Ismét bebizonyosodott, hogy Csehov elnyűhetetlen, szövegei, alakjai mindent kibírnak, túlélnek. Kritikusunk három előadást foglalt össze.

Zsótér Sándor Kísértetek-rendezésének és Horgas Ádám Ahogy tetszik-rendezésének is meghatározó eleme a díszlet, véli kritikusunk, aki a szombathelyi színházban járt.

Fontos, formátumos előadás. Ott a helye minden fesztiválon, ahol majd az évadot reprezentálják. Remélem, ott is lesz, hogy minél többen láthassák – írja kritikusunk a miskolci színház előadásáról.

A nyomor torzító, lélekromboló hatását demonstrálja Szabó Magda kisregénye, amelyet Őze Áron vitt színre a Rózsavölgyi Szalonban.

Kritikusunk írt Alföldi Róbert új rendezéséről, Marlowe II. Edwardjáról, valamint a My fair lady című zenés előadásról, amelyben a színművészt Higgins professzor szerepében láthatjuk. A „csudijót” nem hiányolta.

Euripidész tragédiája nagyjából két és fél ezer éves, a kérdés viszont örök. Az emberi természet kétszínűsége kettéhasítja a közösséget, szétveri a családot, meghasonlásba kergeti a lelket. De többről is szó van itt.

Szélsőségek között kezdődött ez az évad. Legalábbis számomra – kezdi beszámolóját Zappe László, aki több friss bemutató mellett a Vidéki Színházak Fesztiválját is értékelte.

Nemcsak antik szerzőket lehet az ókori romok között játszani, a célnak az is megfelel, ha egy darab antik tárgyú. Idén görög témájú darabot választottak: Heinrich von Kleist Amphitryonját, amely értelmezhető a tudathasadás drámájaként vagy komédiájaként, esetleg bohózatként. Papp Dániel dicséretes módon ez utóbbit választotta – írja kritikusunk az Aquincumi Múzeum előadásáról.