak így lehet bírni az állandó koncertezést. Ha nem is jubileumi, de jelentős fellépéseim azért lesznek ősszel: szeptember 3-án a SzeptEmberFeszt-en a MorganWorkshop tagjaként Billy Cobham-mel adunk koncertet, november 2-án a londoni Club 606-ban pedig két angol zenésszel játszom trióban.

Kötelező kérdés, lévén elkerülhetetlen a számvetés: ha visszatekintesz eddigi pályádra, mire vagy a legbüszkébb?

Elsősorban arra, hogy a zene az életem, hogy minden nap foglalkoztam vele. Persze mással is, hisz közben negyvenhat évig fogorvosként dolgoztam, de ez a tevékenység csak napi hat órát vett el az életemből. A fennmaradó idő pedig elég volt arra, hogy amit el kellett végeznem, azt elvégezzem. Nincs hiányérzetem. Egyrészt sosem lustálkodtam, másrészt mégiscsak hagytam nyomokat a zene minden területén. Miközben végigkoncerteztem a világot, rengeteg szimfonikus művet komponáltam, írtam operát és szimfonikus balettet, több mint százharminc filmzene fűződik a nevemhez. De ami a leginkább elégedettséggel tölthet el, hogy idehaza gyakorlatilag elsőként vittem be a jazzt a szimfonikus zenébe, az operába, a balettba, a filmzenébe. A Tomsits Quartettel a hatvanas években szimfonikus kísérettel játszottunk a Zeneakadémián. Mondhatnám, évtizedekkel azelőtt a crossovert képviseltem, minthogy azt valaki elnevezte volna annak.

E „renitens" hozzáállásodnak köszönhető, hogy bár elvégezted a klasszikus zongoraszakot, nem engedték, hogy lediplomázhass?

Amikor tizennégy évesen megnyertem egy versenyt és felvettek a Zeneakadémiára, közölték, nem kaphatok kollégiumot, mert az apám kórházalapító főorvos, tehát osztályidegen. Így hetente kellett feljárnom Budapestre Wehner Tiborhoz. Amikor négy év múlva le akartam diplomázni, akkor meg arra hivatkoztak, hogy közben jelentkeztem az orvosi egyetemre. Később tizenöt évig tanítottam a jazztanszakon jazzéneket, zeneszerzést, hangszerelést, és senki nem kérte a papírt. Sokan meg hiába lobogtatják a sajátjukat, senki nem tekinti őket művésznek. Merthogy nem az a művész, akinek erről papírja van.

Az elmúlt negyedszázadban a Creative Art amolyan védjegyed lett, különböző formációkat (Big Band, Ensemble, Trio) működtettél ezen a néven, és a szeptemberben első alkalommal odaítélendő díjat is erről keresztelted el. Miért tartod fontosnak e szókapcsolat állandó hangsúlyozását?

Mert számomra a muzsikus elsősorban az, aki a saját gondolatait játssza. Persze a közvélekedés szerint az is zenész, aki közben elbújik Beethoven mögé, de szerintem a kreativitás mindennél fontosabb. Az improvizáció nem huszadik századi találmány, Bach, Mozart, Chopin vagy Liszt éppúgy a rögtönzés híve volt. Itt nem a jazzről van szó, hanem általában a zenélésről. Amikor zenélünk, azon gondolatainkat, érzéseinket játsszuk el az embereknek, amikre már nincs szó. Elsősorban a sajátjainkat, még akkor is, ha mások művét adjuk elő. A legtöbb kolléga, amikor megkérem, játsszon, visszakérdez, hogy mit. Hogyhogy mit? Ülj le és játsszál! Szerintem Chopin vagy Liszt sem Bach-műveket zongorázott Párizsban. Persze, mondják, ez nekik nehéz. Mire csak azt válaszolhatom: ezért nagy dolog a művészet.

Ezt lenne hivatott demonstrálni az általad alapított Creative Art Díj?

A pályám során sokat szenvedtem a kötöttségektől. A Zeneakadémián állandóan a kezemre csaptak, ha improvizáltam, s szervezetileg hiába tartozik oda húsz éve a jazztanszak, tulajdonképpen a mai napig nem engedtek be minket a zene szentélyébe. Harminc éve gondolkodom, hogy ilyesmi díjat kéne alapítani. Amióta az édesanyám meghalt, teljesen magam maradtam, így szeretném, ha a vagyonomat a halálom után jó célokra fordítanák. Ezért úgy döntöttem, az egyik felét a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül a szegényekre és öregekre hagyom, a másik felét pedig a zenére. Hogy olyanokat támogassanak belőle, akik a saját gondolataikat játsszák. A reneszánsz embertípust, hozzáállást szeretném e díjban is erősíteni, azt, hogy tényleg szabadon fejezzük ki magunkat. Mindenemet odaadom.

Milyen szempontok alapján dönt majd a háromtagú zsűri?

Mivel a darabok a helyszínen születnek, nincsenek előre lefektethető kritériumok. Mintegy tíz jelentkező van, nagyjából erre számítottam. Mindegyik versenyző „tételt" húz, ami ez esetben egyetlen papír, rajta három hang. Erre kell ott, a helyszínen „követhető" darabot rögtönözni. Tudom, hogy megoldható, mert csináltam már ilyet. Nem kívánok lehetetlent. Csak nehezet. Meg azt, hogy használják a kreativitásukat.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Klasszikus

Magnificat, az örömteli várakozás himnusza

Számos zeneszerzőt megihletett a bibliai szövegre épült keresztény himnusz, a Magnificat, mely hagyományosan az adventi várakozás során szokott elhangozni.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World gyász

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Jazz/World ajánló

Biblia Show a Zsidó Művészeti Napokon

Bibliai témájú történetekre, értékekre épülő pop-sanzonokból készít estet Kováts Kriszta színművész-énekesnő, a dalok zeneszerzője Wolf Péter, szövegírója Fábri Péter író lesz.
Jazz/World ajánló

Bacsó Kristóf és David Dorůžka közreműködésével folytatódik a MAO jazz sorozata

Folytatódik a Modern Art Orchestra "Art of Virus" elnevezésű zenei projektje. A nagyzenekarra hangszerelt, friss kortárs és jazz kompozíciók december 12-én este a Budapest Music Centerben hallhatók, a MAO 2021/22-es évadban zajló koncertsorozatának részeként.
Jazz/World ajánló

25 év után újra színpadon a Sziámi együttes

Müller Péter Sziámi egykori zenekara az 1991 és 1997 közötti felállásban a zenész december 4-i koncertjén tér vissza.
Jazz/World hír

Növények „zenélnek” két budai villamosmegállóban

Egy klímaváltozás elleni kampány részeként különleges installációt telepítettek két budai villamosmegállóba, ahol – szonifikációs technológia segítségével – növények biorezgéseiből generált zene szól.