Egy denevér és egy galamb beszélget a zsámbéki romtemplom falai között: – Mi a ma esti program? – kérdezi a denevér. – Olasz est! – kiált fel a galamb felvillanyozottan. – Hmm... Nagyon szeretem a Zsámbék Jazz Opent. Végre egy kis változatosság! Ötszáz évig semmi más nem szólt, csak a harang meg a csuhások durmolása. Aztán még rosszabb lett a helyzet. Valaki szerzett egy masinát, ami semmi másra nem volt jó, csak arra, hogy nappal ne tudjunk aludni. – Az orgonára gondolsz? Én szeretem. De most már hallgass, mert mindjárt kezdenek…

Népzene, világzene, etno-jazz, crossover – olvasható Lovász Irén tavasszal megjelent, Fellegajtó című lemezének műfaji meghatározása az énekesnő honlapján. Ez a négytagú felsorolás valami stílusok és műfajok közötti képlékeny matériát sejtet, amely hol erre, hol arra csapong, mintha még nem döntötte volna el, hogy a szilárd, a folyékony vagy a légnemű halmazállapotot válassza végső jellemzőjeként.

Most, hogy – jórészt a Médiawave programjainak köszönhetően – mintha nőne kicsit az érdeklődés Magyarországon a free improvizációnak is teret adó jazz iránt, talán nem haszontalan felhívni a figyelmet a Párizsban élő zongorista, Katy Roberts kvintettjére, mely alighanem a győri fesztivál William Parkerhez, Ken Vandermarkhoz és Dave Douglashez szokott közönsége körében is sikert aratna. A Le Nouvel Observateur John Hicks, Horace Tapscott, Mulgrew Miller és más hírességek tanítványaként emlegeti a pianistát, holott Katy Roberts legjobb ajánlólevele maga a zenéje.

A Szentendrei Nyár fesztivál keretében több évtizedes hagyományra tekintenek vissza a Barcsay Múzeum kertjében szombat esténként megrendezett jazz- és folk-estek. A szervezők idén új, nagyszabású rendezvényt illesztettek a sorozatba a július 29–30-ai hétvégén. A két estét betöltő Jazz Fesztiválon a hazai jazzélet színe-java fellép a hangulatos szabadtéri helyszínen.

Esőnap: július 20. szerda, olvashatták mindazok, akik jegyet váltottak a Hot Jazz Band kedd esti koncertjére. A kezdés elött pár percel eleredt az eső. Az emberek a közeli fák alá menekültek a felhőszakadás elől. Bár a Károlyi Palota kertje üdítő látványt nyújtott, mialatt a zivatar öntözte annak dús növényzetét, egy lélek sem akadt, aki a természet játékát szivesebben csodálta volna, mint a zenészekét. Nem sokkal később az esőfelhők odébb cammogtak, így a jegyeken az esőnap hirdetése szerencsére fölöslegesnek bizonyult. A koncert kezdetét vette.

Nem tudok róla, hogy Nyíregyházi Ervint és Dom Minasit valaha is együtt emlegették volna. Ugyan milyen kapcsolat lehetne a század elején született magyar zongoraművész, Dohnányi tanítványa és a negyven évvel idősebb jazzgitáros között? Játékuk excentrikussága? Esetleg, bár ez még nem tűnik elegendő indoknak az összehasonlításhoz, hiszen oly sokan játszottak és játszanak excentrikusan. Akkor pedig?

A cím árulkodó. A Berki Tamás Band zenéje is az. Erről mindenki meggyőződhetett, aki hallotta már a zenekart. Hogy miről árulkodik zenéjük? Röviden arról, hogy öt zenész nagyon szeret együtt játszani, és feltehetőleg barátok is emellett. Ha a kérdést azonban hosszan kívánom kifejteni, ahhoz szükségem van néhány bekezdésre. Neki is látok.

Rovatunkban ezúttal a hazai jazz-élet hat képviselőjét kérdeztük arról, hogy véleménye szerint mennyiben változtatta meg a hazai jazz-életet a nemrég megalakult Magyar Jazzművészek Társasága, illetve milyen változásokat vár munkájuk révén?