Jazz/World

Vukán: Nem kívánok lehetetlent. Csak nehezet.

1949-ben egy szombathelyi növendékkoncerten lépett először pódiumra, azóta szinte folyamatosan ott van, ma is évi száz koncertet ad. A jazzt idehaza az elsők között vitte be a klasszikus zene szentélyeibe, már akkor crossovert játszott, amikor ez a fogalom még nem létezett. Szókimondó, megosztó figura, nyilatkozataival gyakorta vált ki vitákat, zeneéleti viharokat. Az általa alapított és finanszírozott Creative Art Díjat szeptember 19-én adják át első alkalommal. Vukán György hetvenéves. INTERJÚ

Tudatos döntés, hogy nem ünnepled nagyszabású koncerttel, vagy csak az élet hozta így?

Évfordulók jönnek, mennek, s az ember nem mindig van velük szinkronban. Van, hogy öregebb, mint amennyi, és van, hogy talán fiatalabb. Most úgy érzem, jól vagyok. Főleg a tavalyi betegségem után. Nem annyira az éveket szoktam számolni, inkább eseményről eseményre, kompozícióról kompozícióra, elhatározásról elhatározásra haladok. Legyűröm a kitűzött feladatokat. Amikor 2009-ben barátaim unszolására életműösszegző koncertem adtam a Művészetek Palotájában, akkor is csak utólag vált világossá, hogy akad apropó - egyik ismerősöm kiderítette, épp hatvan éve léptem először pódiumra. Nagyon örülök persze, hogy megcsináltam. Mégha sokat kínlódtam a műsor összeállításával, mivel az elmúlt hat évtizedben sok mindent letettem az asztalra, nehéz belőle kiválogatni kétórányi esszenciát.

Zeneszerzőként is aktív maradtál?

Állandóan írok. Nemrég fejeztem be az új Requiemet, jelenleg egy zongoraversenyen dolgozom, sorrendben az ötödik ilyen jellegű művemen, épp a záró tételénél járok. Fontos az írás a szellemi kondíció megőrzéséhez. A fizikaihoz pedig a biciklizés. Ebben az évben kétezerötszáz kilométert tekertem. Csak így lehet bírni az állandó koncertezést. Ha nem is jubileumi, de jelentős fellépéseim azért lesznek ősszel: szeptember 3-án a SzeptEmberFeszt-en a MorganWorkshop tagjaként Billy Cobham-mel adunk koncertet, november 2-án a londoni Club 606-ban pedig két angol zenésszel játszom trióban.

Kötelező kérdés, lévén elkerülhetetlen a számvetés: ha visszatekintesz eddigi pályádra, mire vagy a legbüszkébb?

Elsősorban arra, hogy a zene az életem, hogy minden nap foglalkoztam vele. Persze mással is, hisz közben negyvenhat évig fogorvosként dolgoztam, de ez a tevékenység csak napi hat órát vett el az életemből. A fennmaradó idő pedig elég volt arra, hogy amit el kellett végeznem, azt elvégezzem. Nincs hiányérzetem. Egyrészt sosem lustálkodtam, másrészt mégiscsak hagytam nyomokat a zene minden területén. Miközben végigkoncerteztem a világot, rengeteg szimfonikus művet komponáltam, írtam operát és szimfonikus balettet, több mint százharminc filmzene fűződik a nevemhez. De ami a leginkább elégedettséggel tölthet el, hogy idehaza gyakorlatilag elsőként vittem be a jazzt a szimfonikus zenébe, az operába, a balettba, a filmzenébe. A Tomsits Quartettel a hatvanas években szimfonikus kísérettel játszottunk a Zeneakadémián. Mondhatnám, évtizedekkel azelőtt a crossovert képviseltem, minthogy azt valaki elnevezte volna annak.

E „renitens" hozzáállásodnak köszönhető, hogy bár elvégezted a klasszikus zongoraszakot, nem engedték, hogy lediplomázhass?

Amikor tizennégy évesen megnyertem egy versenyt és felvettek a Zeneakadémiára, közölték, nem kaphatok kollégiumot, mert az apám kórházalapító főorvos, tehát osztályidegen. Így hetente kellett feljárnom Budapestre Wehner Tiborhoz. Amikor négy év múlva le akartam diplomázni, akkor meg arra hivatkoztak, hogy közben jelentkeztem az orvosi egyetemre. Később tizenöt évig tanítottam a jazztanszakon jazzéneket, zeneszerzést, hangszerelést, és senki nem kérte a papírt. Sokan meg hiába lobogtatják a sajátjukat, senki nem tekinti őket művésznek. Merthogy nem az a művész, akinek erről papírja van.

Az elmúlt negyedszázadban a Creative Art amolyan védjegyed lett, különböző formációkat (Big Band, Ensemble, Trio) működtettél ezen a néven, és a szeptemberben első alkalommal odaítélendő díjat is erről keresztelted el. Miért tartod fontosnak e szókapcsolat állandó hangsúlyozását?

Mert számomra a muzsikus elsősorban az, aki a saját gondolatait játssza. Persze a közvélekedés szerint az is zenész, aki közben elbújik Beethoven mögé, de szerintem a kreativitás mindennél fontosabb. Az improvizáció nem huszadik századi találmány, Bach, Mozart, Chopin vagy Liszt éppúgy a rögtönzés híve volt. Itt nem a jazzről van szó, hanem általában a zenélésről. Amikor zenélünk, azon gondolatainkat, érzéseinket játsszuk el az embereknek, amikre már nincs szó. Elsősorban a sajátjainkat, még akkor is, ha mások művét adjuk elő. A legtöbb kolléga, amikor megkérem, játsszon, visszakérdez, hogy mit. Hogyhogy mit? Ülj le és játsszál! Szerintem Chopin vagy Liszt sem Bach-műveket zongorázott Párizsban. Persze, mondják, ez nekik nehéz. Mire csak azt válaszolhatom: ezért nagy dolog a művészet.

Ezt lenne hivatott demonstrálni az általad alapított Creative Art Díj?

A pályám során sokat szenvedtem a kötöttségektől. A Zeneakadémián állandóan a kezemre csaptak, ha improvizáltam, s szervezetileg hiába tartozik oda húsz éve a jazztanszak, tulajdonképpen a mai napig nem engedtek be minket a zene szentélyébe. Harminc éve gondolkodom, hogy ilyesmi díjat kéne alapítani. Amióta az édesanyám meghalt, teljesen magam maradtam, így szeretném, ha a vagyonomat a halálom után jó célokra fordítanák. Ezért úgy döntöttem, az egyik felét a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül a szegényekre és öregekre hagyom, a másik felét pedig a zenére. Hogy olyanokat támogassanak belőle, akik a saját gondolataikat játsszák. A reneszánsz embertípust, hozzáállást szeretném e díjban is erősíteni, azt, hogy tényleg szabadon fejezzük ki magunkat. Mindenemet odaadom.

Milyen szempontok alapján dönt majd a háromtagú zsűri?

Mivel a darabok a helyszínen születnek, nincsenek előre lefektethető kritériumok. Mintegy tíz jelentkező van, nagyjából erre számítottam. Mindegyik versenyző „tételt" húz, ami ez esetben egyetlen papír, rajta három hang. Erre kell ott, a helyszínen „követhető" darabot rögtönözni. Tudom, hogy megoldható, mert csináltam már ilyet. Nem kívánok lehetetlent. Csak nehezet. Meg azt, hogy használják a kreativitásukat.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Nézze meg Törőcsik Mari három felejthetetlen alakítását

Törőcsik Mari emléke előtt tiszteleg a Nemzeti Filmintézet streaming platformja, a Filmio, ahol szerda éjfélig ingyenesen megtekinthető a pénteken hajnalban elhunyt színművész három meghatározó filmje.
Színház

Egy vidám tekintet, egy izgalmas száj – és a kettő között az évek múlása

Évtizedekig kutatta Törőcsik Mari arcait. Fotózta színpadon és magánéletben egyaránt, közel hetven esztendőn át. Kivételes szakmai kapcsolat és mély barátság fűzte a nemrégiben elhunyt színésznőhöz a Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművészt, Keleti Évát, aki személyes történetei és képei segítségével járult hozzá, hogy fölidézhessük Törőcsik Mari különleges alakját.
Színház

Az emlékezés rózsái a Nemzeti Színház előtt

Gyűlnek a virágok a Nemzeti Színház épülete előtt, ahol a pénteken elhunyt Nemzet Színésze, Törőcsik Mari tisztelői róhatják le kegyeletüket.
Jazz/World

„A jazz passzol a lázadáshoz” – Harcsa Veronikával indul a Fidelio új podcastja, a Fülbemászó

Örök kísérletező, akinek nem kell kompromisszumokat kötnie, ha jazzről van szó. Pályája szorosan összefügg a budapesti Fringe Fesztivállal, ahol először adhatta elő saját dalait közönség előtt, mégpedig komoly sikerrel. Harcsa Veronikával Tompa Diána beszélgetett a Fülbemászóban.
Klasszikus

„Így kell dolgozni, így kell élni” – Tallér Zsófiára emlékezünk

A Fidelio felkérésére Tallér Zsófia három egykori tanítványa – ahogy ő fogalmazott, Petrovics unokák – emlékezik a fiatalon elhunyt Erkel-, Bartók–Pásztory-, Fonogram-, valamint Artisjus-díjas zeneszerzőre.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Igazi francia dzsesszcsemege Thomas de Pourquery új lemeze

Korlátoktól mentes, felszabadult, improvizatív zene hallható a francia dzsessz aktuális színfoltja, Thomas de Pourquery új albumán. Az énekes, szaxofonos Droles de Dames című anyaga a magyar BMC gondozásában jelent meg.
Jazz/World podcast

„A jazz passzol a lázadáshoz” – Harcsa Veronikával indul a Fidelio új podcastja, a Fülbemászó

Örök kísérletező, akinek nem kell kompromisszumokat kötnie, ha jazzről van szó. Pályája szorosan összefügg a budapesti Fringe Fesztivállal, ahol először adhatta elő saját dalait közönség előtt, mégpedig komoly sikerrel. Harcsa Veronikával Tompa Diána beszélgetett a Fülbemászóban.
Jazz/World ajánló

Prince egykori zenésze is a Müpa Home fellépői között

Három egyedülálló online koncertpremiert kínál április 16-17-én és 30-án a Müpa Home. Tzumo Árpád zenekara, a Solati Music és a Blahalouisiana mellett látható lesz a basszusgitár dán ikonja, Ida Nielsen koncertje is.
Jazz/World interjú

„Szíven üt, hogy EP már soha többé nem ülhet itt” – Interjú Lukács Miklós cimbalomművésszel

Esterházy Péter születésnapján, április 14-én az E(gy)P(ercesek) – Esterházy-fragmentumok című online produkcióval tiszteleg a Katona József Színház az író emléke előtt. EP írásai Máté Gábor hangján szólalnak meg, játszótársa Lukács Miklós cimbalomművész.
Jazz/World interjú

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.