A Vígszínház hatalmas színpadát is szinte szétfeszítő, óriási díszletben mutatták be Molnár Ferenc emblematikus darabját, a Liliomot. A kisemberek szinte elvesznek a térben, de tragédiájuk elemi erővel tör át a rivaldán.

Két önzetlen lázadó, valamint egy mindenéből kiforgatott kisember a Katona József Színház legutóbbi bemutató-dömpingjében, amelyekről kritikusunk, Zappe László írt pro-kontra.

Ha már ebben az évadban két színházi előadást is láthattunk Hitlerről, éppen itt volt az ideje, hogy Sztálin is sorra kerüljön. Méghozzá éppen a Vígszínház műhelyében, ahol nemrég Chaplin Diktátora citálta színpadra a német Führert. Szovjet ellenfelének a Pesti Színházban jutott hely. A Házi Színpadon pedig új magyar darab, a Vándorkutya került színre.

Fontos és színvonalas produkció tanúi lehetett a Zsámbéki Színházi Bázis közönsége: Sardar Tagirovsky Álom újratöltve címmel itt rendezte meg a maga változatát Shakespeare komédiájáról, a Szentivánéji álomról.

Néhány hónapon belül két előadást is bemutattak Budapesten Hitlerről és vele a fasizmus születéséről, rohamos térnyeréséről és végül uralomra jutásáról. Vajon véletlen?

Népmeséhez illő a cím: A lány, aki hozott lélekből dolgozott. A mese pedig a mintakövetésről, az életsztereotípiáktól való elszakadás lehetetlenségről szól. Példázat azokról a körökről, amelyek fogva tartanak, amelyekből nincs szabadulás.

Augusztusban két súlyos és jelentős előadás emelkedett ki a nyári színházi kínálatból. Távoli világokból, Amerikából és Ausztráliából érkeztek a történetek, múltat idéztek és jövőbe pillantottak, de nem maradtak idegenek.

Gedeon József igazgató működésének legmaradandóbb emléke alighanem a Shakespeare Fesztivál lesz Gyulán. Az idén tizennegyedik alkalommal rendezték meg, és az most is bebizonyosodott, hogy a világ legsikeresebb drámaírójának életműve nyilván kimeríthetetlen forrásnak fog bizonyulni még sok-sok nyárra.