Egy szép szőke lány csukott szemei mögül, belső átéléssel próbál megformálni szaxofonján egy egzotikus, összetett ritmusú dallamot, miközben a zsűri támogató attitűddel figyeli őt.
A dallam a Safina című etióp melódia, ami Mulatu Astatke repertoárjából is ismerős lehet, a helyzet pedig a Jägermeister Brass Band első élő meghallgatása, ahol Kapusi Viktor tenorszaxofonos, a The Best Bad Trip vezetője, és a Mordai tagja, Ávéd János tenorszaxofonos, a Modern Art Orchestra zeneszerzője és oszlopos tagja, valamint Kovács Attila, a Lángoló Gitárok szerkesztője alkotják a zsűrit. A cél összeállítani egy olyan nyolcfős zenekart, ami majd különböző bulikon ismert popdalok fúvószenekari átirataival népszerűsíti a vadászok italát. Ebbe a zenekarba első körben videóval lehetett jelentkezni, majd a meghallgatás alapján a különböző zenekari posztokra három-három zenészt választott ki a zsűri, akik közül a közönség választhatja ki a kedvencét ide kattintva.
A reklámcéllal létrejött művészeti produktum ötlete kapcsán persze sokan ráncolhatják a homlokukat, pedig van ebben bőven kihívás, főleg, ha a művészeti vezetés igyekszik tartalommal megtölteni a formát. Ahogy a zsűrivel való beszélgetésekből kiderült, mindannyian azokat a kiskapukat keresik, amin keresztül ez az alapvetően német viszonyokra kitalált, marketingalapon létrejövő produkció speciálisan ránk jellemző, egyedi és izgalmas lehet. Hiszen Németországban nagy tradíciója van a fúvószenekaroknak, az eredeti elképzelés tehát valószínűleg a Jägermeister történetéhez híven a hagyomány és a modernitás összekapcsolása lehetett. Itthon ilyen alapon magyar népi hangszereken kellene előadni Lady Gagát a szilvapálinka reklámozásának céljából, azonban az adaptáció nem ilyen radikális. Inkább arra tesznek kísérletet az ötletgazdák, hogy a magyar Jägermeister Brass Band kicsit közelítsen a berlini underground vonalhoz. Nem véletlenül kérték fel művészeti vezetőnek Kapusi Viktort, aki mindig is a kényelmetlenebb, expresszív formák iránt vonzódott a free jazz és az underground szcénában mozogva. „Mivel ennek alapvetően bulizenének kell lennie, nem zajzenét meg free jazzt fogunk játszani, hanem ismert és kevésbé ismert popszámokat. De
ezekben a zenékben is remekül lehet alkalmazni olyan technikákat, amiket experimentális zenékből tanultam. Az érdekel például, hogy az elektronikus effekteket, a szintetizátorral előállított hangszíneket, vagy egy acid basszust hogy lehet fúvósokon megszólaltatni.
Szerencsére rengeteg ilyen technika van, például a Slap Tongue, amivel perkusszív hangzást lehet előidézni szaxofonon, de a szordínóval is érdekes hangszíneket lehet varázsolni. Vagy ott van a kortárs zenében használt irányított improvizáció, amikor egy közös jelrendszert követve jelenidőben lehet dallamokat, de akár zenei szerkezeteket is komponálni. Ennek zenei funkciója van, de mellesleg nagyon látványos is” – árulta el Kapusi Viktor a koncepciójával kapcsolatban.
A látványosság tehát nem utolsó szempont, már csak azért sem, mert egy vizuális ingerekre épülő fogyasztói társadalomban élünk. Ezért a zenei felkészültség mellett a meghallgatás során a megjelenést, a „karaktert” és nem utolsó sorban az improvizációs készséget is figyelték. Ezek az adottságok és készségek azért is fontosak, mert a bulihelyzetből adódóan várhatóan a zenészek és a közönség közötti interakcióra is sor kerülhet, amihez nem árt az erőteljesebb szereplési vágy és a jó reakcióidő. Ávéd János a magyar jazz élvonalából érkezett a zsűribe, a Modern Art Orchestra oszlopos tagjaként nemcsak szaxofonosként, de zeneszerzőként is fontos munkát végez, emellett kétségtelenül ő az egyik legkeresettebb szólista, akinek egyedi soundja messziről felismerhető. Ő elsősorban a technikai felkészültségért felel, de azt is megtudom tőle, miért került be az improvizáció a szempontrendszerbe. „Az improvizáció az alkalmazkodási készség miatt fontos. A zenén kívül is sokszor szeretik használni ezt a fogalmat abban az értelemben, hogy miként tudunk a nem várt eseményekre reagálni, mennyire vagyunk képesek kreatívan válaszolni a világban történő változásokra. A meghallgatás során ezért kértünk mindenkitől önálló rögtönzést is.
Azt gondolom, hogy az improvizáció művészete a zenei alkalmazkodás és gyors, minőségi döntéshozás készségeit is magában foglalja”
– fogalmazott Ávéd János. Hozzátette: „Itt most az is a feladatunk, hogy kiválasszuk azokat az embereket, akik szélsőséges helyzetekben is képesek előadni a zenét, és közben bulihangulatot teremteni ”. Kapusi Viktor az improvizációt a produkcióban is alkalmazná. „Ez egy nagyon jó show elem. Tegyük fel, hogy van egy Gorillaz szám, amiben a rap részt improvizációval fogjuk helyettesíteni. Úgy, hogy a hangszeren rapszerűen, ritmikusan kell játszani. (…)Másrészt vizuálisan is nagyon izgalmas az, ha egy olyan duóhelyzet áll elő, amiben az egyik zenész játszik egy rögtönzött szólót, amire a másik válaszol neki. Mint egy viadalban” – mondta.
A meghallgatásra érkeztek lelkes amatőrök, frissen végzett konzisok, egyetem mellett önszorgalomból önfejlesztők, Zeneakadémiát végzettek, keresett zenészek, hangszerészek és még ki tudja, ki mindenki. Az életkor és zenei háttér szempontjából is nagy változatosságot mutattak, ami külön izgalmat jelent egy csapat összeállításánál.
„Már mind viszonyulnak valamilyen irányban a zenéhez, ezért sem szeretnénk egy verseny hangulatát kelteni. Itt egy fúvószenekar tagjait szedjük össze, ahol az egyik legnagyobb kérdés, hogy kik fognak a legjobban zenéjükben és személyiségükben is a leghatékonyabban összepasszolni”
– árulta el Ávéd János. Most pedig rajtunk, a közönségen a sor, hogy kiválasszuk azokat, akik között a legjobb kémiát feltételezzük, és aki a leginkább elnyeri a tetszésünket. Állítsd össze a kedvenc zenekarodat az alábbi linkre kattintva!
hírlevél
