Az interjú harmadik, befejező részében Bán Istvánnal a múlt tapasztalataiból kiindulva elsősorban a jövő kérdéseire keressük a választ.

Bán István orgonaművésszel és karmesterrel készült interjú második részében Nikolaus Harnoncourtról is olvashatnak, és néhány kulisszatitokra is fény derül.

Ki vagyok én, honnan jöttem, hol tartok éppen, és hová vezet az út, amelyet választottam? Jól döntöttem, amikor erre az ösvényre léptem? Mit kezdjek azokkal az emberekkel, akikkel találkozom, azokkal a történésekkel, amiket megtapasztalok? Melyek életem valódi céljai? Ilyen, és ezekhez hasonló kérdések feszítik sokszor az embert, és a megoldást keresve egyszercsak megtalálja önmagát, majd belenéz saját mélységeibe, hátha válaszra lel. De ami először szembe jön a belső úton – az a végtelen csend…

Gondoljanak csak bele: milyen lehet Nikolaus Harnoncourt, a régi zene egyik legendás alakja mellett rendszeresen dolgozni nap, mint nap? Milyen lehet a lipcsei Tamás templomban énelekni Bach kantátit a mester vezényletével? Milyen lehet diplomakoncert előtt tanácsot kérni tőle?! Nos, ezekről a nem mindennapi élményeiről, kulisszatitkokról, és sok minden másról is mesélt lapunknak Bán István orgonaművész, karmester.

Zombola Péter, fiatal zeneszerzőnk nyerte a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny zeneszerzői pályázatát, amelyet a’cappella férfikari művek kategóriájában írtak ki. A kifejezetten e verseny számára komponált művet 2008. július 30-án mutatják be a Bartók Béla XXIII. Nemzetközi Kórusverseny és Folklórfesztivál nyitóhangversenyén a debreceni Kölcsey Központban.

Meskó Ilona neve egyre jobban cseng zenei körökben és egyre ismerősebben a koncertlátogató közönség számára. Tehetségét nemcsak a zongora mellett kamatoztatja, hanem zeneszerzőként és az általa alapított Ventoscala Szimfonikus Zenekar karmestereként is. Tanárként is figyelemreméltó eredményeket ér el, hiszen 2007 szeptemberétől zeneszerzést tanít a Weiner Leó Konzervatóriumban.

Van egy fotóalbumom. Egy olyan képgyűjteményem, amely nem papírból, nem bőrkötéses kartonlapokból áll, és nem is tudja megnézni senki rajtam kívül – mert a képek a lelkemben élnek. Ide gyűjtögetem életem fontosabb pillanatait, azokat, amelyek mély nyomot hagynak bennem. Pauk György búcsúkoncertjének utolsó másodpercei is helyet kaptak ebben a képzeletbeli albumban – és azt gondolom, nemcsak az enyémben.

Marina Chiche olyan, mint egy virágszál: friss és üde, gyönyörű és fiatal. Tehetsége még nem bontakozott ki egészen, de már látszik benne a nagy művész lehetősége. A 26 éves francia hegedűművésznő első magyarországi koncertjét adta a minap a Francia Intézet zsúfolásig megtelt koncerttermében.