Minden óriási, de leginkább a felhajtás. Háromnegyed hét körül sorban állnak a trolik a Nagymező utcában, útjukat elállja a tömeg. Az operettszínház előtti kivetítőt bámulják a népek, ahol a Dr. Bőregeret harangozzák be. Annyit még elkapok, mielőtt beállok a jegyemért a sorba, hogy akik kinn rekednek, minthogy minden jegy elkelt, a kivetítőn nézhetik az előadást.

A túl jó reklám vége alighanem mindig csalódás. Alföldi Róbert földön, vízen, levegőben ígérte a szegedi Csárdáskirálynőt, ehhez képest a levegőben mindössze egy, a darab keletkezési idejét jelző repülőgép húz át a nézőtér fölött, de nem szór le mindenfélét, sőt semmit se szór. Gondolom, hátha majd legközelebb, legközelebb azonban nincs, a repülő nem tér vissza.

Jobb volna persze, ha esztétikai bajaink lennének az operával, ha tartalmi, ízlésbeli kérdések ingerelnék föl a közvéleményt. Mostanában azonban csak a pénzzel kapcsolatosan támadnak izgalmak, ha egyáltalán támadnak. A minap például sztrájkbizottság alakult a budapesti Operaházban. Az indoklás annyira jellegzetes, hogy már föl se tűnik.

Arany Prága 2004 A csatlakozás után néhány nappal természetesen Prágában a televíziós fesztivált is az Európai Unióhoz kötik. S magam is először jártam külföldön – ha lehet ezt még így mondani – a bővítés óta.