„Napjaink zenéjének nagyon magas szintű példája ez a muzsika. A zenekari munkát, a szólókat és a kompozíciókat éppoly elragadónak tartom, mint a különféle zenei kultúrák természetes házasítását: nincs benne semmi erőltetett, éppen úgy hangzik, ahogyan kell. Ahányszor csak meghallgatom, annyiszor élvezem az újabb és újabb felfedezéseket.”

Az idén hatvanadik születésnapját ünneplő Maceo Parker Észak-Karolinában, igazi zenészcsaládban nőtt fel. Szülei gospel-muzsikusok voltak, bácsikája pedig, aki később első mentora lett, a helyi Blue Notes nevű együttest vezette.

A World Quintet 1986-ban mutatkozott be a világnak, Kol Simcha néven. Azóta a zenekar különleges hangzása számos nemzetközi fesztiválon aratott óriási sikert, muzsikusaik odaadó lelkesedésük és virtuozitásuk által, nyitott és életteli zenei nyelvezetükön keresztül mindig új vérkeringést vittek a koncerttermek és színházak ódon falai közé.

Érdekes dolog, hogy is van ez az őstehetségekkel! Jan Garbarek például tizennégy éves korában teljesen önállóan kezdett el szaxofonozni – mint annyian, ő is John Coltrane hatására. Egy évvel később saját zenekarával már amatőr versenyt nyert, nyolc évre rá pedig norvég állami ösztöndíjasként Amerikában tanulmányozta a jazzt.

Kaltenecker Zsolt, a kitűnő jazz-zongorista már első triójával (Studniczky László - basszus, Borlai Gergő - dob) végérvényesen felírta nevét hazánk legtehetségesebb fiatal jazzmuzsikusainak listájára.

A világzene napjainkban szerencsére egyre jobban fejlődik, népszerűsödik és elismert a világban. Hogy ez hazánkban is így van, abban minden bizonnyal hatalmas szerepe van a műfajt képviselő talán legjobb magyar együttesnek, a Ghymesnek.

Négyéves korában kezdett dobolni, hat évesen pedig már éjszakai bárokban lépett fel. Soha nem tanult dobolni intézményes formában, saját bevallása szerint minden hangszerismeret a klubokban ragadt rá. Nos, a sokak által a „dobosok dobosának” titulált Dennis Chambers ezen három és fél évtizeden át felhalmozott tudást bontakoztatja ki szólóalbumán, az Outbreak-en.

A világon talán három ember tud úgy bebopot énekelni, mint Winand Gábor.” –Nem rossz ajánlás ez a sokak által a világ legjobb dzsesszénekesének tartott Al Jarreau-tól, akinek előbbi szavai a 2001-ben Budapesten megrendezett Garai Attila Jazz Ének Tehetségkutató Verseny gálaestjén hangzottak el.