Miközben a következő évadban harmadízben ölti magára Violetta alakját, s először énekli Bess szerepét a Porgy és Bess-ből Pasztircsák Polina, az Opera fiatal szopránja leginkább bolondozni szeretne már a színpadon.

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának karmesteri emelvénye az év végén ki sem tud majd hűlni a világhíres karmesterek érkezése között. Az érdemdús dirigensek felléptetését meggyőző eredményeik felsorolásával lehet alátámasztani. OPERA MAGAZIN

Egyfelvonásos operát rendezni nem lehet népünnepély. Egyfelvonásos, kétszereplős operát színre vinni megterhelő szellemi-fizikai munkát jelenthet. Egyfelvonásos, kétszereplős, ezerszer értelmezett operát újragondolni maga lehet a csakrakínzás, amelyhez képest egy kortárs, több énekest is mozgató dalmű az üdvözülést kínálja. Mario és a varázsló-, illetve Kékszakállú-premiert tartottak az Erkel Színházban. KRITIKA

"Hasamnak hírét milliók nyelve zengi, dicsérik délceg testem...a termetem, s hogy föllépésem délceg és pompás." E gondolatokat első ízben egy 300 lelkes falucskában hallottam, még a kilencvenes évek közepén, nyilvánvalóan jóval szerényebb nyelvi kiállításban, mint az Operaházban most színre vitt Falstaff-előadásban. KRITIKA

A Magyar Állami Operaház 2013/2014-es szezonját ismertető sajtótájékoztatón bemutatkozott a Budapesti Filharmóniai Társaság új elnök-karnagya. A posztját február 7-én elfoglaló dirigenssel az eseményt követően beszélgettünk. INTERJÚ

A rendszerint ízlésbéli konzervativizmussal, múltba révedéssel vádolt Állami Operaház a bicentenáriumra, önmagát meg nem tagadva, Verdi-bemutatóval rukkolt elő - a vérfrissítés jegyében egy alkotással az életmű kevéssé ismert darabjai közül. A Stiffelio-premier részsikereket hozott, igaz, azok közül némelyik akár kiemelkedőnek is minősíthető. KRITIKA

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara az orosz karmester vezényletével ad Glazunov és Rimszkij-Korszakov műveiből álló koncertet november 5-én. A dirigenssel az előadás kapcsán készítettünk interjút.

Nálunk, ahol egyesek mindent elkövetnek, hogy a "magyar" ne jelentsen mást, mint egy űrlapkérdésre adandó evidens, ám tartalom nélküli választ, mialatt az átellenben lévő pólus igyekszik mindezt napi hitvallássá és hűségpróbává magasztosítani, ott Erkellel és Erkelről szólni nem pusztán zenetudományi, hanem önmagán jóval túlmutató jelentőségű művészi kérdés.