Egy kezünkön meg lehet számolni, Magyarországon hány helyen játszanak operát, pedig a kultúra jelenléte egy város megítélésén is nagyban javít. A miskolci operafesztivál alapítóinak célja az volt, hogy egy magas színvonalú rendezvénnyel hozzák helyre a város megtépázott imázsát.

A lelkesedés napok múlva sem hagyott alább: rendre jönnek a bejegyzések. Ez volt az idei év legjobb koncertje. Ez volt a Müpa történetének legfontosabb eseménye. Holott Bartoli már fellépett a Müpá-ban, fellépett az Operában is. Különböző ízlésű embereket sodort magával a Bartoli élmény. És egyre világosabb számomra, minél több beszámolót olvasok, annál inkább, hogy a Bartoli koncert zenén túli esemény volt.

A Müpa kitalált egy korhű hangszeres előadásokkal megfertőzött hallgatóknak szóló programsorozatot, amihez, évről évre, egy rendes tematikát is kapcsolt. Idén, március 2-6. között a francia zenéről szólt a fesztivál.

Az elmúlt hetekben a leglényegesebb dolgok Magyarországon a koncerttermekben történtek. Kigyúrt kopaszok demonstrációja, politikai botrányok: mindez nem lényeges. Nem marad meg. Ami megmarad, az a Zeneakadémián történt.

Ebben a Learben minden szétszakad, és a végén is csak, mint rongy csüng le elénk. Ez a kietlenség és reménytelenség operája.

A legeredetibb amerikai rendezők egyikének, Todd Haynesnek a Távol a mennyországtól című filmje nem olyan, mintha egy Douglas Sirk film lenne, hanem egy Douglas Sirk film. Csak éppen Sirk halála után huszonöt évvel készült.

Fazekas Gergő vetette fel, egy pódiumon-beszélgetésen, hogy Monteverdi műve, a Poppea megkoronázása, mennyire is hasonlít a Kártyavár című amerikai sorozatra. Kritikusunk beszámolójából kiderül, érdemes volt-e három és fél órát végigülni november 26-án a Fesztiválszínházban.

A két Bogányi és a két kortárs mű. Ők voltak a Müchener Kammerorchester mellett a CAFe Budapest remek koncertjének legfontosabb szereplői.