Nem jó érzés, amikor előadás közben 8.10-kor ránézek az órámra, és még mindig csak fél nyolc van... Egy ilyen fesztiválon, túlcsordulva az előadásoktól, az ember abba a biztos tudatba kapaszkodik, hogy a következő jó lesz. Csak addig ki kellene bírni valahogy.

A szólók alatt megbolondul a nézőtér, tapsolnak, fütyülnek. A színpadon persze megy a show, fehér fogsorok világítanak a fekete arcokból, örömből, ösztönnel csinálják, ez azonnal látszik.

Ahogy a színészek megtalálják a saját szerepük arányait, súlyait, úgy az egész előadás is megnyugszik, kimossa a saját medrét. Ha van alkotói és nézői igény egy ilyesféle mederre...

Ízlelgetem a VIDOR Fesztivált. Aztán, remélem, majd élvezni is fogom. Pintér Béla, Stan és Pan, meg némi mulatós az első nap mérlege.

Újabb dobásra készül a KoMa Társulat. A harmadik évadjukat kezdik, és egyelőre úgy tűnik, minden évre jut egy jelentősebb produkció. A Plazma és a Fédra Fitness után szeptember 3-án jön a Kisded játékok. A darab magyar változatát Lőkös Ildikó írta, vele beszélgettem a bemutató előtt néhány héttel.

Mindenki a végét járja. Szegény pultos lány ötperces szabadságot vesz ki a kígyózó sor ellenére. Megértem őt: a váltójának én mondom el, hogy mellettem ki mire vár épp, a lány már nemigen tud beszélni. A kávépultos fiú sincs a topon, nehezen fogja fel, hogy mit kérek. Aztán értetlenül néz az előtte álló teli pohárra. "Ez hogy került ide? Nem kérsz egy kakaót?"

Részese lettem az idei Szigetről készült statisztikának. Kitöltöttem egy hosszú kérdőívet. Az infrastruktúrával elégedett vagyok, a programok minőségével - a tavalyihoz képest - kevésbé. És fogalmam sincs, mit keres a Snickers a Szigeten.

A tévében láttam, hogy a rendőrség (önkritikát gyakorolva, és humorérzéküket sem mellőzve) sünöket fog majd osztogatni. Hát, én nagyon szeretnék egy sünt, de még nem láttam sünosztó rendőrt. A rendőrségi sátorban azt írják, a megszökött sünöket várják vissza, hogy kisorsolják őket. Csak nem lopta el a teljes készletet valaki?