Egy „korai” romantikus versenymű – Mendelssohn g-moll darabja – és egy nagy, kései-érett romantikus kultuszdarab – Csajkovszkij b-mollja – került egymás mellé, persze fordított sorrendben a DGG új korongján. A kínai – nem csak származása, hanem neveltetése, iskolázottsága alapján is az – Lang Lang nagy világversenyek díjazottja: azonban a „késztermék” olyannyira „amerikai”, hogy azok is szidják, akik nem szeretik a más kultúrákból érkezett művészeket, és azok is, akik a technikai „tökéletesség” miatt feltételeznek gondolatszegénységet.

Intim kamarazene szólt az Olasz Intézet nagytermében a minap, június 3-án. A pódium hátterében egy dekorációnak színvonalas, festményként–képként borzalmas neo-pasztorális reneszánsz-rokokó kompiláció szolgálta a komolyzene befogadásához illő hangulatot. A hatalmas terem csaknem teljesen megtelt. Kiderült, hogy az Institut Français és a Lengyel Kultúrintézet közös erőfeszítésével létrejött európai csatlakozós rendezvényen voltunk, a szünetben fogadással.

Nem az ifjú szerző sziporkázóan szellemes „tovatűnő látomásai” ezek: két súlyos és fajsúlyos zongoraszonáta és egy, a maga korában fiókba zárt remekmű, a Rómeó és Júlia című balett zongorára átmentett fragmentumai töltik meg az új korongot. Előadójuk egy moszkvai, gyermekeit otthon nevelő, szenvedélyesen sakkozó zongoraművész: Nyikolaj Luganszkij.