Azt írod, a Soundtrack című lemezed az életünk filmjének kísérőzenéje is lehet. A te életed filmje milyen műfajú lenne és milyen szerepet tölt be életed filmjében ez a lemez?
Az biztos, hogy romantikus vígjáték lenne. Szerintem ez amúgy az egyik legnehezebb műfaj, mert nehéz egyszerre viccesnek és romantikusnak is lenni úgy, hogy az őszinte és hiteles is maradjon, de ne csorduljon át giccsbe. Ezt az új lemezt mérföldkőnek érzem a trió életében, mert egyrészől az összes válogatott kedvenc dalunkat felvettük, amik az elmúlt évek során születtek, de még sosem szerepeltek lemezen, tehát egyfajta “best of”-ként is tekinthetünk rá. Másrészről újabb kompozíciók is helyet kaptak rajta, amikkel együtt egy közös dramaturgiai koncepció is kirajzolódott.
A legfontosabb pedig, hogy sikerült egy olyanfajta, kollektív interakciókon alapuló improvizációt és szabadságot megvalósítani a lemezen, amely őszinteségében igazán én vagyok.
Miközben olvasgatsz, hallgasd meg a szóban forgó lemezt!
Filmzenei felkéréseknek is tettél már eleget. Ezek a munkák is terelték a zenei gondolkodásodat a filmes zenei gondolkodás irányába?
Elsősorban nem, de valahol mégis, hiszen gyerekkorom óta imádom a filmzenéket is, nagy kedvencem Hans Zimmer, és még sokan mások, szóval ezek hatnak rám. Ezen a lemezen a dalok harmóniavilága sokkal inkább a filmzenéből jön, nem pedig a jazz-zenei strutktúrákból, de persze az akusztikus hangzás és az impróvizációk nagyon is a jazz-en alapulnak. Minden kompozíció valamilyen személyes történeten, élményen, vagy hangulaton alapszik, amelyet megpróbálok a lehető legpontosabban megfogalmazni zeneileg. Ugyanakkor ezek a témák univerzálisak, ezért a hallgató könnyen bele tudja magát érezni a zenénkbe.
A lemezt is úgy építetted fel, hogy dramaturgiája, történetíve legyen?
Igen. Amikor összeválogattam a lemezre a számokat és azok sorrendjét, akkor kirajzolódott előttem egy nap, ahol az első dal hangulata a reggeli ébredésé és elindulásé, majd a munka következik, aztán egy kis probléma, egy kis románc, aztán egy buli, utána egy hazaérés, és így tovább. Szerintem akik szeretik a filmzenét és a jazzt, érezni és érteni fogják ennek a lemeznek a történetét.
Tanítasz is, és több formációban – többek között Gereben Zita mellett – vagy zeneszerző-zongorista. Ezek az elfoglaltságok hogyan egészítik ki a saját triódban végzett munkádat?
Mondhatnám hogy a trió abszolút az első helyen szerepel, de nem szeretek rangsorolni. Kedvelem a változatosságot a zenében, ha csak egyfélét csinálnék, hamar ráunnék. Ezek a különböző zenekarok, zenei stílusok inkább egymást egészítik ki nálam, egymást inspirálják bennem.
Horváth "Tojás" Gábor Trio: Gálfi Attila, Horváth "Tojás" Gábor, Horváth Balázs (Fotó/Forrás: BJC)
Sokat emlegeted a világhírű zongoristát, Joey Calderazzót. Vele hogyan ismerkedtél meg, és hogyan hatott rád?
Ő egy meghatározó zongorista a számomra. Még 2005-ben kirepültem egy több napos szólózongora sorozat koncertjére Londonba. Az első napon már kora délután elmentem a helyre, ahol játszott, megismerkedtünk, és odaadtam neki egy saját dalom kottáját amit az ő stílusában, és tiszteletére írtam. Waltz for J.C. volt a címe.
A koncertje első számaként a kottából blattolva rögtön el is játszotta ezt a darabot, nagyon megtetszett neki. A koncert után megkért, hogy én is játszam el, utána leült mellém, és még órákig zongoráztunk. Másnap pedig már vele együtt léphettem fel a koncertjén, ahol négykezes verzióban adtuk elő a dalt.
Azóta számos koncertet adtunk közösen a Transform Quintet zenekarommal, és egy lemezt is készítettünk Another Child címmel. Azóta is jó barátságban vagyunk.
Mikor mutatjátok be a lemezt és mik a további terveid?
November elsején lesz a lemezbemutató koncertünk a Budapest Jazz Club-ban.
Terveink között szerepel egy videoklip, és már jövőre egy új lemezfelvétel egy gitáros vendégművésszel, amiről még egyenlőre nem árulhatok el semmit.
hírlevél
