Jazz/World

Zenei végvárak

2013.04.23. 07:00
Ajánlom
Halvány, de újraéledő reménnyel távoztam a nemrég nyílt BMC Zenei Központ koncertterméből. A Budapest Folk Fest gálaműsora ugyanis arról szólt, hogy napjaink hullámzó, bizonytalan sorsú zenei életében is képesek hagyományos értékek új erőre kapni. KRITIKA

Erről két olyan zenei intézmény és három olyan előadóművész győzött meg, akiknek személyes története egyben a magyar kultúra elmúlt tizenöt-húsz évének hiteles tanúságtétele. Az 1996 óta működő zenei intézet, a Budapest Music Center ma már igencsak tekintélyesnek számít a világ zenei életében. Kiadóként, menedzsmentként, fesztiválszervezőként egyaránt maradandót alkotott - elég csak a BMC Records kortárs zenei és jazzkatalógusára gondolni vagy a Közraktárak helyén megrendezett egykori Budapest Jazz Fesztiválra. A Budapest Music Center és vezetője, Gőz László elkötelezett tevékenységének csúcsteljesítménye a nemrég megnyílt zenei központ, amely akusztikai adottságai révén fantasztikus élményt kínál a közönségnek.

Az este szervezője, a Fonó Budai Zeneház szintén a fővárosi koncertélet veteránjai közé tartozik. A hiánypótló közösségi tér 1995-ös alapítása óta a hagyományos és népi gyökerű zenekultúrák életterét kívánta megteremteni. Számomra, aki egykor magam is a Fonó csapatához tartoztam, különösen jó érzés látni, hogy az elmúlt tíz év rendkívül nehéz anyagi körülményei után a régi-új igazgató, Horváth László segítségével a hely túllendült a mélyponton, és működése stabilizálódni látszik.

A Fonó márkáját szinte a kezdettől fogva meghatározta néhány előadóművész, akiknek tevékenysége visszatérő módon összekapcsolódik a ház történetével. Lajkó Félix az egyik ilyen meghatározó Fonós figura: koncertjei anno a Pajtában, a Hangárban egyaránt kultikus magaslatokban maradtak meg a rajongók emlékezetében. Érthető, hogy az ő lemezbemutatójával zárult az idei Budapest Folk Fest, amelyet a Fonó a BMC-vel és a Hagyományok Házával közösen szervezett. Lajkó új lemezén félretette a hegedűt, hogy gyerekkori hangszeréhez, a citerához nyúljon vissza.

Számomra az este legizgalmasabb része mégis az első harmada volt, amely során a cimbalom egyik meghatározó képviselője, Lukács Miklós adott szólókoncertet. Nehéz volna letagadni, mennyire tisztelem, ahogy Lukács kiterjesztette a cimbalom játéktechnikáját, műfaji integrációját egyaránt. De nem az elfogultság okozta az élményt, ráadásul sok minden van, ami nem ér váratlanul a játékában - ami alapestben akár nem is kedvezne a revelációnak. Mégis, az a szellem, amit a BMC koncerttermében eresztett ki a palackból, minden várakozásomat felülmúlta. Lukács teljesítménye egyszerre volt hommáge a BMC vadonatúj koncertterme, a magyar hangszeres népzene hagyománya és a kortárs improvizáció iránt is. A művészt inspirálta a remek akusztikájú helyszín, amely sugározza alkotóinak feltétlen elkötelezettségét is a zene iránt.

Nem lehetne ennél jobban jellemezni magát a koncertet sem. Az estére szánt, egyedi műsor precízen átgondolt ív mentén fejlődött, amely remek arányérzékkel találta meg az egyensúlyt a kompozíció és a rögtönzés között. Lukács Miklós hihetetlen felkészültséggel, igénnyel és döbbenetes energiával egyszerre játszott. Ritkán jutnak eszembe nagy szavak egy koncertről, nem is szerencsés ilyenekkel vagdalkozni. Ám Lukács játékára visszagondolva, még mindig ünnepi hangulatba kerülök: mélység és magasság, könnyedség és súly együtt és egymást tökéletes harmóniában kiegészítve jellemezték a művész szólócimbalmát. A népzenei és hagyományos műdal-ihletésű témákat hol teres jazzgroove-ok, hol perzselő modern harmóniafutamok ellenpontozták. A hangszer megannyi megszólási lehetőségét kreatív módon feltárva, elámultam azon, micsoda hangulatfestésre képes ez a sokáig beskatulyázott, egyesek által ódivatúnak vélt hangszer.

A koncert két háromtételes részéből a másodikban Borbély Mihállyal egészült duóra a formáció, ketten pedig ott folytatták, ahol a szólószakasz lezárult. Borbély Mihály épp ebben a népies, rusztikus jazzben érzi igazán elemében magát. Szaxofon mellett tárogatón és tilinkón játszott, és kiválóan hozzájárult a koncert széles intellektuális és érzelmi skálájához. A zárótételnek szánt átirat Bartók Román népi táncaiból szimbolikusan foglalta össze azokat az értékeket, amelyeket egy cimbalmon játszó magyar jazz-zenész magáénak vallhat.

Az este főműsorának meghirdetett Lajkó Félix-lemezbemutató meglepetése a hangszerválasztás volt. Számomra biztos tanulsága ennek a koncertnek az, hogy vannak őstehetségek, akiknek minden zenévé válik a kezükben - ebből a szempontból mindegy a hangszerválasztás. Lajkó zenéje leginkább Lajkóról szól, egyénisége kisugárzik minden hangjából. Épp ez a tulajdonsága garancia a sodró lendületre. Olyan rusztikus, naiv erő rejlik ebben a muzsikában, amely pillanatok alatt magával ragadja a közönséget.

D5D73B65-31CD-4A0E-B1E2-B34BE4EFE71F

Lajkó Félix

A citerát gyalulatlan technikával, olykor pontatlanul, máskor rapszodikus tempóingásokkal megszólaltató virtuóz újra és újra felszabadította a magában lakozó, lüktető lendületet a koncert során. Ez volt a legfőbb motivációja a zenének - és ebből a szempontból kissé statikus volt az előadás: nem volt célja az a gazdag, érzékeny árnyalatokat alkalmazó színábrázolás, összefoglaló jelleg, amellyel Lukács oly magasra állította a mércét.

Ki kell emelni a Lajkó kvartett kísérő muzsikusait (Brasnyó Antal - brácsa, Kurina Ferenc - bőgő, Kurina Mihály - cimbalom), akik példás alázattal és fókusszal követték a zenekarvezetőt. A koncert végén az elit hangversenyterem falai ugyanazt az ovációt visszhangozták, amelyet Lajkó nyári fesztiválokon szokott kapni a közönségtől. Az energia, amelyet átad, annyira erős, hogy feledteti a zene egyoldalúságát, és a legelitebb közönséget is képes mulató közösséggé varázsolni.

A gálát záró David Yengibarjan biztos rutinnal hozta azt a formát, amelyért szeretik azok, akik ismerik őt. A virtuóz harmonikás triójával főleg balkáni és latinos hangulatú táncritmusokban igyekezett fenntartani a késő estébe nyúló program megcsappant közönségét - tegyük hozzá, sikerrel. A sokszor páratlan ritmusok biztos kezelése, virtuóz témavariációk és szólóbetétek még a gála negyedik órája után is képesek voltak befűteni a hangversenytermet. Az örmény dudukművész, Gevorg Dabaghyan pedig a Kaukázus balladai hangulatából tartott mesteri bemutatót. (A duduk alapvetően érzelemgazdag, lamentáló megszólalását mi sem illusztrálja jobban, mint hogy számtalan film zenéjének szólóhangszeréül választották már.)

David Yengibarian búcsúkoncertnek is szánta ezt az előadást, ami számomra igen szomorú adalék. Az örmény művész több mint tizenöt éve a budapesti klubélet egyik nagyon élénk árnyalatát képviselte, aki miatt elhittem, hogy egy valóban pezsgő, sokszínű városban élek. Hazaköltözésével ez a színgazdagság alighanem eggyel megfakul.

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

A kortárs művészetről szól az augusztus Lovason

Augusztus első hétvégéjén harmadik alkalommal nyílt meg Lovason a Garten Balaton kortárs művészeti hetek, melynek célja, hogy bemutassa a kortárs képzőművészet és szobrászat legjelentősebb hazai alkotóit.
Vizuál

Négy díjat nyert Los Angelesben Szajki Péter filmje

New York után Los Angelesben is díjazták Szajki Péter Most van most című alkotását. A film a Los Angeles Film Awardson a legjobb elbeszélő nagyjátékfilm és a legjobb romantikus vígjáték kategóriájában nyert, míg Tompos Kátya a legjobb színésznő, Mohai Tamás pedig a legjobb férfi főszereplő különdíját díját vehette át.
Plusz

Állami gondozott fiatalokon segít a Magyar Művészeti Akadémia egyik legsikeresebb ösztöndíjas projektje

2021 szeptemberétől intézményesített formában működik tovább az a kezdeményezés, melyet Czikora István László a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként kezdett el 2018-ban. A projekt idén egy háromnapos táborral zárul, ám a munka ezzel nem ér véget: a művészeti foglalkozás ezután is a gyerekek mindennapjainak része lesz.
Színház

Nemzetbiztonságra hivatkozva vizsgálják az orosz színházi előadásokat

Vlagyimir Putyin elnök rendeletben adott utasítást az orosz állami színházakban játszott előadások vizsgálatára.
Könyv

Világrekordra készül Nemere István 758. könyvével

Augusztus 7-én, szombaton az író több új könyvét is bemutatja, ezzel pedig többször is megdönti az élő szerző legtöbb megjelent könyvének világrekordját – szúrta ki a hvg.hu.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Jazzmaraton a Kobuciban – főszerepben a szaxofon

Három ikonikus zenekar, a műfaj kvalitásos művészei és egy hosszú este augusztus 8-án a Kobuci Kertben, amikor minden a jazzről szól.
Jazz/World hír

Mozgásban – Több tájegység zenéje a Kalász Banda új lemezén

A Fonó Kiadó gondozásában jelent meg a Kalász Banda legújabb albuma, amelyen több tájegységről válogatnak az alkotók, mindegyikhez személyes kötődésekkel, végre „mozgásban”.
Jazz/World ajánló

A dal a miénk! – LGT-slágerek a Csík Zenekar előadásában

A közel 120 perces produkció egyedülálló látványtechnikával, mégis igazi Csík zenekaros környezetben varázsolja a színpadra az ötvenéves LGT dalait augusztus 6-án a Margitszigeti Színházban.
Jazz/World ajánló

Világhírű mesterpáros a Várkert Bazár színpadán

Augusztus 1-én a Zenélő Budapest nyári évadának második nagykoncertjén Tony Lakatos és Szakcsi Lakatos Béla kápráztatja el a jazz zene rajongóit.
Jazz/World lemez

Jazz, punk attitűddel: itt a Barabás Lőrinc Quartet új lemeze!

A világ nyitott tér a játékra a Barabás Lőrinc Quartet új lemezén, amelyet nem utolsósorban Miles Davis fúziós hangja ihletett. Hallgassa meg az Open című album dalait!