Várni többet jelent, mint remélni. Várakozni annyi, mint rábízni magunkat a lehetséges elkövetkezőre, és ez egy önátadást, önkorlátozást is magába foglal. Ahhoz, hogy képesek legyünk türelemmel egy adott helyen maradni, illetve figyelmünket fókuszálni, hinnünk kell az elkövetkezésben. Amikor várakozunk, aktív odafordulással bízzuk rá magunkat az eljövőre. Az adventi várakozás ugyanakkor a ciklikus időszemléletet is elevenen tartja, és az ünnepben újra meg újra megélhetővé teszi az eljövetelt.