Tabea Zimmermann, Jörg Widmann és Várjon Dénes közös estjét az évad kamarakoncertjeként vártam, s nem kellett csalódnom. Ha vannak kritikai megjegyzéseim, az annak a jele, hogy a kamarazene a világ egyik legizgalmasabb és leggondolatébresztőbb műfaja, legyen szó 18., 19. vagy akár 20. századról. KRITIKA

A Művészetek Palotája és a Budapesti Fesztiválzenekar szokásos télvégi maratonján ezúttal nem kisebb zeneszerző szerepel, mint Johann Sebastian Bach. Hogyan is állunk vele és zenéjével?

A Concerto Budapest a frissen felújított Zeneakadémia rezidens zenekara lett. Keller András művészeti vezetőt kérdeztük az együttes jelen helyzetéről és jövőjéről. INTERJÚ

A kamarazenében az a szép, hogy vannak állandó együttesek, tartósan együtt játszó formációk, és adódnak alkalmi találkozások is. Amikor egy neves együttes – pl. egy vonósnégyes – jön össze egy magányos, ám annál nagyszerűbb szólistával, abból akár életre szóló élmény is lehet. A Keller-vonósnégyes és Jevgenyij Koroljov találkozása ilyennek ígérkezett. KRITIKA

Haydn-oratóriummal kezdeni az évet: kell-e ennél jobb? Fischer Ádám alapötlete ugyan módosult (A teremtés helyett tavaly óta Az évszakok hangzik el az év első napján), s ma már nem is ő a Müpa újévi koncertjeinek karmestere, de René Jacobs is tud Haydnról és a zenéről annyit, hogy az ilyenkor kissé talán bágyadt hallgatóság biztosra mehessen.

"Milyen volt a Nemzeti Filharmonikusok Brahms-estje? Hát, jó. És bővebben? Hát, nem jó." A parafrazeált viccben a Szovjetunióból emigráló Kohn bácsi jellemzi így a kommunizmust, és nyilván igazságtalan lenne ennyire sommásan elintézni egy olyan estet, ahol Baráti Kristóf és Perényi Miklós a szólista, és ahol Kocsis Zoltán vezényel. Ezért folytatódik a KRITIKA.

Isabelle Faust és a Concerto Budapest hangversenyének ismertetője - Kovács Sándor írása - a megszólaló Beethoven-, Kurtág- és Sosztakovics-művek tárgyalásában azt emeli ki, hogy e zenék mindegyike üzenet. Én meg épp azzal a kérdéssel a fejemben ültem be a Zeneakadémia Nagytermébe, hogy kell-e ismernem a művek keletkezési körülményeit és egyéb konnotációit ahhoz, hogy jobban értsem őket. KRITIKA

Van olyan, hogy egy koncertet nagyon várunk. Még az se rontja el a kedvünket, hogy nemcsak a kabátunk, hanem a táskánk is külön fizet a ruhatárban, ahol többfunkciós (ruhatáros, színpadi virágátadó stb.) lányok mosolyognak ránk (a végén már nem annyira). Aztán a nagy várakozásunk után nem merjük bevallani, mekkorát csalódtunk. Így vagyok Frankl Péter Mozart-kamaraestjével - és nem Frankl miatt. KRITIKA