A jazz mint végtelenül nyitott műfaj, még ezt is kibírja - persze mindig lesznek, akiknek „ez már nem jazz". De a nagyon is képszerűen elnevezett zenekar tagjainak kebelében jó ritmus- és humorérzék dobog. Zsigabácsi, az elszólások és felejtések védőszentje sem csóválja már a fejét, ennél elvetemültebb dolgokat is közreadtak már a freudizmus nevében.

A japán turnéról hozzánk érkező gdanski formáció a kilencvenes évek végén alakult. Trióként indultak, majd több tagcsere után kvartetté bővültek. Második lemezüket már a Universal Music jelentette meg. A 2003-as Sorry Music Polska a lengyel jazz egyik legnagyobb dobása lett. A Pink Freud legutóbbi albumának címével is arra utal, hogy szörnyetegnek vallja magát, de mindig visszatér a jazz elemeihez (Monster of Jazz, 2010). Lemezeiken bármi előfreudulhat: a hagyományos, behízelgő szving-részletet brutális erejű drum and bass betét szakítja meg, majd kegyetlen, hendrixes hangzásokkal riogat, hogy az egész egy elektronikus ambient-tájképben nyugodjon le. Súlyos zajzene váltakozik rafinált diszkóval vagy éppen klasszikus zeneszerzők megidézésével: a Pink Freud a dekonstruktivista korszak jellegzetes és kimagasló képviselője, amelyben minden egymás mellé helyezhető. Az előzenekar este fél nyolctól a nem kevésbé eklektikus Deti (Dyétyi) Picasso Moszkvából, a Wattican Punk Ballet című műsorával.

Alábbi videónkat az „élő" fellépésre kedvcsinálóként választottuk, valami ilyesmire lehet a hajón is számítani. A Pink Freud (Wojtek Mazolewski - basszusgitár, Adam Milwiw Baron - trombita, Tomek Duda - szaxofon, Rafak Kimcyuk - dob, ütőhangszerek) az év elején Lublinban szerepelt.

Pink Freud (Lengyelország)

A38, Szeptember 30, 21:00