Különleges, nem mindennapi feladatot vállalt Grecsó Krisztián író azzal, hogy rendhagyó irodalomórákat tart a középiskolás korosztálynak a Müpa zászlóterében. A négy alkalomból álló sorozat keretében az alkotás és az énkeresés viszonyáról mesél.

A 2016 óta futó Budapest Ritmo világzenei fesztivál Közép-Európa egyik legjelentősebb ilyen eseménye, amely egyszerre mutat be felfedezésre méltó, még kevésbé ismert vagy éppen feltörekvő tehetségeket, illetve hozza el Magyarországra a műfaj világsztárjait.

Rudolf Buchbinder koncertje előtt idézzük fel Beethoven, a zongoraszólista alakját, aki kiemelkedett a korabeli, rendkívül kompetitív bécsi zenei szcénából.

Dübörög a jazz, a műfaj egyre szélesebb körben hódít, Bartók Béla pedig hűvös távolságtartással figyeli a merőben új zenei nyelv születését. Hogyan alakult a zeneszerző viszonya a jazzel az 1920-as évektől kezdve?

Ki ne álmodozott volna már arról, hogy komfortzónájából kilépve új tájakat és új kultúrákat fedezzen fel? Bartók Bélának még csak egzotikus szigetekre sem kellett ellátogatnia a nagy felfedezéshez, az útjai során gyűjtött zenei anyagok mégis alapjaiban változtatták meg saját korát és a jövőt.

Az Electric Fields programjának középpontjában három olyan nő áll, akik bár jóval a női emancipáció megindulása előtt éltek, mégis megtalálták a módját, hogy kibontakoztassák alkotói képességeiket, és – nem utolsósorban – helyet biztosítsanak maguknak a zenetörténetben.

A Bartók Tavasz „kántor-csúcstalálkozója” a zsidó zenei világ színes szeletét mutatja meg a nagyközönségnek. Az esemény jelentőségéről a koncert egyik főszereplője, Raáb Gábor mesélt.

Pár nap alatt milliós nézettséget produkált egy közösségi médiára feltöltött Ella Fitzgerald-feldolgozással, majd popsztárokat körözött le egy alapvetően könnyű műfajokat díjazó Grammy-kategóriában. Samara Joy „mézédes virtuozitásával” egyszerre citálja az időtlen jazzhősöket, és csavarja meg a műfajt egy huszonéves ambíciójával.