Két hegedűverseny hangzik el a Művészetek Palotájában november 27-én Szabadi Vilmos előadásában. Ez önmagában még nem különösebben izgalmas. Ha azt mondom, hogy ezen a koncerten éppen 17. alkalommal játssza mind a két darabot, még ez sem hírértékű, csupán érdekes egybeesés.

Banda Ádám ars poeticája ez, aki megnyerte a 42. Nemzetközi Szigeti-Hubay Hegedűversenyt. Nem ez az első alkalom, hogy a képzeletbeli dobogó legfelső fokára lép, mégis kiemelkedő jelentőségű esemény ez számára: egyrészt régi álma vált valóra, másrészt ezzel a győzelemmel – ahogy fogalmazott – valami elindult.

Gyerekműsorok előadói szokták azt kérni a gyerekektől, hogy a zenéhez mozdulatot is társítsanak. Szerintem valami hasonló, Schønwandt-féle mozgásra gondolhatnak, aki forog, inog, mosolyog, pisszeg, legyint, puhán rajzol a levegőbe, és a legtöbb karmesterrel ellentétben, minden mozdulata hallatszik: a Fesztiválzenekar árnyékként követte őt a sotto vocetól a legnagyobb hangorgiáig.

Miközben hat és fél milliárd ember él a Földön, és számuk rohamosan növekszik, a komolyzenei koncertre látogatók száma – legalábbis itt Európában – nem tart lépéstezzel a tendenciával.

A hatból már csak három, döntőbe jutott versenyző programját kell meghallgatnia a zsűrinek ahhoz, hogy ma este meghozza a döntést: ki nyeri a 42. Szigeti-Hubay Nemzetközi Hegedűversenyt? Tegnap is hárman mutatták be versenyprogramjukat: Yu Sulki, Banda Ádám és Bodor János.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy meseszép kastély. A kastélyban lakott egy herceg, akinek volt egy csodálatos szobája, ahol arany rózsák nyíltak, ahol egyszerre volt tavasz, nyár, ősz és tél, és ahol négy szembefordított tükör nézett farkasszemet a mindig változó végtelennel. Hogy hol volt ez a kastély? Nem az Óperencián túl, nem is ott, ahol a kismalac túr, hanem Eszterházán.

A sivatagban könnyű eltévedni. Velem is ez történt. Igaz, nem a Szaharában, csak a pesti betonsivatagban, és nem is szomjazó vándorként, csak komolyzenész mivoltomban, de eltévedtem. Pontosabban betévedtem egy könnyűzenei próbára, ahol tíz embert láttam, akik körben ültek, örömzenéltek és távoli tájak hangjait szólaltatták meg. Koncertre készültek: a Fellegini KlezmerGipsy augusztus 29-én a Zsidó Nyári Fesztiválon játszik a Madách Színházban.

Három ember életútja, amely a valóságban sosem, vagy csak áttételesen keresztezte egymást, van, hogy mégis metszésponthoz érkezik. A fiatal Bartók, a legnagyobb sikereit arató Stravinsky és pályája alkonyán lévő Richard Strauss darabjait helyezte egymás mellé Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar május 25-én a Művészetek Palotájában tartott koncertjén.