Jazz/World

Vukán: Nem kívánok lehetetlent. Csak nehezet.

1949-ben egy szombathelyi növendékkoncerten lépett először pódiumra, azóta szinte folyamatosan ott van, ma is évi száz koncertet ad. A jazzt idehaza az elsők között vitte be a klasszikus zene szentélyeibe, már akkor crossovert játszott, amikor ez a fogalom még nem létezett. Szókimondó, megosztó figura, nyilatkozataival gyakorta vált ki vitákat, zeneéleti viharokat. Az általa alapított és finanszírozott Creative Art Díjat szeptember 19-én adják át első alkalommal. Vukán György hetvenéves. INTERJÚ

Tudatos döntés, hogy nem ünnepled nagyszabású koncerttel, vagy csak az élet hozta így?

Évfordulók jönnek, mennek, s az ember nem mindig van velük szinkronban. Van, hogy öregebb, mint amennyi, és van, hogy talán fiatalabb. Most úgy érzem, jól vagyok. Főleg a tavalyi betegségem után. Nem annyira az éveket szoktam számolni, inkább eseményről eseményre, kompozícióról kompozícióra, elhatározásról elhatározásra haladok. Legyűröm a kitűzött feladatokat. Amikor 2009-ben barátaim unszolására életműösszegző koncertem adtam a Művészetek Palotájában, akkor is csak utólag vált világossá, hogy akad apropó - egyik ismerősöm kiderítette, épp hatvan éve léptem először pódiumra. Nagyon örülök persze, hogy megcsináltam. Mégha sokat kínlódtam a műsor összeállításával, mivel az elmúlt hat évtizedben sok mindent letettem az asztalra, nehéz belőle kiválogatni kétórányi esszenciát.

Zeneszerzőként is aktív maradtál?

Állandóan írok. Nemrég fejeztem be az új Requiemet, jelenleg egy zongoraversenyen dolgozom, sorrendben az ötödik ilyen jellegű művemen, épp a záró tételénél járok. Fontos az írás a szellemi kondíció megőrzéséhez. A fizikaihoz pedig a biciklizés. Ebben az évben kétezerötszáz kilométert tekertem. Csak így lehet bírni az állandó koncertezést. Ha nem is jubileumi, de jelentős fellépéseim azért lesznek ősszel: szeptember 3-án a SzeptEmberFeszt-en a MorganWorkshop tagjaként Billy Cobham-mel adunk koncertet, november 2-án a londoni Club 606-ban pedig két angol zenésszel játszom trióban.

Kötelező kérdés, lévén elkerülhetetlen a számvetés: ha visszatekintesz eddigi pályádra, mire vagy a legbüszkébb?

Elsősorban arra, hogy a zene az életem, hogy minden nap foglalkoztam vele. Persze mással is, hisz közben negyvenhat évig fogorvosként dolgoztam, de ez a tevékenység csak napi hat órát vett el az életemből. A fennmaradó idő pedig elég volt arra, hogy amit el kellett végeznem, azt elvégezzem. Nincs hiányérzetem. Egyrészt sosem lustálkodtam, másrészt mégiscsak hagytam nyomokat a zene minden területén. Miközben végigkoncerteztem a világot, rengeteg szimfonikus művet komponáltam, írtam operát és szimfonikus balettet, több mint százharminc filmzene fűződik a nevemhez. De ami a leginkább elégedettséggel tölthet el, hogy idehaza gyakorlatilag elsőként vittem be a jazzt a szimfonikus zenébe, az operába, a balettba, a filmzenébe. A Tomsits Quartettel a hatvanas években szimfonikus kísérettel játszottunk a Zeneakadémián. Mondhatnám, évtizedekkel azelőtt a crossovert képviseltem, minthogy azt valaki elnevezte volna annak.

E „renitens" hozzáállásodnak köszönhető, hogy bár elvégezted a klasszikus zongoraszakot, nem engedték, hogy lediplomázhass?

Amikor tizennégy évesen megnyertem egy versenyt és felvettek a Zeneakadémiára, közölték, nem kaphatok kollégiumot, mert az apám kórházalapító főorvos, tehát osztályidegen. Így hetente kellett feljárnom Budapestre Wehner Tiborhoz. Amikor négy év múlva le akartam diplomázni, akkor meg arra hivatkoztak, hogy közben jelentkeztem az orvosi egyetemre. Később tizenöt évig tanítottam a jazztanszakon jazzéneket, zeneszerzést, hangszerelést, és senki nem kérte a papírt. Sokan meg hiába lobogtatják a sajátjukat, senki nem tekinti őket művésznek. Merthogy nem az a művész, akinek erről papírja van.

Az elmúlt negyedszázadban a Creative Art amolyan védjegyed lett, különböző formációkat (Big Band, Ensemble, Trio) működtettél ezen a néven, és a szeptemberben első alkalommal odaítélendő díjat is erről keresztelted el. Miért tartod fontosnak e szókapcsolat állandó hangsúlyozását?

Mert számomra a muzsikus elsősorban az, aki a saját gondolatait játssza. Persze a közvélekedés szerint az is zenész, aki közben elbújik Beethoven mögé, de szerintem a kreativitás mindennél fontosabb. Az improvizáció nem huszadik századi találmány, Bach, Mozart, Chopin vagy Liszt éppúgy a rögtönzés híve volt. Itt nem a jazzről van szó, hanem általában a zenélésről. Amikor zenélünk, azon gondolatainkat, érzéseinket játsszuk el az embereknek, amikre már nincs szó. Elsősorban a sajátjainkat, még akkor is, ha mások művét adjuk elő. A legtöbb kolléga, amikor megkérem, játsszon, visszakérdez, hogy mit. Hogyhogy mit? Ülj le és játsszál! Szerintem Chopin vagy Liszt sem Bach-műveket zongorázott Párizsban. Persze, mondják, ez nekik nehéz. Mire csak azt válaszolhatom: ezért nagy dolog a művészet.

Ezt lenne hivatott demonstrálni az általad alapított Creative Art Díj?

A pályám során sokat szenvedtem a kötöttségektől. A Zeneakadémián állandóan a kezemre csaptak, ha improvizáltam, s szervezetileg hiába tartozik oda húsz éve a jazztanszak, tulajdonképpen a mai napig nem engedtek be minket a zene szentélyébe. Harminc éve gondolkodom, hogy ilyesmi díjat kéne alapítani. Amióta az édesanyám meghalt, teljesen magam maradtam, így szeretném, ha a vagyonomat a halálom után jó célokra fordítanák. Ezért úgy döntöttem, az egyik felét a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül a szegényekre és öregekre hagyom, a másik felét pedig a zenére. Hogy olyanokat támogassanak belőle, akik a saját gondolataikat játsszák. A reneszánsz embertípust, hozzáállást szeretném e díjban is erősíteni, azt, hogy tényleg szabadon fejezzük ki magunkat. Mindenemet odaadom.

Milyen szempontok alapján dönt majd a háromtagú zsűri?

Mivel a darabok a helyszínen születnek, nincsenek előre lefektethető kritériumok. Mintegy tíz jelentkező van, nagyjából erre számítottam. Mindegyik versenyző „tételt" húz, ami ez esetben egyetlen papír, rajta három hang. Erre kell ott, a helyszínen „követhető" darabot rögtönözni. Tudom, hogy megoldható, mert csináltam már ilyet. Nem kívánok lehetetlent. Csak nehezet. Meg azt, hogy használják a kreativitásukat.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Fellélegzés címmel jön a Fesztivál Akadémia Budapest augusztusban

Az idei komolyzenei fesztivált augusztus 20. és 30. között rendezik meg a Zeneakadémián és más budapesti helyszíneken hatvan magyar művész részvételével.
Plusz

Mihelyt vége a veszélyhelyzetnek, nyithatnak a színházak, a mozik, a múzeumok

Ezt Gulyás Gergely jelentette be a mai Kormányinfón. A Parlament június 16-án szavaz a veszélyhelyzet megszűnéséről.
Plusz

Ezt a törvényt csak a gyerekek kárára lehet meghozni – Művészek az örökbefogadásról

Öt ismert művész emelte fel a szavát a kormány új törvényjavaslata ellen, amely nem tenné kötelezővé, hogy az örökbefogadó szülők tanfolyamon készüljenek fel az örökbefogadásra.
Klasszikus

Miért szép a cselló? Márkus Ágnes válaszol

Hangszertár című sorozatunkban ezúttal a csellót mutatjuk be Márkus Ágnes segítségével, aki Saint-Saëns egy jól ismert műrészletét is előadja.
Színház

Lakatos Márk látványvilágával készül a Dekameron 2020

Csákányi Eszter és Kulka János is szerepel a Trojka Színházi Társulás online előadásában, amely bárki számára ingyenesen elérhető lesz június 11-én este.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World Trianon100

Hallgasd meg az összetartozás dalát – Csík Zenekar: Hazám, hazám

Elkészült a Nemzeti Összetartozás Dala, a Csík Zenekar dalát olyan művészek éneklik, mint Miklósa Erika, Szarka Tamás és Molnár Levente.
Jazz/World hír

Kihirdették, mely jazz együttesek kapnak támogatást

A Budapest Music Center közzétette a Köszönjük, Magyarország! program keretében támogatott magyar jazz együttesek listáját.
Jazz/World gyász

Elhunyt Lennie Niehaus amerikai szaxofonos

Az Emmy-díjas művész 90 éves korában múlt csütörtökön távozott. Az amerikai altszaxofonos, komponista számos híres film zenéjében működött közre, Clint Eastwooddal több mint két tucat moziban dolgozott együtt.
Jazz/World interjú

A Metro ötven éve vette fel az első magyar koncertlemezt

Az Egy este a Metro Klubban... című korongról a jubileum alkalmából Sztevanovity Zorán és Dusán, valamint Frenreisz Károly idézte fel emlékeit és nosztalgiázott a zenekar történetéről.
Jazz/World online közvetítés

Online jön a Müpa könnyűzenei fesztiválja, a Hey June!

Június 3. és 17. között a Müpa online közvetítéssorozata, a Müpa Home speciális Hey, June! kiadása az elmúlt évek legizgalmasabb magyar könnyűzenei koncertjeiből válogat, így hozva el a nyarat virtuálisan a Müpába és a rajongók otthonába is.