Michel Petrucciani (1962-1999) A csöpp ember elhelyezkedik a zongorához állított széken. Ellenőrzi a billentyűket és a megemelt pedálokat. A közönség tudja, hogy világhíresség ül a hangszer mellett, mégis tátott szájjal bámulja a csodás jelenséget. Hihetetlen, hogy ez a kis ember zongorázni is tud! Csend van. Michel Petrucciani zongorázni kezd.

Több okkal is magyarázható Bruno Walter 1938. január 16-án vezényelt Mahler-felvételének máig tartó töretlen sikere. Az egyik kétségkívül az, hogy ez az Anschluss előtt két hónappal rögzített koncert, amely az 1909-ben komponált mű első lemezfelvétele egyben a dirigens búcsúja is volt szeretett városától.

A világhírű náthás hölgy farmernadrágban és csillogó flitterekkel telehintett tengerzöld tunikában ült le a zongorához, és már első hallásra is vérprofi turnézenekarával instrumentális bemelegítésbe kezdett. Remekül begyakorolt, de némileg kiszámítható tempóváltásokkal és a biztos sikert megalapozó blues-sémákkal építkezett a náthás hölgy kvartettje.

Vannak történetek, amiket a végén kezdünk el mesélni, mert úgy hisszük, ami a vég előtt történt, annak új, eddig talán még át se látott távlatokat ad a szomorú befejezés. Joe Henderson története is ilyen: halála arra késztet mindannyiunkat, akik szerettük és szeretjük a zenéjét, hogy újból számot vessünk immár végképp lezárult életművével, újrahallgassuk albumait, de még azokat a lemezeket is, melyeken legfontosabb vendégszereplései hallhatóak.

A magyar-szlovák határ túloldalán fekvő kisvárosban már évek óta hagyomány, hogy külföldi, nemegyszer a műfaj élvonalát képviselő előadókkal gazdagított jazzkoncerteket szerveznek. Legutóbb Mike del Ferro triója (június 2.), majd a Jacek Pelc lengyel dobos irányította East Quartet (július 2.) hangversenyezett Ipolyságon. A koncertek szervezője, Makovínyi Pál abban bízik, hogy a határvároska földrajzi fekvése valamikor a közeli jövőben jelképessé tehető majd, és magyar-szlovák jazzközpont lesz kiépíthető itt, de legalábbis állandóvá tehetők a magyar-szlovák jazz sessionök.

Régi adósságot törlesztett a Blue Note Kiadó, amikor megjelentette Chick Corea 1968 márciusában rögzített tizenhárom felvételét, melyet Now He Sings, Now He Sobs címen ismer a pianista korai munkássága iránt érdeklődő sajnálatosan kisszámú rajongó.