A cicerói szállóige lehetne akár az idei Klassz a pARTon fesztivál mottója is, és most még csak nem is a fesztivál egészéről nyilatkozom – bár a műsorfüzet alapján bátran kijelenthetjük, hogy az állítás megállja a helyét –, hanem kizárólag az általam is látogatott keszthelyi programokról.

Március 9-én a Liszt Ferenc Kamarazenekarral lép fel a Zeneakadémián Lendvay József hegedűművész, a virtuóz repertoár egyik legszakavatottabb tolmácsolója, aki annak idején elnyerte a Paganini-díjat is. Cigányzene és virtuozitás is szóba került beszélgetésünkben.

A Fesztiválakadémia Budapest fináléja Prokofjev Rómeó és Júliájának rendhagyó előadása lesz, amely során a szvit részletei Artyom Vasziljev és Danyil Boriszov kamarazenekari átiratában szólalnak meg, a tételek között (és néha alatt) pedig az eredeti Shakespeare-mű jeleneteit láthatja-hallhatja a közönség. A Galgóczy Judit által színpadra álmodott produkcióról a dajkát alakító, Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznőt, Molnár Piroskát kérdeztük.

Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója a Fesztiválakadémián nemcsak Kelemen Barnabás zongorista partnereként lép fel, hanem előadást is tart majd Bartók vonósnégyeseiről, utóbbit Kokas Katalin „a fesztivál egyik fénypontjaként” emlegette. A zongoraművész-karmesterrel kamarazenélésről, fesztiválokról, valamint Kreislerről és Bartókról beszélgettünk.

Csak rocksztároknak lehet videoklipje? Ugye, hogy nem feltétlenül... Ezt Thomas Dunford, akinek egyébként dédapja Magyarországról emigrált az Államokba 1923-ban és barátai is így gondolták pár évvel ezelőtt.

„Játéka egyszerre rendelkezik félelmetes nyerseséggel és felvillanyozó energiával.”

„A fortisszimók ereje a művészi higgadtságnak szerkezetbe látásától, ízlésétől kormányozott: történik mindez mindennemű kiszámítottság bántó hatása vagy koraérett affektáltság nélkül, tisztán a füle és a szíve parancsnoksága alatt és mondhatom meggyőző erővel” – olvashatjuk a Nyugatban a tizenhat éves Szigeti Józsefről, Füst Milán tollából.

Az idén harmincadik évét betöltő norvég hegedűs, Vilde Frang már szinte hazajár Magyarországra, abba a „mesebeli országba, ahol az ember azt várja, hogy valamiféle boszorkányok repkednek majd a levegőben”. Legalábbis így gondolja az ifjú művésznő.